A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója szerint konjunktúralovagok mindig is voltak, ám az a kérdés, hogy a teljesítményük végül megmarad-e. Demeter Szilárd úgy véli, a pártlojalitás nem váltja ki a tehetséget, és lehet azzal érvelni, hogy „mekkora fideszes vagyok”, őt mégis az érdekli, hogy ki mit tesz le az asztalra.
Demeter Szilárdot, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatóját egy kapolcsi blueskoncert előtt a kultúra erőszakos átalakítása kapcsán a Népszava kérdezte arról, hogy kell-e a harc.
Mint válaszolta, ami Magyarországon folyik, az nem kultúrharc, és szerinte inkább az a kérdés, hogy „ez a több ezer éves kultúra, amelynek a gyökérzete mégiscsak ógörög, római-latin, zsidó-keresztény hagyományokra épült fel, megmarad-e”.
Van egy kultúránk, amiben jó élni, és aminek integráns része a magyar nyelvű nemzeti kultúra. Ez az, ami veszélybe került. Nézzük meg a woke-őrületet, ami szivárog át a tengerentúlról, vagy azt a rettenetesen sok áldozati csoportot vagy a kollektív bűnösség eszméinek a kritikátlan gyakorlását
– fogalmazott.
Demeter Szilárd szerint ha olyan kijelentéseket engedünk meg, hogy „a fehér, ciszheteró férfiak az ab ovo bűnösök”, onnantól kezdve veszélybe kerül az értelmes vitára alapított nyugati civilizáció. „A kultúrharcnak az a tétje, hogy ezt meg tudjuk-e védeni” – jegyezte meg.
Arról is beszélt, hogy egy zenész nemrég azért tért haza az Egyesült Államokból, mert elege lett, hogy bizonyos helyeken a ritmusszekciókban csak leszbikus nők ülhetnek.
Sem a leszbikusokkal, sem a nőkkel nincs problémája, de azzal van, hogy nem a legjobb ülhet ott, hanem az, aki valamilyen »más«
– tette hozzá.
Demeter Szilárd megemlítette, hogy egy színházrendező is azért jött haza egy amerikai egyetemről, mert nem a legtehetségesebb diákokat vehette fel, hanem egy kvóta szerint: szín, nemi irányultság és egyebek döntöttek.
Úgy véli, ha a tehetséget és a teljesítményt felcserélik olyan markerekkel, amelyeknek nincs közük az adott művészeti ághoz, akkor „megette a fene”.
A Népszava újságírója felvetette, hogy unásig lehetne hozni a hazai példákat arra, amikor a hatalomhoz lojális előadók jutnak előre, mire a PIM igazgatója azt mondta:
Konjunktúralovagok mindig is voltak. Mindig is volt a hatalomnak kedves udvartartás. Mindegy, hogy milyen színezetű a kormány. Vannak olyan művészek, akik beállnak a táncba, és legitimálják a politikus személyiségét.
Hozzátette: ez a politika természete, kihasználja a művészetet. Szerinte az a kérdés, hogy a konjunktúralovagok teljesítménye megmarad-e, és hogy ötven vagy száz év múlva tudunk-e róluk.
Az eddigi kétszáz év modern magyar nemzeti kultúrájából számára az derül ki, hogy a konjunktúralovagok eltűnnek. A PIM igazgatója emiatt úgy véli, a pártlojalitás nem váltja ki a tehetséget, és lehet azzal érvelni, hogy „mekkora fideszes vagyok”, őt mégis az érdekli, hogy ki mit tesz le az asztalra.
„Ez az, amit nem szeretnek bennem. Ugyanígy lehet azt mondani, hogy én vagyok a legnagyobb független, ellenzéki szabadságharcos. Ha szar a műved, nem tudok rá támogatást adni” – fogalmazott Demeter Szilárd.