A világ azon kevés építészeti emlékeinek egyike a pisai ferde torony, amiről szinte mindenki hallott már. Az épület alapkövét pontosan 850 éve, 1173. augusztus 9-én tették le, majd három ütemben, mintegy 200 éven át építették, és a XIV. század óta világviszonylatban is igazi építészeti kuriózumnak számít. Sokan ma sem értik, hogyan lehetséges, hogy bár dőlésszöge elérte az 5,5 fokot, az 56 méter magas harangtorony legalább négy pusztító földrengést túlélt épségben 1280 óta.
Az egyik legrégebbi olasz város, Pisa híres ferde tornya valóságos útjelzője az elmúlt több mint kétezer év itáliai történelmének. A helyén a rómait megelőző etruszk korszak szentélye állt. Az etruszk vallás szerint minden fontos cselekedet − hadviselés, kereskedelmi döntések, de akár a személyes élet meghatározó lépései – előtt is jósoltatni kellett. Természeti jelenségekből és az áldozati állatok belsőségeiből próbálták kiolvasni a jövendőt. Egy ilyen ősi, kijelölt térben építették aztán fel a pisai dóm harangtornyát is. Az alapozását 850 éve, 1173. augusztus 9-én kezdték el.
A pisai Csodák terén emelkedő épületegyüttes tagjai közül a Szűz Máriának szentelt Dómot (Dom Santa Maria Assunta) 1064-ben kezdték építeni. Az építész Buscheto volt; őt tekintik a pisai román stílus megteremtőjének. A Dóm igazi érdekessége, hogy a belső mozaikok erős bizánci hatást tükröznek, míg a boltívek az iszlám művészet hatására utalnak.
A tér másik lélegzetelállító épülete a Baptisterium, amely nem csak Pisa, de egész Olaszország legnagyobb keresztelőkápolnája, a kerülete 107,25 méter. Az 1153-ban indult építkezés egy fantasztikus, román stílusú kápolnát hozott létre, amely a tetején levő Keresztelő Szent János szobrával együtt meghaladja a ferde torony magasságát.
Mindkettő remekmű, de az igazi csoda persze a torony. Az akkor dicsősége és gazdagsága tetőfokán álló olasz város polgárai természetesen egyenes harangtornyot szerettek volna a dóm mellé, de alig jutottak el a második emeletig, amikor már látszott, hogy a torony nem teljesen függőleges. Az ok igen egyszerű: a mocsaras talaj nem bírta el a hatalmas súlyt és megsüppedt. Pisa neve egyes feltevések szerint görög eredetű (jelentése: ingoványos föld).
A városban egyébként nemcsak a világhírű torony ferde,
hanem – még ha nem is ennyire feltűnően – a San Michele degli Scalzi- és a San Nicola-templomok harangtornyai is. Sőt, süllyed maga a katedrális is.
Mikor látták, hogy a torony dől, az építkezést megszakították és csak egy évszázaddal később folytatták. Amikor 1272-ben Giovanni di Simone irányításával ismét munkához láttak, az eredeti magasságot a felére, 60 méterre csökkentették, de a torony dőlését nem sikerült kiegyensúlyozni, ezért újabb szünet következett. A tornyot végül Tomasso d'Andrea fejezte be 1360 és 1372 között ferdén. Az építész sikerrel harmonizálta a harangszoba gótikus stílusát a román stílusú toronnyal. Sokáig vitatott volt, hogy az eredeti terveket Bonanno és Giovanni Pisano, avagy Diotisalvi készítette-e, erre csak 2018-ban derült fény: egy Bonanno Pisano sírjában talált kövön latin nyelvű hexameter a csodálatos mű építőjének nevezi Bonannót.
A hibákat már az építkezés alatt igyekeztek korrigálni, így a dőlés oldalán magasabbra, az ellenkező oldalon alacsonyabbra építették az egyes szinteket, ezért
ha a tornyot ma vízszintesbe állítanák, a másik oldalon lenne ferde.
Az utolsó emeletet 1372-ben fejezték be, és ekkor állították fel a harangokat is. Hét harang van, a zenei skála minden hangjának egy. A legnagyobbat 1655-ben állították fel.
A nyolcemeletes torony befejezésekor 1,4 méterrel tért el a függőlegestől, ez ma 3,9 méter, dőlésszöge jelenleg, a stabilizációs munkák után 3,97 fok. Átmérője az alapjánál 15,48 méter, a falak vastagsága 2,44 méter, magassága az egyik oldalon 56,70 méter, a másikon 55,86 méter, a hetedik emeletre 294, illetve a másik oldalon 296 lépcső visz fel. Súlya mintegy 14 400 tonna, egyes helyeken 12 kilogramm nyomás nehezedik a homokos talaj négyzetcentiméterére, amely csak 1,5 kilogrammot bírna ki, ráadásul a torony alatt talajvízgyűjtő medence is van.
A torony meglepő módon mégis legalább négy pusztító földrengést élt túl, méghozzá kutatások szerint ugyanannak a laza talajnak tulajdoníthatóan, amelyik süllyedését és dőlését idézte elő. A rendelkezésre álló szeizmológiai, geotechnikai és szerkezeti információkat tanulmányozva a szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy a torony magassága és szilárdsága együtt a talaj lazaságával jelentős mértékben módosítja az épület vibrációs sajátosságait oly módon, hogy a torony nem rezonál a földrengés talajmozgásával. Ez a pisai torony fennmaradásának kulcsa – olvasható a Bristoli Egyetem közleményében (2018). A csoport tagjai ironikusnak tartják azt, hogy ugyanannak a talajnak tulajdonítható az, hogy a pisai ferde torony túlélte a földrengéseket, mint amelyik az épület megdőlését okozta.
A város talán legismertebb tudósa, Galileo Galilei a helyi emléktábla szerint itt végezte a leeső testek fizikájával kapcsolatos kísérleteit. Talán a leghíresebb a pisai ferde toronyból leejtett különböző tömegű testeké – állítólag ezzel bizonyította, hogy a szabadesés sebessége független a testek tömegétől (kizárva a légellenállást). A kísérlet története először a Vincenzo Viviani, Galilei tanítványa által írt életrajzban tűnt fel, ami erősen megkérdőjelezi hitelességét, de mára teljesen elfogadottá vált. Annyi bizonyos, hogy Galilei kísérletezett lejtőn leguruló golyókkal, amivel ugyanazt tudta bizonyítani: a leguruló vagy szabadon eső golyók tömegüktől függetlenül gyorsulnak.
Felírt egy precíz matematikai törvényt a gyorsulásra: a gyorsulás teljes útja, nyugalomból indulva, az idő négyzetével arányos (ez a törvény rengeteg későbbi tudományos megállapítás elődjének tekinthető). Bebizonyította, hogy a testek mindaddig megőrzik a sebességüket, amíg egy másik erő – gyakran súrlódási – nem hat rájuk. Ezzel cáfolta Arisztotelész azon hipotézisét, miszerint a testek „természetüknél fogva” lelassulnak és megállnak, ha nem hat rájuk erő. Ez az alapelv vált Newton első mozgástörvényévé.
Visszatérve a csodálatos toronyhoz… A kutatók az 1990-es években jöttek rá arra, hogy
a tornyot nem megfelelő alapra építették,
amely mindössze 3 méter vastag volt, és homokos és agyagos iszapból állt. Az iszap hajlamos megtartani a nedvességet, és rosszul ürít. Emiatt az iszapos talaj kitágul, nekinyomódik az alapnak, és meggyengíti azt, így nem ideális megtámasztásra.
1990-ig azonban a dőlés megállítására számtalan ötlet merült fel. Akadtak, akik óriási léggömbökkel akarták „lábra állítani”, mások azt javasolták, hogy „szedjék szét” több ezer darabra és azután építsék fel újra. Az első, katasztrofális eredménnyel járó beavatkozást 1839-ben végezték el, a puha földet a talajvíz elszivattyúzásával akarták megszilárdítani. Az eredmény azonnali és szemmel látható volt: a torony, amely a 16. század óta csak 5 centiméterrel ferdült, azonnal 20 centiméterrel dőlt meg.
Egy évszázaddal később, 1934–35-ben a fasiszta diktátor, Benito Mussolini elrendelte a torony kiegyenesítését, ezért betont fecskendeztek a lágy talajba, majd 1959-ben újra ezzel a módszerrel kísérleteztek – a torony azonban ettől csak gyorsabban dőlt, mert a nagy tömegű betonhorgonyhoz hasonlóan ránehezedett az építmény alapjaira és lefelé húzta azt.
A második világháború alatt az amerikai hadsereg majdnem minden pisai tornyot lerombolt. Tervezték a ferde torony felrobbantását is, de egy, az utolsó pillanatban érkezett parancs megelőzte a rombolást.
Az 1980-as években a dőlés mértéke már több mint 4 métert tett ki, a torony 5 fokot és 22 percet mozdult el a függőlegestől, és biztonsági okokból 1990-ben bezárták.
1992-ben két évig még a hét harangot is némaságra ítélték, mert attól féltek, hogy a vibráció is növeli a torony elhajlását.
Az épület megmentésén két évtizeden át dolgoztak a szakemberek, akiknek feladata a dőlés megállítása volt, a kiegyenesítés szóba sem jött, mivel a torony ferdén lett nevezetesség. A Michele Jamiolkowski mérnök vezette nemzetközi bizottság felügyeletével végzett munkák idején a dőlés ellensúlyaként először 670 tonna ólomöntvényt helyeztek el a talapzatnál, majd hozzáláttak a földfelszín alatti betonozáshoz, de ekkor a torony váratlanul megmozdult. Az építményt egy ideig acélkábelekkel, afféle „nadrágtartókkal” húzták visszafelé, az iszapos talajból leszívták a vizet és szilárd anyaggal helyettesítették azt, a talajcsúszást mesterséges föld alatti mikroomlásokkal tartóztatták fel.
A beavatkozások eredményeként
a torony csaknem 45 centimétert egyenesedett, és legkevesebb további háromszáz éven át stabil lesz az állapota.
A restaurálás 2011-ben fejeződött be, amikorra a tornyot megtisztították az évszázadok alatt ráragadt szennyeződésektől és a látogatók falfirkáitól. A pisai ferde toronynak ma ismét eredeti fehérségében csillog a márványfala.
Az MTI megjegyzi, hogy bár a torony a világörökség részét képezi, mégsem került be a Guinness Rekordok Könyvébe, mert mind a németországi Suurhausen temploma, mind a szintén németországi Gau-Weinheim tornya még ennél is ferdébb. Az Abu-Dzabiban található Capital Gate dőlésszöge pedig 18 fok, igaz, ezt a tornyot szándékosan építették ilyenre.
(Forrás: MTVA Sajtóadatbank; cultura.hu; wikipedia; mult-kor.hu; sopronmedia.hu)
(Borítókép: Benard E / Andia/Universal Images Group / Getty Images)