Kemény István költő attól tart, hogy Magyarországon és Nyugaton is egy orwelli világrend alakul, ahol az igazodás mindennél fontosabb: ideológiákhoz, politikai irányzatokhoz, brandekhez, trendekhez, érdekcsoportokhoz, hivatali hierarchiához. Erről a litera.hu-nak adott interjúban beszélt, hozzátéve, hogy „igazodni önként és örömmel érdemes, mert úgy sokkal könnyebb. De ami talán ennél is durvább, és nem csak a böszörményi táborban tűnt fel, hogy a szingularitás az utóbbi években alapszóvá vált a tizen-huszonévesek írásaiban:

ez egy nagy, végzetes és végleges változást jelent az emberi lét körülményeiben, ami elkerülhetetlenül közeledik. Ami után semmi sem maradhat olyan, amilyen a mi világunkban volt.

Azt mondta, ő meg se próbálna egy fiatalnak tanácsot adni, aki ilyen jövőképpel, a katasztrófa biztos tudatával él. Tanácsot csak a verseivel kapcsolatban tud adni annak, aki megtiszteli vele, hogy megkérdezi róluk.

Amikor a József Attila-díjas költőt arról faggatják, mit gondol a megszólalás felelősségéről, esélyeiről és hatásáról, azt mondta, érzi az apátiát. „De mintha nemcsak a független, hanem a nemfüggetlen (pártos) értelmiség is elbizonytalanodott volna az elmúlt hónapokban.

Sőt, úgy érzem, mintha az ország vezetését is elérte volna az apátia mostanában, valamiféle tanácstalanság. Amit fokozott pökhendiséggel és cinizmussal leplez. Nem a fiataloknak, hanem nekik tanácsolnék kevesebb gúnyos mosolyt és több tiszteletet a magyar társadalom és annak összes tagja iránt, például a pedagógusok felé, mielőtt elfogynak Magyarországról

– mondta.

Egy ipari Mordort láttam

Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 150. évfordulójára Budapest főváros nagyszabású irodalmi alkotást hoz létre. Huszonhárom kortárs magyar író és a fővárosi kerületek közös alkotófolyamata vette kezdetét tavaly novemberben.

A mű közösségi, összművészeti események sorozatával dolgozza fel – civilek és huszonhárom kortárs író bevonásával – a főváros másfél évszázados történetét. A program nyitórendezvénye helytörténeti elemekkel, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár együttműködésével valósul meg – írta korábban az Index.

Kemény a Budapest Nagyregény XXII. kerületét írja, Budafok-Nagytétény fejezetét, amely a hatvanas években és a jelenben játszódik. Mint fogalmazott, a történet alapja egy rendhagyó városnéző hajótúra Buda déli határvidékére. Azon a vidéken máskor nem járnak turisták. „De én talán tudok mutatni nekik egy-két olyan dolgot arrafelé, ami mégis érdekelheti őket, mert bár talán meglepő választásnak tűnhet részemről a XXII. kerület, de van közöm hozzá: kilencéves koromig Érdligeten laktunk, és második általánosba Nagytéténybe jártam.

A házunk mellől pedig, ha lenéztem Tétény felé a lapályra, egy ipari Mordort láttam.

Fehér Renátó az elmúlt időszakot részben a Budapest Nagyregény terézvárosi fejezetének megírásával töltötte – mint arról korábban beszámoltunk. A Literának adott interjúban elmondta, egy terep- és seregszemléző technikát választott, amely a városi tömeg moraját és a városi köztér szempillantásnyi képeit együttesen képes talán prózává fordítani.

Valóban szóról szóra és sorról sorra »épült meg« a kerület, épült vissza a Westend udvar, csúsztak egymásra történeti idők, perspektívák és elbeszélői hangok.

– fogalmazott a költő.

(Borítókép: Kemény István József Attila-díjas költő Budapesten 2021. május 31-én. Fotó: Czimbal Gyula / MTI)