Mint megírtuk, a közösségi médiában feszült egymásnak Nagy Ervin és Rákay Philip. A producer azt nehezményezte, hogy a pedagógusok mellett kiálló tüntetésen a színész azt mondta: ha Párizsban lennének, már lángolna a város. Rákay szerint, ha a francia fővárosban élnénk, a rohamrendőrök már rommá verték volna a tüntetőket.

A producer ezt követően azt írta Nagy Ervinnek, hogy ha még ezek ellenére is oda vágyik, senki nem tartja őt vissza, hiszen „Schilling Árpád és Sárosdi Lilla nevű kollégáid is gigantikus karriert futottak be arrafelé: árufeltöltők egy helyi kisboltban”.

Erre aztán Gryllus Dorka is reagált, aki a Facebook-oldalára feltöltött videóban azt mondta, nem tudja, honnan szedte Rákay Philip ezeket az információkat, mert tévesek. A színésznő felsorolta, hogy Schilling Árpád az elmúlt években több európai nagyvárosban is rendezett, Sárosdi Lilla pedig öt színházi projektben vett részt, négy különböző társulattal, mindegyikben francia nyelven játszott.

Szerintem legyünk rájuk büszkék, hogy ilyen sokat értek el magyar művészként a világban, szerintem erre az egész ország büszke lehet, szerintem legyél rá te is büszke!

– mondta Gryllus Dorka.

Rákay Philip most sem hagyta szó nélkül. Facebook-posztban azt írta, bármennyire régen is ismerik egymást, azt kéri, ne kérjen tőle lehetetlent. „Sohasem leszek büszke Schilling és Sárosdi »művészetére«, ahogy a magyar emberek jó része is valószínűleg szekunder szégyent érez e furcsa házaspár produkciói kapcsán – már aki egyáltalán tudja, hogy ők a világon vannak.”

Hozzátette: „Az a helyzet, Dorka, hogy én már csak az a maradi, mucsai, árvalányhajazós típus vagyok, akinek a művészet, s a nagybetűs színház nyújtotta katarzis nem a színpadon pohárba vizeléssel kezdődik, s nem is azzal folytatódik– ahogy a Feketeország című, minden ízében alulmúlhatatlan, abnormális, hungarofób provokációban –, hogy Sárosdi Lilla gumikesztyűs kézzel nyúlkál színész kollégái fenekében, majd ujját szereplőtársai orrába dugdossa. Vess meg érte, de számomra az sem katartikus, amikor Schilling egy száll falloszban szaladgál a színpadon, vagy amikor decens neje a Lúzer című darabban – habteste minden porcikáját közkinccsé téve – egy kanapén, két fiú között ülve, a nadrágjukban matatva igyekszik kézzel kielégíteni őket, a roppant művelt, értő, belvárosi közönség elismerő pillantásaitól övezve.”

„Ez nem kultúra, nem művészet, hanem vállalhatatlan mocsok”

A producer végül a bejegyzés végéhez közeledve azt írta: 

Ha már éjjel-nappal az elfogadást hirdetitek, hát toleráljátok, hogy több millióan élünk ebben az országban, akik számára ez nem kultúra, nem művészet, hanem vállalhatatlan mocsok.

„De vissza a videódhoz. Nagyon köszönöm a jó hírt, hogy Árpi és Lilla ilyen remekül boldogulnak a saját szakmájukban külhonban! Őszintén kívánok nekik odakint még nagyobb sikereket! Addig sem itt rontják a levegőt” – zárta sorait. 

Nyílt levélben feszültek egymásnak

A producer korábbi kijelentését Nagy Ervin sem tudta szó nélkül hagyni, aki egy nyílt levelet írt Rákaynak. A színész a közösségi oldalán azt írta, hogy Rákay Philipnek pár nappal ezelőtt lett volna lehetősége személyesen is megosztani a véleményét, de nem élt ezzel.

Akkor érdekes módon továbbvonultál, mint Gőgös Gúnár Gedeon. Úgy viselkedtél, mint az egyszeri csivava, aki a gazdi kezében veszettül csahol, ám mihelyt a flaszter valóságára kerül, ijedtében maga alá piszkít

– fogalmazott a színész.

Rákay Philip erre szintén egy nyílt levélben válaszolt, amelyben azt írta, fel kéne oldani a Nagy Ervinben „szunnyadó kognitív disszonanciát”, mert nem mindegy, hogy „Gőgös Gúnár Gedeonként” vonult, vagy „maga alá piszkító csivavaként”. 

A producer bejegyzésében többek között a szolidaritásról, arról, hogy miért járatja gyerekeit nemzetközi iskolába, valamint az „aranymercik többszöri emlegetéséről”, a magyar filmkultúra rendszerváltás utáni állapotáról és a tanárok, illetve az oktatás helyzetéről is írt.

(Borítókép: Rákay Philip. Fotó: Papajcsik Péter / Index)