Az első helyszín a Szécsisziget az ország délnyugati határán, Göcsejben, ahol a régi és az új találkozik: az új építésű pajta egy 1700-as években épült, szépen felújított malom mellett található. A malmot még a Szapáryak építtették, ma pedig kiállításnak ad otthont. Az egyik korabeli képen gyerekek állnak az egykori vízimalom mellett a vízben – egyikőjük még ma is él a faluban.

Korábban a faluban minden portán volt pajta – természetesen egész más funkciót töltöttek be az akkori emberek életében –, ez a helyi sajátosság kapott új köntöst. Wágner Andrea, a Pajta Kávézó tulajdonosa szerint a vendéglátás sem idegen ettől az épülettől, ahol kulturális programokat, előadásokat is tartanak. A pajta térélményt is jelent, hiszen leszoktunk róla, hogy egy térben éljük meg a dolgokat, ahol látjuk egymást, és nagyon szép, hangulatos a belső dizájn is a régi székekkel – foglalta össze Horváth László, a PajtaKult kulturális igazgatója.

Életre kelt gyerekrajzok

A másik példát a régi és az új találkozására a Balaton partján találta Tóth Zoltán építész. Révfülöpön gyönyörű házcsoport jött létre, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) gyerektáborának többfunkciós oktatási pavilonjai. A megbízás úgy szólt, hogy szétszedhető, elbontható és újraépíthető házak szülessenek, amelyeket télire „elpakolnak”. A pavilonok végül állandó helyen maradtak – az a technológia, amivel a paneleket összerakták, erre is alkalmas.

Az épületeknek olyan ház formájuk van, amilyet a kisgyerekek elsőként szoktak lerajzolni. Hogy mivel „öltöztették fel” ezeket a pavilonokat, az kiderül a kisfilmből, ahogy az is, hogy a környezettudatosság miben nyilvánul meg, illetve hogy van-e mindennek köze a skandináv építészethez. 

Aki lemaradt volna a PajtaKult és az Index előző adásáról, ide kattintva megnézheti.