A könyv alapötlete Szabados Ágnestől, a Libertine Kiadó vezetőjétől származik; ő volt az, aki Béres Juditnak, a Magyar Irodalomterápiás Társaság elnökének egy beszélgetés alkalmával felvetette, hogy az angol Novel Cure-kötetek mintájára lehetne esetleg magyarul is csinálni egy hasonló gyűjteményt. 

Szabados Ági eleinte azt gondolta, hogy ez a kötet nehezen megvalósítható, szinte lehetetlen elkészíteni, hiszen egyetlen ember nem tud egy ilyen nagy vállalkozást véghez vinni, de Béres Judit azt mondta, hogy többen már képesek lennének rá. Így született meg az ötlet, hogy az irodalomterápiás közösség tíz tagja – tíz irodalomterapeutája – száz szócikkben létrehozzon egy kézikönyvet, ami terjedelem alapján akár lexikonnak is tekinthető

– fogalmazott G. Tóth Anita pszichiáter, a könyv egyik szerzője a kötet születésének körülményeiről.

A szerzők alaptémákat és fontos kérdésköröket (például abúzus, alkoholizmus, LMBTQ, szerelem, önbizalomhiány és öngyilkosság) járnak körbe, és könyvajánlók segítségével próbálnak bizonyos helyzetekre és problémákra megoldást nyújtó olvasmányokra felhívni a figyelmet. 

Szerteágazó témakörök

Ha az olvasó a kezébe veszi a könyvet, láthatja, hogy több benne a címszó, mint a szócikk, pont azért, mert nagyon sokféle, elágazó témát dolgoz fel, sőt felvetheti akár a folytatás lehetőségét is, hiszen ebben a kötetben tényleg csak a legáltalánosabbnak tűnő élethelyzetbeli egzisztenciális kérdéseket járták körül. G. Tóth Anita szerint

volt egy alapválogatás, Németh Lucával, a könyv szerkesztőjével együtt vágtunk bele, amelyet aztán menet közben kiegészítettük. Minden szerző olyan szócikket, szócikkeket választott, ami az érdeklődésének, alapképzettségének megfelelő, amelyben otthon érzi magát.

Volt szócikk, ami később került a gyűjteménybe, például a napjainkban aktuális háború is. A kötet egyébként korunkra jellemző problémák, például a klímaszorongás köré épül, de időtlen kérdésekkel, például a szerelemmel vagy a szakítással, az anyasággal és az emberi lét kérdéseivel is foglalkozik. Természetesen a betegségek, illetve pszichés zavarok megjelenítése sem kikerülhető.

Fontos hangsúlyozni, hogy a Szöveglelő nem szakmai közönség számára íródott, a mindennapi olvasáshoz ajánlják. A szócikkekhez részletesebb könyvajánlók is tartoznak, bár azok inkább kérdésfelvetések, vagy gondolatébresztő szösszenetek, amelyeknek hála az olvasó elindulhat az úton, hogy a saját problémájáról, vagy a szerettei, a környezete problémájáról megfelelően gondolkodjon.

Változatos felhozatal

„Igen. A Novel Cure-hoz képest nagyon más lett ez a kötet: a könyvben felsorolt olvasmányok zöme még nincs lefordítva magyarra, a hazai viszonyokra nem feltétlenül alkalmazható. Törekedtünk rá, hogy heterogén legyen az olvasmányok listája, de zömében magyar szövegekkel találkozzon az olvasó. Elég sok a kortárs szöveg, vannak versek, verseskötetek és versgyűjtemények, és bár zömében regényeket ajánlunk, novellák, mesék, filozófiai olvasmányok is szerepelnek az ajánlásban” – válaszolta a pszichiáter a kérdésre, miszerint tudatos döntés eredmény-e , hogy kimondottan sok magyar szerző műve szerepel a listákon. 

ami elsősorban csoportos foglalkozások formájában indul. A foglalkozások erősen önismereti jellegűek, általában egy-egy téma köré szerveződnek, viszont a különböző szövegekkel alkalmazkodnak az összes résztvevő igényeihez és érdeklődéséhez, ami megkülönbözteti ezeket az órákat, mondjuk, egy könyvklubtól vagy egy általános üléstől a pszichológussal. 

Ezzel szemben a Szöveglelő inkább egyéni használatra való, nem kimondottan terápiás foglalkozásra készült, könyvajánlók vannak benne az egyéni olvasáshoz, a mindennapi könyvkereséshez. Abban segít, hogy mi az, ami érdekelheti, mi az, ami megfoghatja az ember  korosztálytól és érdeklődési körtől függetlenül.