Vonnák Diána szerint a politikai székértáborok nem igazán számottevők a magyar irodalomban, az uszítás, ami az élet sok területén jelen van, inkább csak ürügyet, eszközt csinál ebből. Milbacher Róbert ellenben úgy véli, hogy semennyire sem kell elköteleződni sehova. Fehér Boldizsár szerint ez attól függ, kinek mi a célja azzal, amit csinál: pénzt akar keresni, vagy csak az a fontos, hogy írjon. Eddigi Margó-díjas szerzőket beszélgettünk a díj hatásáról és arról, hogy milyen nehézségekkel néznek szembe az elsőkötetes szerzők.
Kilencedik alkalommal hirdetik meg a legjobb első prózakötetes szerzőnek járó Margó-díjat. A győztes minden eddiginél magasabb pénzdíjat kap, valamint 15 millió forint értékű Bookline-médiakampány segíti könyve népszerűsítését. Idén először különdíjjal is jutalmazzák a legjobb tíz szerző valamelyikét. Nevezni 2023. június 30-ig lehet.
A 2015-ben elindított Margó-díj célja megmutatni a tehetséges pályakezdő írókat és műveiket, hogy minél több olvasó ismerhesse meg őket. Az elmúlt nyolc évben Totth Benedek (Holtverseny), Milbacher Róbert (Szűz Mária jegyese), Szöllősi Mátyás (Váltóáram), Mécs Anna (Gyerekzár), Fehér Boldizsár (Vak majom), Harag Anita (Évszakhoz képest hűvösebb), Halász Rita (Mély levegő), tavaly pedig Vonnák Diána (Látlak) kapta meg az elismerést.
Az Index által megkeresett korábbi győztesek egyöntetűen azt mondták, hogy a Margó-díjra a kiadójuk kezdeményezésére nevezték a köteteket, majd arról beszéltek, hogy a siker meddig kísérte őket.
Vonnák Diána esetében az történt, hogy a díjat egy évvel a megjelenés után kapta meg, így az a figyelem második hullámát hozta el a számára. Addigra sok kritika született, és a Libri-shortlist miatt is jelentős szakmai és közönségfigyelmet kapott a Látlak. „A Margó-díj nekem az olvasói figyelemről szól, újfajta beszélgetésekről, itt már nem az újdonság a keret. Úgy képzelem, ez máshogy lehet azoknál, akiknek a könyve csak fél évvel a díj előtt jelent meg – nekem ez egy lassú, egyenletes hatás volt inkább” – nyilatkozta az Indexnek.
Milbacher Róbert szerint minden díj – és szerinte egyre kevesebb van –, amely nem állami hitbizomány, orientálja az olvasókat. Nagyon sok cím jelenik meg ugyanis egy évben a piacon, és a listák egyfajta szakmai ajánlásokat kínálnak. „Persze mint minden listával, ezzel is lehet vitatkozni, de legalább az irodalomról van szó – mondta. – Egy kezdő író esetén pedig a figyelem még fontosabb, hiszen nehéz elnyerni mind a kritikusok, mind az olvasók bizalmát.” A későbbiekben nyilván várakozással van a szakma a második, a harmadik könyv iránt, így egy darabig elkísér a díj, ám önmagában nem garancia a sikerre – szerencsére, jegyezte meg Milbacher Róbert.
Kicsi a piac, sok és sokféle könyv van, a már befutott szerzőkre értelemszerűen (ennek ez a természete) nagyobb figyelem hárul. Éppen ezért a kezdő írónak – bár én már nem voltam fiatal, amikor megkaptam a díjat – harcolnia kell a figyelemért
– felelte Milbacher arra a kérdésre, hogy milyen nehézségekkel kell szembenézni egy fiatal, elsőkötetes szerzőnek.
Halász Rita azt mondta, hogy a díj után érezhetően felfrissült a levegő a Mély levegő című könyve körül, ami az eladásokra is hatással volt. Jelenleg az 5. kiadásnál jár. A díjjal kapcsolatos legnagyobb élménye a Müpa-est volt, ahol Pálos Hanna olvasott fel a könyvből, és Beck Zoli zenélt hozzá – igazi ünnepi pillanat volt számára. Emellett sok felkérést, megkeresést kapott, és kap most is folyamatosan.
Mécs Anna úgy véli, nehézség talán a kötet előtt van igazán; kiadót találni, majd kivárni, míg valóban könyv lesz a szövegből – ehhez sokszor türelem és kitartás kell. A kiadást követően sokaknak az érdektelenséget nehéz megélni. Hiszen csak első prózakötetből is több mint ötven jelenik meg évente – legalábbis a Margó-díjra nagyjából ennyien szoktak nevezni –, és akkor még nem beszéltünk a már pályán lévő alkotók könyveiről.
Ki fog felfigyelni arra, amit írok? Az olvasók és a szakma miért nyúlna pont az én könyvemhez? De ennél már csak az ijesztőbb, ha valóban az én könyvemhez nyúlnak, és negatívan értékelik. Általában az első kötet a legfontosabb a szerző számára, de csak a sokadik után fogja látni, hogy az még csak szárnypróbálgatása volt
– mondta Mécs Anna. „Tehát rendkívül érzékeny időszak a pályára lépés: először mutatom meg magamat, de hibákkal teli ez az önmegmutatás.”
Amikor Fehér Boldizsár elküldte a kéziratát a Magvetőnek, nagyjából egy hónapra rá találkoztak és szerződtek. De nem tudja, hogy ez mennyire általános. A legnagyobb nehézség valami jót csinálni, ez viszont szerinte nem csupán az első kötetesek problémája, hanem mindenkié, aki a kreatív pályán mozog.
Arra a kérdésre, hogy mennyire kell elköteleződni egyik vagy másik szekértábor mellett, és hogy tapasztaltak-e hasonlót, Vonnák először azt mondta: a szekértábor érdekes metafora, amely a világnézetek szemben álló csapatairól szól. Szerinte a politikai székértáborok nem igazán számottevők, az uszítás, ami az élet sok területén jelen van, inkább csak ürügyet, eszközt csinál ebből.
Nem hiszem, hogy ne tudnánk leülni egy konzervatívval, hiába gondolunk mást a világról. Máshol van a baj, a lojalitáspiramist felépítő hatalommal, ami fegyvert és hatalmi gépezetet csinált a kultúrfinanszírozásból. Ennek eddig már sok arca volt, most épp úgy tűnik, toleránsabb retorikát folytatnak, de a lényeget tekintve ez mindegy. Azt jó esetben világnézettől függetlenül be lehetne látni, hogy ez rossz. Szerzőként ez nehéz, de nem markánsan nehezebb, mint állampolgárként
– fogalmazott Vonnák.
Semennyire sem kell elköteleződni sehova
– állította Milbacher, aki ilyesféle nyomást vagy vonzást nem érzékelt, de nem is érdekli. Mivel ő az irodalmat szakmai szemmel próbálja nézni, nem érdeklik a politika felől jövő vonzások és választások. Szerinte egyetlen magyar nyelvű irodalom van, amely sokszínű, és szakmai, esztétikai értelemben is rétegzett, bonyolult rendszer.
Ennek persze ára is van, de az én felfogásom szerint a hiteles író más regiszterben mozog, mint amit a politika szűk és rövidtávú érdekei megkívánnak. Ez nem a középen állást jelenti, hanem a felül- vagy kívülállást (nem arisztokratikus értelemben) még akkor is, ha nyilván van politikai véleményem, ám ez csak nagyon áttételesen jelenhet meg a hiteles irodalom diskurzusában. Az író feladata megvárni, amíg elmúlnak a jelen eseményei, aztán megvizsgálni és megírni a hatásait. Így írt Arany János.
Fehér Boldizsár úgy véli, az, hogy mennyire kell elköteleződni egyik vagy másik szekértábor mellett, az attól függ, kinek mi a célja azzal, amit csinál.
Az íráshoz alapvetően sem kiadóra, sem olvasókra nincs szükség, de rengeteg okból lehet csinálni. Fehér Boldizsár szerint a maga módján mindegyik érthető.
Mécs Anna úgy látja, a kultúra, és azon belül az irodalom, rendkívül forráshiányos terület; egyre másra lehetetlenülnek el műhelyek, alkotók, számtalan ösztöndíj válik minimum megosztóvá, sokak szemében elfogadhatatlanná. Ebben a válságos közegben nagyon nehéz talpon maradni, és a nap végén tükörbe is nézni. Ha optimistán nézi, akkor azokat a kezdeményezéseket látja, amelyek éppen a szekértábor-logikán, a kormány által erősen generált megosztottságon mutatnak túl, és független zsűrizéssel, értékalapon támogatják az alkotókat.
„Ha pesszimistán nézem, akkor azt látom, hogy végletekig megosztottá vált a kulturális életünk -
például az is dilemmát okoz, hogy az Indexnek nyilatkozzak-e a 2020-as felháborító történések után. Emellett az irodalom egyre veszít a súlyából, és emberi kapcsolatok lehetetlenülnek el mert egyik a tükröt, a másik a talpat választotta.”.
A díjra minden olyan magyar nyelvű prózakötet nevezhető, amely 2022. július 1. és 2023. június 30. között jelent meg, és került kereskedelmi forgalomba. Feltétel még, hogy az adott mű a szerző első prózakötete legyen, tehát ha korábban más műnemben publikált, az nem kizáró ok.
A nevezéseket június 30. éjfélig várják, a legjobb tíz kötetet szeptemberig választja ki a Könyves Magazin szerkesztősége, a döntősök közül pedig a Fiatal Írók Szövetsége, a Szépírók Társasága és a Margó Irodalmi Fesztivál képviselőiből álló szakmai zsűri dönt a győztesről. A Margó-díjat 2023. októberében, az őszi Margó megnyitójával egybekötött ünnepélyes díjátadón kapják meg az érintettek a Nemzeti Táncszínházban.
A legjobbnak ítélt első prózakötet szerzője idén egymillió forintot kap. Ezen felül a Bookline, a Margó-díj kiemelt támogatója 15 millió forint értékű médiatámogatással járul hozzá a nyertes kötet népszerűsítéséhez. A Margó-díjas szerző a következő évben önálló esten mutatkozhat be a Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál keretében, továbbá próbafordítást és publikációs lehetőséget is kap a Könyves Magazinban.
Idén először a legjobb tíz szerző közül különdíjast is választ a zsűri a Margó-díj támogatójával, az Erstével közösen. Az Margó x Erste #higgymagadban különdíj félmillió forinttal jutalmazza a legjobb tíz első prózakötetes szerző közül azt, aki leginkább megtestesíti a #higgymagadban faktort, például témaválasztásával vagy akár saját írói útjával. A műveket digitális vagy nyomtatott formában is lehet nevezni.
(Borítókép: A Margó-díj az átadás napján a Margó Irodalmi Fesztiválon és Könyvvásáron Budapesten, a Várkert Bazárban 2020. október 15-én. Fotó: Mónus Márton / MTI)