A Meruk Marcell rendező és Kurucz Dániel producer által jegyzett dokumentumfilmet még a premier előtt volt lehetőségünk megtekinteni. Az alkotók a szokásosnál jóval kötetlenebb, könnyebben fogyasztható módon igyekeztek a Trianont övező kérdéseket a néző elé tárni. A filmet ebből adódóan egyedi kettősség jellemzi:

• egyrészről ott van Mucsi Zoltán sajátos, helyenként viccelődő narrálása, illetve az ehhez passzoló rajzok és animációk, amelyekkel színesítik a történetmesélést.
• Másrészről bemutatnak korabeli felvételeket is, illetve számos hazai és külföldi történész megszólal a filmben (bár, mint a stáblistából kiderült, a román történészeket hiába keresték, nem akartak nyilatkozni).

Mi alakulhatott volna másképp 1920-ig? 

„103 évvel ezelőtt írták alá Párizsban azt a békeszerződést, ami a mai napig hatással van Közép-Európára. Mi lett volna, ha a történelem másképp rebbenti meg a szárnyát, egyáltalán, tudta volna-e másképp?” – teszi fel a film elején a kérdést Mucsi Zoltán. A film másik nagy kérdése az, hogy lehet-e tanulni a múlt hibáiból.

Nekem úgy tűnik, aligha

– mondja erre Mucsi Zoltán, majd utal arra is, hogy szinte pontosan egy évszázaddal az utolsó nagy, egész Európát érintő konfliktus, a napóleoni háborúk után tört ki az I. világháború. 

A szakértők több hipotézist is körbejártak a filmben. Többek közt azt, hogy

• az Osztrák–Magyar Monarchia mindenképp bukásra volt-e ítélve, vagy ha a háború máshogy alakul, akkor legalább egy része megmenthető/átalakítható lett volna? 
• Mi történt volna Tisza István miniszterelnökkel, ha 1918-ban nem gyilkolják meg?
• Károlyi Mihálynak lett volna reális esélye az ország védelmére 1918 végén és 1919 elején?
• Mi lett volna, ha nem kiáltják ki a Tanácsköztársaságot?
• Diplomáciai úton lehetett volna elérni bármit is az antanttal szemben 1918 és 1920 közt, illetve lett volna alternatívája a trianoni békediktátum aláírásának? 

A történészek eközben több helyütt is magyarázatot adnak megtörtént eseményekre. Szó esik arról, hogy bár 1918-ban a központi hatalmakat – a szó szoros értemében véve – nem fegyverrel győzték le a háborúban, de előbb-utóbb ez is bekövetkezett volna; s hogy 1919 márciusában miért épp a kommunisták kerültek hatalomra Magyarországon; vagy arról, miért épp Horthy Miklós kerülhetett hatalomra utánuk.

Leosztott lapok 

A filmben felvetett hipotézisekkel kapcsolatban a legtöbb esetben az a kép bontakozik ki, miszerint egyes események igenis alakulhattak volna másképp 1918 és 1920 közt. Mindemellett az alkotás jól bemutatja azt is, hogy Magyarország kényszerpályán haladt az elvesztett háború után, és ebből adódóan a trianoni országcsonkítás elkerülhetetlen volt, csak azt lehetett volna befolyásolni, hogy miként történik meg. 

Visszatükrözi ezt többek közt a filmnek az a része is, amelyben arról esik szó, hogy Magyarország milyen feltételek mellett tárgyalhatott a békéről akkor, amikor az ország képviselőit végre meghívták Franciaországba. 

Egyszerűen a lapok ki voltak osztva. Innentől már csak asztalt lehetett volna borítani 

– mondja erről Mucsi Zoltán a filmben.

Az elhangzottak fényében az események elsősorban akkor alakulhattak volna másképp, ha a világháború után valóban az úgynevezett wilsoni elveknek megfelelően történik meg Közép-Európa újrarendezése. Ez esetben a történészek szerint elképzelhető, hogy nem lennének ilyen mély sebei Trianonnak több mint 100 év után is.  De az elvek helyett végül a hatalompolitikai elképzelések bizonyultak meghatározónak.

A záró képsorok előtt Mucsi Zoltán így összegzett: „Sokféleképpen alakulhatott volna a történelem. Magyarország maradhatott volna nagyobb, de kisebb is. Sok szenvedést megspórolhatott volna az ország, ha vezetőink másképp döntenek. Ami történt, megtörtént. Amit tehetünk, hogy elfogadjuk a múlt történéseit, és tanulunk belőlük. Csak így léphetünk túl Trianon traumáján”.

Talán felnő egy nemzedék, akik már tanulnak a múltból, és így az elkövetkező Trianonok elkerülhetőek lesznek. 

– fogalmazott a színész a film végén.

Az 1920 – Mi lett volna, ha? premierje este 20 órakor lesz a M5 csatornán.