A Városmajori Színpadon Horgas Eszter szinte minden évben telt házas koncertet ad, ám az idei, augusztus 13-i fellépés egy kicsit más lesz. Más lesz, mert ünnepelni fog ő is és a közönség is, hiszen 30 éve van a pályán mint fuvolaművész és konzervatóriumi tanár. Ezen az estén a köszönetét szeretné kifejezni a közönségnek, és háláját azért, hogy három évtizede követik művészi útját. Az est vendége lesz a művésznő zenekara, a ClassJazz Band, valamint Falusi Mariann is.

Elmondhatom, hogy nem ismerek a világon olyan fuvolistát, aki hozzám hasonlóan arénákat töltött meg saját produkcióival

– mondja Horgas Eszter, aki egyedülálló módon nem zenekarban, hanem szólistaként fuvolázik, és olyan világsztárokkal lépett színpadra, mint például a legendás Nathalie Cole vagy a Grammy-díjas Al Di Meola. Az utóbbival közös albumot is készített, ami egy hét alatt platinalemez lett.

Klasszikus zenét tanult és tanít, de játszik jazzt, popot és kortárs zenét is. Minden előadásának konkrét dramaturgiája van, történeteket mesél a zenével. Kezdő fuvolistaként álmaiban sem gondolta volna, hogy ilyen pályát szán neki az élet. Ez a megemlékezés tehát örömünnep számára, ugyanakkor sok szorongató gondolata is támadt az elmúlt hetekben. A művészet és az oktatás – élete meghatározó részei – „recsegnek-ropognak ebben az országban”.

Amikor fuvolázni kezdett, Magyarország még zenei nagyhatalom volt. A Zeneakadémián olyan mesterektől tanulhatott, mint Kurtág György, Rados Ferenc és Kocsis Zoltán, és olyan közegben nőtt fel, ahol könnyen megérthette, miről is szól a zene. „Erre visszagondolva szorongató, hogy most Magyarországon hol tartunk. Boldog vagyok, hogy ünnepelhetek, de közben van bennem egy komoly aggodalom és félelem is amiatt, ahogy a hazai zenei életben alakulnak a dolgok. Jó lenne olyan országban élni, ahol megtaláljuk a közös hangot, ahol fontos a figyelem és a szeretet.”

A Zeneakadémia közös ügyünk

A művész az utóbbi kijelentésével többek között a Zeneakadémia helyzetére utalt, ahol az intézmény és a fenntartó nem tudott közös nevezőre jutni a rektor személyét illetően. Horgas Eszter számára a Zeneakadémia szakrális hely volt. Oda bekerülni egykor fantasztikus eredménynek számított. Most úgy látja, ha az ország szeretne ismét a zene nemzetközi élvonalához tartozni, az csak akkor sikerülhet, ha a fenntartó is ezt akarja, a működtetők pedig képesek alkalmazkodni ahhoz, ahogy ma működik a világ.

A nép megválasztott egy kormányt, ez a kormány kinevez embereket, akik felelősséget vállalnak – ebben az esetben – a kultúráért. A kinevezett felelősöknek el kell mondaniuk, hogyan szándékoznak vezetni, mit szeretnének elérni, és milyen forrásokat tudnak biztosítani a kitűzött célok eléréséhez.

Úgy véli, nem művész kezébe kéne adni a Zeneakadémia irányítását, mert a világ megváltozott. „Egy jó zeneakadémiai menedzser ma pontosan tudja, hogy ki a jó tanár, kire lehet rábízni az ország legtehetségesebb zenésznövendékeit, és azt is, hogyan lesz erre pénz. Ha körülnézünk, a világ vezető zenei egyetemeit nem aktív előadóművészek irányítják.”

Amikor megkérdeztük, hogy szerinte ki lenne alkalmas, azt felelte, hogy többek között el tudná képzelni ezen a poszton Bogyay Katalin volt nagykövetet, nemzetközi szinten is elismert kulturális diplomatát és egyetemi tanárt, vagy egy hozzá hasonló kaliberű szakembert.

Hogyan lehetne segíteni?

A fuvolaművész meggyőződése, hogy az oktatáshoz hasonlóan a művészek és a Zeneakadémia helyzete sem lehet pártpolitikai kérdés.

„Nagyon foglalkoztat, én magam hogyan tudnék ebben segíteni szelíden, de határozottan és hatékonyan. Lehetőségeimhez képest saját pénzemből támogatom a fiatalokat, ösztöndíjakat adok, hangszereket vásárolok, és több mint harminc éve erről szól minden perc, amit a tanítványaimmal töltök a konzervatóriumban. De jó lenne, ha ezt együtt és hatékonyabban tudnánk csinálni. Felnyitni arra a közemberek és a politikusok szemét, hogy jónak lenni fantasztikus befektetés.”

Horgas Eszter arról is beszélt, hogy szeretne egy olyan oldalra állni, ahol az építésről, az alkotásról, tisztességről, szeretetről lehet beszélni. A magyar nemzet legjobb és legfontosabb befektetésének a fiatalokat tartja, hiszen ha az ő oktatásukra, nevelésükre nem jut pénz, energia, szándék, akkor a jövőnket kockáztatjuk.

A tehetségesek külföldön folytatják...

Huszonhat éves kora óta tanít a Weiner Leó konzervatóriumban, de még sosem érezte, hogy ennyire nagy bajban lennének a gyerekek, mint most.

Bizonytalanok, szoronganak, így pszichésen, lelkileg is nagyon sokat kell velük foglalkozni, építeni őket. „Az, hogy egy zeneóra csak a technikáról és a fiatalok szakmai fejlődéséről szóljon, ma már nagyon kevés.”

Kiemelkedően tehetséges tanítványai közül egyre többen nem akarnak Magyarországon élni. Sok volt növendéke tanul külföldön, Párizsban, Bécsben és az Egyesült Államokban. Annak örül, hogy a világ kinyílt a tehetséges fiatalok előtt, az viszont nagy baj, ha ők már nem akarnak többé hazatérni. Minden területen óriási hiány keletkezik, ha elveszítjük tehetségeinket.

A komolyzene jövője

Arra a kérdésre, hogy szerinte mi a komolyzene jövője, és van-e egyáltalán, azt válaszolta, hogy továbbra is a minőségben hisz. Az európai élvonalhoz tartozó Fesztivál Zenekart hozta példának, amely itthon is telt házak előtt játszik.

Az a koncertkultúra, hogy valaki színpadra lép, és »csak« lejátssza a kottát, már nem működik. Egy előadóművésznek a mára kell reagálnia, a jelennel kell kapcsolatban lennie a régmúltban született műveket játszva is. A hibátlan szakmai tudás mellé elengedhetetlen a kreativitás és a személyesség.

Horgas Eszter pont így tervezi a közelgő, jubileumi előadását is, ahol olyan muzsikusokkal áll színpadra, akik képesek erre, akiket igazi kincseknek tart.

(Borítókép: Horgas Eszter. Fotó:  Kovács Tamás / MTI)