Kemény és kényes kérdésekre is válaszolt az Index podacastjának vendégeként Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház régi-új főigazgatója. Végig tudta-e, hogy ő nyer, szakmai vagy politikai döntés született-e a véghajrában, a döntés során a kulturális és innovációs miniszter folytathatott-e konzultációt a miniszterelnökkel, támogatja-e, hogy nyilvánosságra kerüljön a szakmai bizottság javaslata, lesz-e közös munka a többi pályázóval, nyilvánosságra hozza-e a pályázatát – többek között ezekre a kérdésekre kerestük a vitától sem mentes beszélgetésben a választ.
„Miért olyan fontos önnek az – ha már nem az Operáról beszélünk, és ez az eltökélt szándéka –, hogy egy döntési folyamatban, amelyben egy csomó impulzív esemény lehet, egy csomó benyomás érheti a döntnököt meg az ő stábját, abban egy darab szavazásnak vagy valaminek a jegyzőkönyvét ki akarja tenni, miközben az a döntés-előkészítési folyamatnak egy része csak” – mondta Ókovács Szilveszter a podcastbeszélgetésben, amelyben több kérdésben is vita alakult ki, például a szakmai bizottság munkájának átláthatóságát illetően.
Ezzel kapcsolatban idéztük a főigazgatónak a 155/2017. (VI. 15.) kormányrendeletet, amely alapján a pályázati kiírás is történt. Eszerint „a döntést a szakmai bizottság pályázatonként elkészített összegző véleményével és a szavazás részletes eredményével együtt (…) nyilvánosságra kell hozni”, illetve
„a kinevezési jogkör gyakorlója a szakmai bizottság által nem támogatott pályázó kinevezésére vonatkozó döntését köteles megindokolni, az indoklást a döntéssel egyidejűleg nyilvánosságra kell hozni.”
Arra a kérdésre, hogy szakmai vagy politikai döntés született-e a véghajrában, azt válaszolta, hogy szerinte egy olyan nemzeti kulturális közintézmény esetében, amelyből egy van az adott területen, az ilyen típusú feladatok kultúrpolitikai feladatok is, ebből fakadóan több dolognak is kell érvényesülnie.
Mintha azt gondolták volna egyesek, hogy néhány művészt kiválasztanak egy bizottságba, és azok amit eldöntenek, az úgy van, miközben ezer és egy oka van annak, hogy ha valaki végül akár itt egy nagy médiacégben vezetőt felkér vagy kinevez.
Ókovács Szilveszter kérdésünkre úgy válaszolt, hogy a pályázatát nem hozza nyilvánosságra, mert ez ahhoz szerinte sokkal őszintébb. Ezzel kapcsolatban az említett kormányrendelet azon passzusát idéztük, hogy a „kinevezési jogkör gyakorlója a sikeres pályázat egy példányát a döntést követő 15 napon belül megküldi az előadó-művészeti szervezetek működésével összefüggő közigazgatási hatósági és szolgáltatási feladatokra kormányrendeletben kijelölt szerv részére, mely szerv
gondoskodik a sikeres pályázat megismerhetőségéről, nyilvánosságának biztosításáról.”
Hogy erre mit reagált Ókovács Szilveszter, az a podcastban meghallgatható, ahogyan az is, hogy mi történt, miután eredménytelennek nyilvánították az első pályázatot. Szerinte „a magyar kultúrában sok változás lesz, a miniszter úr elkötelezett is, nem csak szóvirágként használja az innováció szót”, de beszélt – a Karmelita kolostorban ülésező, Vashegyi György vezette – Nemzeti Kulturális Tanács formálódó szerepéről is.
A Magyar Táncművészeti Egyetemmel való kapcsolat lehetséges jövőjét így látja: „Az a mi ajánlatunk, ahogy az egész egyetemi világban működik, hogy igenis helyet kell kapni vagy a fenntartó kuratóriumban, vagy az egyetemen, valójában mindegy, de a munka szempontjából nagyon fontos lenne, hogy az Opera a képzés inputjánál és outputjánál is ott lehessen. Ez a világon mindenütt így van.” A többi pályázóról ezt mondta: mindenkivel lesz közös munka, nincs senki kitiltva az Operaházból.
(Borítókép: Ókovács Szilveszter. Fotó: Kaszás Tamás / Index)