Az egyik legnagyobb magyar íróhoz fordultunk, mert sokan vannak, akik egy könyvet vennének a kezükbe a tengernél ücsörögve, a Balaton partján, vagy egy fárasztó városnézés után, esetleg a negyvenfokos hőségben egy körtefa árnyékában. De milyen könyvet olvassunk? A kérdés eldöntéséhez Nádas Péter, Kossuth-díjas író ajánlásait vettük figyelembe.
Az Egy teljes év című interjúkötet a 2022-es év végén jelent meg, Nádas Péter „rajongóinak” és a kortárs magyar irodalom kedvelőinek elvitathatatlan örömére. A kötetben rengeteg szerzőről és műről szó esik, Prousttól Kafkán át Thomas Mannig. Kénytelenek voltunk mi magunk is válogatni az említett, ajánlott művekből, és arra is gondolni, hogy bőröndjeikben még maradhasson hely a fürdőruhának, hajszárítónak és egyéb piperéknek is. De ha úgy döntenek, nyugodtan pakolják be a helyére az Eltűnt idő nyomában mind a hét kötetét. A cikkben azt is eláruljuk, hogy mi melyik könyvet választanánk, akkor is, ha a döntést kifejezetten nehezen hoztuk meg.
Az interjúkötetben meglehetősen sok szó esik Esterházy Péterről, akivel köztudottan baráti viszonyban állt Nádas. A Kossuth-díjas író részletesen beszél arról, hogy mit tart fontosnak Esterházy életművéből: lényegében „mindent”. Nádas szerint Esterházy legjelentősebb műve a Bevezetés a szépirodalomba.
A legjelentősebb posztmodern mű, amelyet valahol írtak. Ráadásul az avantgárd minden eszközével és tapasztalatával
– mondta. Esterházy 1986-os regényét eddig négyszer adták ki, szinte bármelyik könyvesboltban mind a mai napig elérhető az olvasók számára.
Az első kiadás évének pikantériája, hogy ugyanebben az évben jelent meg Nádas egyik legjelentősebb műve is az Emlékiratok könyve. Esterházy regényéről az elmúlt évtizedek megannyi kritikája és értelmezése után nehéz bármit is mondani. Álljon itt tehát a könyv fülszövegéből pár mondat. „Nem szatíra, hanem pozitív konstrukció. Nem hitvallás, hanem szatíra. Nem pszichológus-ember könyve. Nem gondolkodó-ember könyve (mivel a gondolati elemeket olyan rendbe szedi, amely). Nem dalnok könyve, aki... Nem sikerszerző könyve, nem sikertelen szerző könyve. Nem könnyű és nem nehéz könyv, mert ez teljességgel az olvasótól függ. Azt hiszem, nem is kell folytatnom, máris közölhetem: aki tudni óhajtja, mi ez a könyv, a legjobban teszi, ha maga olvassa el (nem hagyatkozik sem az én, sem mások ítéletére, hanem maga olvassa el)”.
Ha kötelező olvasmányként fenntartásokkal kezeltük, meg akartuk úszni, a rövidített változatot tettünk magunkévá, egyest kaptunk rá a magyarórán, vagy semmire sem emlékszünk már belőle, akkor itt az idő, hogy miközben összeírjuk, mit kell magunkkal vinnünk a hosszú útra, a lista legelejére odaírjuk, hogy ne feledd, Ottlik Géza: Iskola a határon.
Ottlikot nagyon szeretem, legalább négyszer, ha nem ötször elolvastam. Hol kritikailag, hol egyszerűen a bámulat és az öröm jegyében
– mondta a műről Nádas.
A fene se gondolta volna, de a beszélgetésből kiderül, hogy Jancsó Miklós adta először a Párhuzamos történetek szerzőjének kezébe Mészöly Miklós művét. Később Mészöly és Nádas között szoros viszony kapcsolat ki, mester-tanítványi viszonyuk mára már legendássá vált a kortárs irodalomtörténetben.
Jancsó egyikünkbe beleérezte a másikat. Ő egy nagyon furcsa, nagyszabású ember volt. Az első, aki Petőfi vagy Móricz tájait nemcsak megjelenítette, hanem magasabb absztrakciós szintre emelve mutatta be
– mondta az interjúkötetben. A világhírű magyar rendező Mészöly Sötét jelek című novelláskötetét nyomta a fiatal Nádas kezébe, akkor még nem tudva, milyen következményekkel fog ez járni a magyar irodalomra nézve. A kötet Mészöly háborús elbeszéléseiből áll, egyéni látásmódja a kora Kádár-kori Magyarország ízlésvilágának, cenzorainak nem felelt meg. A megjelenés után a magyar próza egyik legkiválóbb mestere tíz év hallgatásra ítéltetett.
Szerelem kolera idején? Száz év magány? Dehogyis! Nádas szerint a legjobb Gabriel Garcia Márquez regény az olvasók számára talán kevésbé ismert mű az Egy emberrablás története, mert abban „valódi képességeit mutatja be” a kolumbiai író. Nádas úgy véli, hogy Márquez valóságismerete, nyomozati munkája, újságírói tapasztalatai is megmutatkoznak ebben a dokumentarista regényben. „Nyelvileg olyan igényes, mint amilyennek egy regényírónak lennie kell, s a történetnek nincs olyan szeglete, ami mögött ne lenne fantasztikus nyelven előadott tárgyi valóság” – mondta Márquez kevésbé ismert regényéről Nádas Péter.
A nemrégiben elhunyt Cormac McCarthy a kortárs amerikai próza meghatározó, fontos alakja volt. Nádas a terjedelmes életműből ismét nem egy mindenki számára ismert darabot választott ki. Nem az elképesztő sikernek örvendő és Hollywood által megfilmesített Az út vagy a Nem vénnek való vidék című regényeket ajánlja, hanem McCarthy Odakint a sötétség című alkotását. Nádas szerint a regény legnagyobb erénye, hogy egy lehetetlen testvérszerelem brutalitásához nem finomságot, hanem szépséget társít, a hiábavaló szerelem szépségét, csaknem jóságot. „Lenyűgöző társítás.”
Roberto Bolaño közelgő halálának biztos tudatában, hihetetlen sebességgel írta meg élete fő művét a 2666-ot. Ha most indulnánk nyaralni, szinte biztosan ezt vinnénk magunkkal, megéri a sokadik olvasást, hiszen számtalan olvasatot kínál, miközben a legkülönbözőbb világokat járja be, korunk mexikói sivatagától egészen a második világháború Romániájáig, egy rejtélyes német író életútját követve.
Lélegzetem bennakadt
– mondta Nádas John Williams Stoner című regényéről. A regény egy szegény paraszti család gyermekéről szól, aki tudósként az egész életét az irodalomtudománynak szenteli. Az ő életét követhetjük végig születésétől haláláig. Mit is mondhatnánk? Talán csak annyit, hogy katartikus. És hogy szem nem marad szárazon.
(Borítókép: Nádas Péter. Fotó: Balogh Zoltán / MTI)