Napsütésben, széles közönség előtt, könyves pavilonok sűrűjében, a Tűzoltózenekar felvezetésével Margócsy István irodalomtörténész megnyitotta a 94. Ünnepi Könyvhetet. A József Attila-díjas irodalomtörténész Petőfi Sándor alakjáról és hatásáról beszélt.
Gál Katalin, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének (MKKE) elnöke ünnepi beszéde elején felsorolta, hogy az elmúlt néhány évben mennyi minden történt az Ünnepi Könyvhét életében. A sort 2019-es évvel kezdte, amikor a Vörösmarty tér átépítése miatt a rendezvénysorozat a Duna-korzóra szorult ki, a következő évben, 2020-ban a koronavírus-járvány miatt elmaradt, egy évvel később, 2022-ben pedig az orosz–ukrán háború árnyékában zajlott le, idén pedig gazdasági nehézségek sújtották a rendezvénysorozat megvalósulását. A MKKE elnöke erről részletesen az Indexnek adott interjúban beszélt, amelyben kifejtette, hogy a gazdasági lehetőségek észszerűtlenül beszűkültek, a valósággal egyenesen szembemennek az elmúlt hónapokban. Mégsem csügged, mert azt tapasztalja: teher alatt nő a pálma.
Minden amellett szól, hogy a könyvpiac bezuhanjon. Tartok tőle, hogy idővel bekövetkezhet, de most még a tartalékainkat éljük fel. És azt látom, hogy mindenki életjelet akar adni, tehát a kultúra létezik, a könyv létezik, az Ünnepi Könyvhetet pedig gyakorlatilag támogatás nélkül csináljuk meg. Most csupán egy darab jelentős támogatót sikerült találnunk: a 94. Ünnepi Könyvhétre és Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra a Mol–Új Európáért Alapítványától pályázati úton összesen 25 millió forintot kaptunk. Ez nem számít nagy összegnek, de nagy segítség volt, és arra elég, hogy a teljes tartalékainkat – amely az elmúlt évek alatt gyűlt össze – ne éljük fel teljesen
– fogalmazott korábban az Indexnek az MKKE elnöke.
Gál Katalin a teljesség igénye nélkül felsorolta, hogy tavaly óta kik távoztak a magyar irodalmi életből. „Moldova György, Benedek István Gábor, Kabai Lóránt, Hegedűs Zsuzsa, Kertész Ákos, Durai Miklós, Gerő András, Pogomáts Béla, Pellér Gyula és a könyvszakma legnagyobb vesztesége, Morcsányi Géza.”
Mi, könyvesek nem adjuk fel könnyen, folytatjuk a könyvkiadás terjesztését, mert a könyv, az irodalom bizonyították, hogy a legnehezebb körülmények között is nyitva tartják az elmét és a szívet, segítenek a túlélésben. Ne hagyjuk, hogy az életünk természetes részévé váljon a beletörődés, a könnyű fásultság. A mi eszközünk a könyv, amely muníciót adhat a hétköznapokhoz.
Ezt követően Margócsy István József Attila-díjas irodalomtörténész lépett a színpadra, és ünnepi beszédével megnyitotta a 94. Ünnepi Könyvhetet. Monológját Petőfi Sándorra fűzte fel, miután a tavaly és idén Petőfi 200 bicentenáriumról szól a magyar kulturális élet. A jeles irodalmár szerint tudhatjuk, hogy „számtalan olyan nyilatkozat elhangzott rendkívül tiszteletreméltó írók, költők szájából, miszerint Petőfi a legnagyobb. Sőt az is elhangzott, hogy Petőfi akkor is a legnagyobb költő lenne, ha egyetlen verset sem írt volna.
Tudhatjuk, hogy Petőfit nem kevés irodalmi irányzat emelt piedesztálra, és az ő példáját tekintette volna kizárólagosan követendőnek, hogy ne csak a rossz emlékű szocialista hatalom politikai jelszavát, a Lobogónk Petőfit említsem. (...) Mégis azt kell mondani, Petőfihez akkor kerülünk közelebb, ha életművét nem egészen különleges követendő esetként kezeljük a magyar irodalomban, hanem mint a nagy magyar irodalom normális jelenségét. Egy nagy költőként a magyar irodalom sok–sok nagysága között. Hisz az irodalom normális működéséhez hozzátartozik az, hogy a nagyságot nem lobogóként, nem jelszóként, hanem formális és informális elismerőjeként hagyják érvényesülni, értelmezések és vitatások között.
Az irodalomtörténész szerint kétségtelen, hogy Petőfi nem mindennapi történelmi alak volt, de ez eltörpül költészetének különleges értékeinek fényében. De elsősorban és kizárólag költőként kellene, hogy magára vonja figyelmünket.
Mert be kell látni, hogy Petőfi nagyon nagy költő volt, de nem ő a legnagyobb magyar költő, mert olyan, hogy legnagyobb, nincsen.
Margócsy István szerint „az lenne kívánatos, ha Petőfi ünneplése, látványos ornamentikája nem fedné el a könyvkiadásnak, az irodalmi életnek és a keletkezőfélben levő irodalomnak számtalan égető problémáját. Hiszen a könyv ünnepe azt mutatja fel, mennyiféleképpen él és működik oly sok balszerencse közt, olyan sok viszály után, mégis az irodalom. S alighanem épp megfoghatatlansága révén élvezhető”.
Karácsony Gergely főpolgármester ünnepi beszédét azzal kezdte: „Két dolog biztos az Ünnepi Könyvhéten, az egyik a megbolondult időjárás, a másik, aki mindig eszünkbe jut: Esterházy Péter”. Tavaly is őt idézte, ahogy idén is. Majd elmondta, hogy idén az évfordulók összeérnek, Budapest 150 éves, és a könyvszakma 550 éves születésnapját ünnepli. „Okunk van felnézni a kezdetekre. Okunk van okulni ezekből” – fogalmazott.
Elmesélte, hogy az első kiadott könyv viszonya a cenzúra emlékét is őrzi. „Átkozottul nehezen indult, és most sem olyan könnyű. Nem elég a kiadások növekedése, a papírár, az infláció, a digitalizáció, a csökkenő olvasási kedv és a növekvő funkcionális analfabetizmus Magyarországon, még önjelölt politikai cenzúrok is próbálnak ólálkodni könyvtárak és könyvesboltnál.”
Aki könyveket vonszol, levesz és kicsavar fiatal olvasók kezéből, aki könyvet fóliába teker, vagy aki ledarál, bármilyen ideológia nevében, aranymerciből fennhéjázva, az barbár tettével a kutúra ellen cselekszik. És aki a kultúra ellen cselekszik, az ország ellen vét
– hangsúlyozta Karácsony Gergely főpolgármester.
Ezután következett a Szép Magyar Könyv 2022 verseny ünnepélyes díjkiosztása.
A 94. Ünnepi Könyvhéten nem kevesebb mint 170 kiállító kínálja majd a könyveit a mintegy 150 könyves pavilonban.
A szervezők a négy nap alatt közel 1000 dedikálásra számítanak, miután a magyar irodalom szinte teljes spektruma jelen lesz.
A kiállítók teljes listáját és a térképet itt találják meg.
(Borítókép: Karácsony Gergely főpolgármester beszédet mond a 94. Ünnepi Könyvhét és 22. Gyermekkönyvnapok megnyitóján a fővárosi Vörösmarty téren 2023. június 8-án. Fotó: Balogh Zoltán / MTI)