Váratlan öröm érte Dragomán György írót, akinek Máglya című regénye megjelent perzsául, méghozzá Iránban. A szerző az Indexnek azt mondta: Irán nem tagja a berni szerzői jogi konvenciónak, a kiadásért tehát nem jár jogdíj, és engedélyt sem kértek hozzá, de ismerve a körülményeket, ezt egyáltalán nem bánja.
„Egyszer csak jött egy e-mail, benne egy link a Teherán Times angol nyelvű cikkére. Ahogy megnyitottam a hivatkozást, ott volt egy könyvborító, rajta a nevem, mellette egy régi fotóm, a cím pedig arról értesített, hogy már a könyvesboltokban van Iránban a Máglya című regényem” – nyilatkozta az Indexnek Dragomán György.
A szövegből kiderült, hogy a kötet Allah-dadi Abolfazi fordításában, a Nashrenow kiadónál jelent meg. A borító a Suhrkamp-féle német borító némileg átdolgozott változata volt, a nevénél pedig ott volt a Gallimardnál megjelent francia kiadás címe, a Le Bûcher, ebből lehetett tudni, hogy a könyvet a francia kiadásból fordították.
Irán nem tagja a berni szerzői jogi konvenciónak, a kiadásért tehát nem jár jogdíj, és engedélyt sem kértek hozzá, de ismerve a körülményeket, ezt egyáltalán nem bánom, mert ha lett is volna szerzői honorárium, ebben a helyzetben arról is lemondtam volna a fordító javára, aki többek között Romain Gary, Houellebecq és Saint-Exupéry könyveit is fordította perzsára.
Dragomán számára minden külföldi megjelenés örömteli pillanat, ez most különösen az, egyrészt, mert annyira váratlanul érte, másrészt meg azért, mert erdélyi gyerekkorából pontosan emlékszik arra, milyen volt egy világtól elszigetelt országban élni, milyen kíváncsi szomjúsággal olvasták a világirodalmat.
„Úgy érzem, hogy a haját mindjárt a regény első bekezdésében kibontani vágyó lázadó kamaszlány, Emma története nagyon is aktuális olvasmány lehet most Mahasza Amini hazájában” – fogalmazott az író, hozzátéve, előbb-utóbb majd kap példányokat is, „az másfajta, kézzelfoghatóbb öröm lesz, hiszen belelapozhatok, azután pedig odatehetem a perzsa Máglyát a tizenegy más nyelvű testvére mellé.”
Dragomán György Facebook-oldalán követőivel is megosztotta a jó hírt. A kommentek között számos gratuláció olvasható. És egy érdekes diskurzus is elindult, amikor Patat Bence műfordító feltette azt a kérdést:
A Berni Egyezményből való kimaradás azt is jelenti, hogy a jogok felhasználásáért nem kapsz semmit?
Sárközy Miklós történész, iranista szerint mindig is ez volt Iránban. „Többnyire nem eredeti nyelvből fordítanak, hanem valamilyen világnyelvből, illetve nem fizetnek jogdíjat a szerzőnek, mert ex-lex államként minden nemzetközi szerződésből kimaradtak. A nagy pozitívum viszont az, hogy rengeteg mindent adnak ki a világ szépirodalmi terméséből. Mindig nézik az aktuális nemzetközi könyvbestseller listákat, a fontos szerzőket, és ezt mind lefordítják. A kortárs vagy kvázi kortárs magyar irodalomból Márai, Örkény, Szabó Magda, Kertész Imre, Pilinszky, Zilahy Lajos mind olvasható modern perzsául” – fogalmazott Sárközy.
A 2015-ben megjelent Máglya óriási sikert aratott hazánkban, a mai napig közönségkedvenc. Azóta pedig nem csak itthon, hanem a nemzetközi színtéren is bizonyított, hiszen összesen már tizenkét nyelven olvasható. A mű Ottilie Mulzet fordításában The Bone Fire címmel angolul is megjelent 2021. február 23-án.
A megjelenés napján a New York Times kritikát is írt a könyvről, amit Rebecca Makkai, magyar származású amerikai író jegyez. A fehér király után a Máglya Dragomán második könyve, ami elérhetővé válik angol nyelven. A fiktív Erdélyben játszódó regény Emma felnőtté válásának történetét meséli el a posztkommunista időszakban – írta meg korábban a Litera.
A New York Times kritikusa kiemeli, hogy a hétköznapiság és a természetfelettiség keveredése Dragomán könyvében nem a tradicionális értelemben vett mágikus realizmust eredményezi, hanem sokkal inkább a mindennapjainkban megbúvó, olykor rémisztő misztikumot szemlélteti.
A regény egy olyan pillanatban éri el az amerikai közönséget, amikor mi nemcsak a történelem szeizmikus változásait éljük át, új fejezetet nyitva egy politikai erőember bukása után, hanem a mágikus gondolkodás, az összeesküvés és a rémhírek szivárgását a deszkák között, egy zavaros időben
– írta Makkai, aki szerint a népi bölcsességen és a varázslás tudományán keresztül Emma és titokzatos nagymamája között a genetikánál is erősebb rokoni kapcsolat alakul ki. Emellett dicséri a könyv történetívét, amiben folyamatosan keveredik a felnőtt lét tisztánlátása a tinédzserkor kételyeivel, illetve a politika racionalitása az ősi bölcsességgel.