Májusban egy különleges napfoltról készült képet választott a hónap fotójának a Magyar Asztrofotósok Egyesülete.
A naptevékenység az elmúlt években egyre aktívabbá válik, sőt, ez a tendencia fokozódni fog egészen 2025 elejéig, amikorra a jelenlegi napciklus csúcsát, vagyis maximumát várják a csillagászok. Ez az időszak azzal jár, hogy a Nap nyugodt felszínén egyre több és nagyobb, bonyolult felépítésű napfoltcsoport jelenik meg. Ettől eltekintve a naptevékenység az életünkre nincs nagy hatással – rendkívüli kivételektől eltekintve.
A felvételen a sejtes szerkezet, a fotoszféra-granuláció jelenti a nyugodt általános napfelszínt. Ezen jelennek meg az aktív régiók, a fénylő kis kukacokból összeálló fáklyamezők és a sötét struktúrákat alkotó napfoltcsoportok. Egy napfolt belseje alapvetően hidegebb, ezáltal sötétebb, mint a környezete. A legsötétebb rész az umbra. Azonban előfordul, hogy fényhíd, vagyis forró plazmából álló vékony szál ível át a sötét umbrán. A hónap asztrofotója éppen azért érdekes, mert az AR3297-es napfolton átívelő fényhíd éppen felszakad, és végleg elmúlik.
Ilyen közelről megfigyelni a Nap felszínét csak különleges eszközzel és kifinomult technikával lehetséges, kivételes időszakokban. A felvétel a szerző eddigi egyik legélesebb felvétele a központi csillagunkról.
(Borítókép: Francsics László)