Ősbemutatóval robbantotta be a nyári szezont a Gyulai Várszínház: John Cristopher-Wood GarázsMacbeth című darabját állították színre, a közönség pedig hálás volt a thrillerkomédiáért, együtt élt az előadással. A királyt a jóslat szerint csak olyan ember ölhette meg, akit nem anya szült – hogy is van ez? Gyorstalpaló Macbeth az Aranyeső köz 3-ból, valahonnan egy angliai kisvárosból, egy kissé lökött házaspár garázsából.
Ásítóan üresnek érzi a létezést Elsie és Norm, mindig csak azért hívják át a barátaikat magukhoz, hogy társasozzanak, barbecue-zzanak, vagy sorozatokat nézzenek, és az intellektuális szakadék áthidalására kitalálják, hogy garázsszínházat nyitnak a saját portájukon, az Aranyeső köz 3.-ban. Megveszik a mozgókönyvtár kisbuszáról Shakespeare Macbethjét, amit lenyűgözően ütősnek találnak – egypár helyen azért úgy látják, hogy javításra szorul.
Először is, ugye, túl hosszú. Ha úgy akarnák eljátszani, ahogy William megírta, akkor a közönség még a jövő hét közepén is ott ülne. Másodszor: túl sok benne a költészet. Nem mintha nekik bajuk lenne a költészettel, de lássuk be, némely jelenet túl van lihegve.
Arra a felvetésre például, hogy „E vár fekvése kellemes...”, így szól az eredetiben a válasz: „Im e nyári vendég, / A házi fecske, gondos épités / Által mutatja, hogy az ég lehe / Édesdeden fuvall itt; nincsen egy / Párkány, sarok, zúg, oszlop, a hová / Ne rakta volna függő nyoszolyáját / S kicsinjei bölcsejét. A hol pedig / Szeret fészkelni: úgy tapasztalám, / Ott tiszta lég van.”
A körülményes körmondatok helyett elég lenne csak annyit mondani, hogy: „Ja. Pont jó. Madárfészkelésre. Meg minden.” Norm tehát kénytelen elég sok helyen átírni a darabot, de nem áll távol tőle az irodalmi tevékenység, több írása is megjelent már a Galambtenyésztők közlönyében.
A harmadik problémát is áthidalják, nevezetesen, hogy túl sok a szereplő, úgy általában Shakespeare-nél, de konkrétan a Macbethben is, ők viszont arra vállalkoznak, hogy eljátsszák az összes szereplőt ketten.
Így is történik: az újra és újra felhangzó skót duda és a férj által hordott szoknya jelzi, hogy Skóciában járunk, ehhez már csak egy söprűből barkácsolt lóra, papírból kivágott koronára és néhány, a ház körül megtalálható kellékre van szükség, és máris megelevenedik a környék lakói előtt a Macbeth garázsszínházi változata.
A királydráma tulajdonképpen lepereg a szemünk előtt: a skót király, Duncan harcban áll a lázadókkal és az őket támogató norvégokkal, de hála Macbeth hősiességének, győzedelmeskednek. A király elhatározza, hogy megjutalmazza Macbethet, de mielőtt ő erről értesülne, találkozik a boszorkányokkal, akik
megjósolják neki, hogy a királytól jutalmat kap, sőt egyszer ő lesz Skócia királya.
Duncan megszáll egy éjszakára Macbeth birtokán, aki már a királygyilkosságot tervezi, hogy – a boszorkák jóslata szerint – mielőbb elfoglalhassa a trónt. Az utolsó pillanatban elállna a tervtől, de a felesége, Lady Macbeth keményen meggyőzi, hogy már nincs visszaút. Megöli tehát a királyt, trónra is kerül, majd nem riad vissza további gyilkosságoktól sem.
Bizonytalanságában és félelmében aztán újból meglátogatja a boszorkányokat, akik azt állították, hogy a hatalma szilárd. Három jóslat hangzik el:
Közben Macbeth ellen összeesküvés készül, a csapatok a Birnam melletti erdőbe érnek, és minden katona kivág egy faágat, hogy azzal álcázza magát. Így válik valóra a harmadik jóslat. A vár előtt kibontakozó csatában Macbeth és Macduff párbajt vív: Macduff – mielőtt végez Macbethtel – elárulja, hogy idő előtt kivágták anyja hasából, tehát nem anya szülte.
Így teljesedik be a boszorkányok első és második jóslata is.
Mindez az angliai kisváros garázsában úgy hangzik el, hogy az átírt, rövidített szövegbe olyan kifejezések keverednek, mint hogy Macbeth felesége designos palotára vágyik, hogy az érkező királyt megfelelő állagú tükörtojással kell várni, Lady Macbeth pedig a férjét még a bankkártyájával is megzsarolja.
A házaspár tagjai közben élik a maguk mindennapi kertvárosi életét, teregetnek és lombfúvóznak, ez is az előadásuk részévé válik. Időnként összevesznek, kiszólnak a közönségnek, kommentálják Shakespeare-t és a saját produkciójukat, így olyan, mintha a Gyulai Várszínház nézői ott ülnének az Aranyeső köz 3.-ban, és együtt szorítanának az Elsie-t játszó Kovács Vandának és a férjét, Normot alakító Sipos Imrének.
A jellegzetes angol humorban bővelkedő történet Gyulán számtalan zenei betéttel került színre, ami egy-egy jelenetnyi stílusparódiára is lehetőséget ad: közelmúltbeli diszkósláger, Édith Piaf-sanzon és a Rómeó és Júlia című musical egyik dala is elhangzik („Lehetsz király, hiába vagy...”), de megidézik a Volt egyszer egy Vadnyugat legendás jelenetét és zenéjét is. A végén pedig Norm gitárkísérettel elénekli Cseh Tamás dalát a ravaszdi Shakespeare Williamről.
E kies hazában mutass nekem egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William!
– az utolsó sorokat már az egykori dalnoktól halljuk, felvételről.
John Cristopher-Wood GarázsMacbeth című darabját a Békéscsabán élő József Attila-díjas költő, Farkas Wellmann Éva fordította, a dramaturg a Gedeon József Amfiteátrum-díjas Lőkös Ildikó, a rendező a szintén Gedeon József Amfiteátrum-díjas Árkosi Árpád. A szeretni valóan bolondos Elsie szerepét jutalomjátéknak szánta a Gyulai Várszínház a gyulai Kovács Vandának, aki édesapja, Kovács Lajos Jászai Mari-díjas színművész nyomdokait követve választotta a színészi pályát. De jutalomjáték Norm szerepe a férjét játszó Sipos Imrének is, aki volt a Pesti Magyar Színház tagja, Őze Áron munkatársaként a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház művészeti igazgatója, jelenleg pedig a kecskeméti Katona József Színház prózai tagozatának vezetője.
(Borítókép: Gyulai Várszínház)