Mint mondja, az Oscar-díj mindent megváltoztatott az életében, hiszen nemcsak anyagi, hanem kapcsolati tőkét is adott neki a folytatáshoz. Édesapja magyar, édesanyja hongkongi, ő New Yorkban és Brazíliában nőtt fel. Elizabeth Chai Vasarhelyi filmrendező a hétköznapi hősök történeteit veszi lencsevégre. Filmezett Koszovóban, Thaiföldön és a legbrutálisabb természeti képződményeknél. A filmes szakember nemrég ellátogatott Magyarországra, és az Indexnek is nyilatkozott.
Vége a vizsgaidőszaknak, a napokban adják át a diplomákat. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem diplomásai június utolsó napján vehették át oklevelüket. Míg az alapszakosok Paola Antonelli építész, a New York-i Museum of Modern Art (MoMA) vezető kurátorának, kutatás-fejlesztési igazgatójának előadását hallgathatták végig, addig a mesterszakosok ünnepségének meghívott előadója
Elizabeth Chai Vasarhelyi, hongkongi–magyar származású amerikai filmrendező volt, aki 2019-ben Oscar-díjat kapott hegymászó és szintén filmes férjével, Jimmy Chinnel közösen készített Free Solo című dokumentumfilmjéért,
amely Alex Honnold sziklamászóról szól. Honnold 2017-ben elsőként biztosítókötél nélkül megmászta az El Capitant a Yosemite Nemzeti Parkban, Vasarhelyi és Chin pedig végigkövették kőkeményt felkészülését, illetve a csúcshódítást.
A filmrendezőnő büszke származására, gyermekei ismerik a magyar és kínai kultúrát is. A másságot mindig előnyére fordította, talán ezért is talált magának kreatív szakmát. Bár sosem filmesnek készült, napjaink egyik legelismertebb dokumentumfilm-rendezője lett, aki nem mindennapi történetekből készít produkciókat. Vasarhelyi megörökítette a koszovói háborút, de filmet készített a 2018-as thaiföldi tragédiáról is, amikor egy utánpótlás-futballcsapat rekedt egy víz alatti barlangban.
A dokumentumfilm-rendező május 30-án a Millenáris Parkban köszöntötte a friss diplomás alkotókat, és bevezette őket karrierjének legfontosabb állomásaiba. Az inspiráló előadás után az Index néhány kérdésére is válaszolt.
Miért vállalta, hogy beszédet mond a MOME-n?
Mindig is művészeti iskolába szerettem volna járni, így amikor meghívott egy művészeti iskola, természetesen igent mondtam. Megtisztelve éreztem magam, a meghívást pedig remek lehetőségnek tekintettem, hogy Magyarországra jöhessek, és a gyermekeim találkozhassanak az itteni családjukkal.
Soha nem tanult filmkészítést. Hogyan kötött ki mégis a filmezésnél?
Összehasonlító irodalomtudományt hallgattam a Princeton Egyetemen, ekkor készítettem el az első filmem. 1999-et írtunk, elterjedtek a kicsi kamerák. Ebben az időszakban úgy tűnt, csak akkor lehet valaki aktivista, ha összeköti azt a filmezéssel. Először újságíró akartam lenni, de kényelmesebben éreztem magam a vizuális médiában.
Milyen útravalót adna a friss diplomásoknak?
Az első, nagyon fontos dolog: nem hiszem, hogy az anyagi gondok segítenék a kreativitást. A szenvedő művész gondolata nagyszerű, ám én abban hiszek, hogy több lábon kell állni. A második, hogy ne hagyd abba, amíg nem vagy kész azzal, amit elterveztél vagy elkezdtél. Kit érdekel, hogy tökéletes-e, vagy sem? Ha úgy érzed, van mondandód, add ki magadból, és küzdj a végsőkig!
Kinek az előadását hallgatta volna meg szívesen friss diplomásként?
Egész életemben Jézussal akartam találkozni, vagy talán Dzsingisz kánnal, Martin Luther Kinggel, Emily Dickinsonnal és Shakespeare-rel. Inspiráló, úttörő nőkkel is nagyon szívesen beszélgetnék, például Lousia Mayjel és Jane Austennel. Nem is az számít, hogy mekkora legendák, hanem az, hogy mi a történetük, mi járt a fejükben, mit tudtak volna tanítani nekem.
Hogyan tud egy pályakezdő művész kibontakozni a kreatíviparban?
Kitartással, szorgalommal, az alkotás iránti szenvedéllyel, valamint azzal, hogy kiáll magáért és a munkájáért. A műalkotás nem képviseli magát, a művész dolga, hogy népszerűsítse azt.
Mi jelenleg a művészvilág legfontosabb üzenete?
Ti, új generációs, fiatal alkotók fogtok „megmenteni” minket és a művészetet.
Beszélt az AI szerepéről a művészetben. Ön használ mesterséges intelligenciát?
A hétköznapokban igen, hiszen GPS-szel vezetek, de azzal például nem értek egyet, hogy a mesterséges intelligencia írjon helyettünk szövegeket, inkább mindenki olvasson. Édesapám az AI professzora, gyerekkorom óta tudom, mivel van dolgunk, ennek ellenére nagyon maradi vagyok, hiszem, hogy telefon és számítógép nélkül kellene élnünk.
(Borítókép: Elizabeth Chai Vasarhelyi. Fotó: MOME)