Bármennyire is pejoratív a köznyelvben a földön csúszó hüllő, az orvostudomány és a gyógyszertárak jelképei között a mai napig a kígyó az egyik legjelentősebb. Annak néztünk utána, a szimbólum vajon honnan ered. Keresésünk során kiderült, hogy három külön jelkép keveredik, közülük az egyiknek alapvetően nem is lenne köze a gyógyászathoz.
Egy forró, fülledt délután a gyógyszertár felé vettem az utam. A napot szőnyegszerű felhőréteg takarta el, szórt fény szitált, a magas páratartalom miatt a levegő szinte állt. Egyik barátom kérte, hogy tartsak vele, hőemelkedése volt. Ahogy jöttünk kifelé a patikából, a bejáratnál pillanatra megálltunk, hogy a kezünket fertőtlenítsük. Átnéztem a fotocellás üvegajtón, és a szemem megakadt egy zöld kereszten, benne a kígyóval.
Miért épp a kígyó?
– gondoltam magamban. Az állatok közt kevésnek van annyira pejoratív felhangja a köznyelvben, mint ennek a hüllőnek. A Bibliában is kígyó csábítja bűnre Évát, a vadonban ez az a ragadozó, amelyik többnyire megmérgezi vagy megfojtja áldozatait. Akkor miért ez a gyógyszertár jelképe? Az ember azért megy patikába, hogy gyógymódot leljen, hogy felépüljön.
Otthon belemerültem a szakirodalomba. A megoldás elsőre egyszerűnek tűnt, ám minden eltelt órával egyre komplikáltabbá vált. Ha orvoslásról van szó, akkor számos jelkép keveredik, de van három, amely központi:
Aszklépiosz, Apollón fia az ősi görög hitvilágban az orvostudomány istene volt. Már Krisztus előtt háromszáz környékén fejlett kultusz épült köré. Tőle ered a jelkép alapja, a botra tekeredő kígyó. A bot az isteni erő szimbóluma, a kígyó pedig, amely bőrét levedli, a megújulás jelképe. Ez a kettő a kultusz fejlődése során összeforrt, ebből született Aszklépiosz botja.
Ahogy Henry E. Siegerist, svájci orvostörténész A History of Medicine című könyvében megírta, a szimbólumban megjelenő hüllő az erdei sikló, amely az emberre nem ártalmas, és az ókorban Aszklépiosz követői az orvoslásnál és rítusoknál is alkalmazták. A menedékekben, ahol a beteg és sérült embereket ápolták,
ezek a siklók szabadon mozoghattak a folyosókon, ezzel tisztelegve az istenség gyógyító ereje előtt, kérve a segítségét.
Az európai orvostudomány alapjait lefektető Hippokratész is Aszklépiosz követője volt. Az orvos nevéhez kötött eskü – amely valószínűleg jóval korábbról származik – szintén a gyógyítás istenei között említi.
Esküszöm a gyógyító Apollónra, Aszklépioszra és Hügieiára és Panakeiára és valamennyi istenre és istennőre, akiket ezennel tanúkul hívok, hogy minden erőmmel és tehetségemmel megtartom következő kötelességeimet
– kezdődik az eskü, amely a mai napig hatást gyakorol az orvostudomány fogadalmaira, és olyan alapelvek hangzanak el benne, mint az orvosi titoktartás és az élet védelmének elsőbbsége.
Bár Aszklépiosz botja máig az egészségügy legelterjedtebb jelképe, a világ számos pontján összekeverik ezt a caduceusszal, amely Hermész hírnöki botja. A szimbólum egy szárnyas pálca, amelyre Aszklépiosz botjával szemben nem egy, hanem kettő kígyó tekeredik. Hasonlóságuk miatt többször alkalmazták hibásan az orvostudomány jelképeként, de a XX. században terjedt el széles körben a caduceus félreértelmezése.
A US Army Medial Corps 1902-ben a hadsereg orvosi tiszti egyenruháján vezette be, így az Egyesült Államokban gyors terjedésnek indult – hibásan felruházva gyógyászati kötődéssel.
Walter J. Friedlander a témában megjelent, The Golden Wand of Medicine című könyve alapján a XX. század végén a USA professzionális egészségügyi szervezeteinek több mint hatvan százaléka még mindig Aszklépiosz botját használta szimbólumaként, míg a kereskedelmi egészségügyi szervezetek több mint hetven százaléka a caduceust alkalmazta.
Az író azzal magyarázta ezt a jelenséget, hogy míg a szakmai szervezetek a történelmi pontosságot helyezték előtérbe, ismerve mindkét szimbólum jelentését, a gazdasági szervezetek szimplán üzleti megfontolásból döntöttek így,
mivel a caduceus jobban mutat a termékeken, ezzel pedig képesek növelni az eladásokat.
Utóbbi eredete jóval megelőzi Aszklépiosz botját. Gary Lachman 2010-es könyve (The Quest for Hermes Trismigestus) szerint eredendően Mezopotámiából származhat. Az író Ningiszida alvilági istenhez köti, akinek jelképe szintén a kígyó volt. A botra tekeredő kígyópáros szimbolikája nagyjából Krisztus előtt 3000-ig nyúlik vissza. Ma ismert formája, a szárnyas bot azonban már Hermészhez köthető.
A caduceus alapvetően magát Hermészt szimbolizálja, valamint a Hermészhez köthető tevékenységeket és szakmákat. Értelmezési köre kiterjed a kereskedelemre, a tárgyalásra, az asztrológiára, alkímiára és a csillagászatra. Mágikus hatalmat is tulajdonítottak neki. Az éber embert álomba ringatja, az alvót pedig felébreszti. Másik értelmezés szerint a haldoklót szelíden a halálba segíti, míg a holtakat feltámasztja.
A két isteni bot szimbolikus értelmezése csupán kismértékben fedi egymást. A többszöri jelentéskeveredés ellenére a szakemberek nagy része a mai napig ragaszkodik a különválasztásukhoz.
Azért is jelentős ez, mert a gyógyszertárakat tekintve Aszklépiosz botja csupán az alapot adja. A patikák előtt látható zöld keresztben ugyanis nem egy botra, hanem egy kehelyre tekeredik az erdei sikló, amely már nem Aszklépiosz, hanem a lánya, Hügieia jelképe – akinek nevéből származik a higiénia szó is. Az istennő – nem meglepő módon – a jó egészség és tisztaság megtestesítője.
Mára Hügieia kelyhe a közegészségügy egyik legfontosabb jelképe, amely az 1800-as években terjedt el.
A feltehetően Párizsból induló tradíciót világszerte átvették, de legjobban mégis Európában ragadt meg. Külön érdekesség, hogy Ausztriában és Németországban gyakran zöld kereszt helyett egy vörös „A” betűvel együtt ábrázolják a kígyót és a kelyhet, utalva a német Apotheke (gyógyszertár) szóra. Néhol a mérleg is megjelenik az ikonográfiában, de a legelterjedtebb a zöld keresztben megjelenő kígyós kehely. Ezzel szemben az USA-ban gyakran a mozsár és a mozsártörő – a gyógynövények feldolgozásának klasszikus eszközei – a gyógyszertárak szimbólumai.