Spiró György népszerűsége a 94. Ünnepi Könyvhét is egyértelművé vált, a Magvető Kiadó standjánál rengeteg ember várta a dedikálását. A Kossuth-díjas íróval a könyvheti forgatag kellős közepén beszélgettünk.
Spiró György fiatalkorában nem látogatta az Ünnepi Könyvhetet, a rendszerváltozás előtt ugyanis sem ezen, sem a karácsonyi könyvvásárban nem szerepelhetett.
Megtűrt voltam
– mondta a Kossuth-díjas író az Indexnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének emlékei. Elmesélte, hogy az 1970-es évek vége felé már jóban volt Kardos G. György íróval, aki elmesélte neki, egyszer, amikor az Ünnepi Könyvhéten dedikált, még a Blaha Lujza téren, két nő odament hozzá dedikálásért, az egyiküket ismerte, aki a másik nőt úgy mutatta be: „Ő Spiró Gyuri mamája.”
Jajj, a Gyuri mamája tetszik lenni?, kérdezte Kardos G., mire anyám azt mondta: Nem. Úgyhogy le lettem tagadva, ez azóta is érdekes. Nem kérdeztem meg, hogy miért tagadott le. Nyilván saját jogán szeretett volna ott lenni.
A Kossuth–díjas író ezután elmesélt egy másik könyvheti történetet, ez már vele történt a rendszerváltás után. Ekkoriban a Vámos Miklós vezette Ab Ovo volt a kiadója.
Vámos azt találta ki, hogy a szerzők a Vörösmarty téren bicajozzanak körbe-körbe egy régi Csepel biciklivel. Nem értettem, hogy mi a lényege, de ő volt a kiadóm. Biztos úgy gondolta, hogy ez jót tesz az eladásnak, úgyhogy engedelmesen bicajoztam. Még fénykép is készült
– fogalmazott.
Spiró nem szokott vásárolni az ünnepi forgatagban, bár egy időben a gyerekeinek vett mesekönyveket, de abból mára kinőttek. Könyveket inkább az interneten vesz, ott is elsősorban antikvár köteteket keres, amelyek a munkájához kellenek. Hozzátette, olyan kivételes helyzetben van, hogy a magvetős könyveket mindig megkapja, nem tudja hova tenni őket, a nagyszobájában feltornyosulva állnak.
Nyolc évvel ezelőtt rákényszerültem egy teljeskörű lakásfelújításra, mert kiderült, hogy az elektromos hálózat életveszélyessé vált. Akkor az összes könyvet le kellett pakolnom, szortíroznom kellett köztük. Mintegy kétezer könyvet elvitt egy antikvárius. Hozzá kell tennem, a könyvtáram sokszor csonka maradt, mindenféle válások, költözések révén. És azt sem állíthatom, hogy páratlanul gazdag lenne. Egy dolog van, amit nem adtam el, azok a szláv nyelvű könyvek, amelyek úgy sem kellenek senkinek, de nekem jól jöttek és még jól jöhetnek.
Ahogy azt korábban megírtuk, megjelentek a döntési listák az előadó-művészeti szervezetek 2023-as támogatásáról: olyan állami és önkormányzati fenntartású színházak is részesültek ebből az alapvetően kulturális sokszínűséget elősegíteni hivatott forrásból, amelyek egyébként is több száz millió forintnyi közpénzt kapnak.
AZ ÖSSZESEN KIOSZTOTT 6 MILLIÁRD FORINT CSAKNEM HARMADA KÖLTSÉGVETÉSI PÉNZEKBŐL GAZDÁLKODÓ SZÍNHÁZAKHOZ MENT.
Azok az előadó-művészeti szervezetek azonban, amelyeknek alapvető szükségük lenne erre a támogatásra, hiszen más forrásuk nincs, javarészt pénz nélkül maradtak.
Amikor Spiró Györgyöt a témában kérdeztük, véleménye az arcára volt írva, fancsali képet vágott.
Nádasdy Ádám nyelvésszel is interjút készítettünk az Ünnepi Könyvhéten, szerinte ez nehéz kérdés.
A Fidesz szemmel láthatóan azt gondolja, hogy csak a vele lojális színházakat akarja támogatni. Én ezt elvből helytelenítem, mert nem a saját, hanem az adófizetők pénzét adja. Nem olyan, mint Soros, aki a sajátját. Bár ő ennél demokratikusabban osztja, kuratóriumokra bízva.
A nyelvész úgy véli, azon mindenesetre lehet vitatkozni, hogy bármelyik kormányzatnak kell-e az ilyesmit támogatni. Vagy mindenki szerezzen szponzorokat, hajtson fel pénzt saját magának.
Azt tapasztalja, hogy az állami mecenatúra az angol nyelvű világban sokkal kisebb. Nagy–Britanniában, Amerikában meg aztán pláne. Amerikában azt mondják: „Hol van ez az alkotmányban leírva? Menjetek, szervezzetek pénzgyűjtést, kalapozzátok össze!” Nádasdy érdeklődéssel figyeli, hogy mi fog történni. Ő annak örülne a legjobban, ha ezek az érdekes műhelyek tovább működhetnének.
Závada Péter költő az Indexnek azt mondta, rettenetesnek tartja, hogy a független színházak egyáltalán nem kaptak támogatást. „A támogatások megszűntek, mert a társulatok nem kaptak finanszírozást. Sok barátom emiatt munkanélküli lett. Nagy, komoly múlttal rendelkező társulatok, mint például Pintér Béláék és a Dollár Papáék sem kaptak semmit. Követni is nehéz, annyira bosszantó és lehangoló.”
(Borítókép: Fábián Janka, Thuróczy Gergely és Mátraházi Zsuzsanna az Ünnepi Könyvhéten 2023. június 9-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)