Fiú lesz, vagy lány? Tesszük fel a kérdést már azelőtt, hogy valaki megszületne, ezzel pedig akarva-akaratlanul nemcsak a biológiai nemére kérdezünk rá, hanem már magunk előtt látjuk az annak nyomán kialakult sztereotipikus képet. Az évezredek során létrejött nemi szerepek egy kerekasztal-beszélgetés során kerültek szóba a Sziget Fesztiválon található Magic Mirror sátorban, amely a szabadság szigetén belül maga a szabadság és a sokszínűség.
Vadászó, halászó férfiak, gyűjtögető, gyermekeket nevelő nők. Ismerős a kép? Már általános iskolában megtanultuk, hogy az evolúció során kialakultak a nemi szerepek, amelyek elsődlegesen a szaporodás és a létfenntartás miatt voltak fontosak. A biológiai tényeket senkinek sem kell elmagyarázni, a feladatok eloszlása kapcsán pedig elég egyértelmű, hogy a fizikai adottságok alapján született döntés: a nők testfelépítése gyengébb volt, és miután csak ők tudtak utódot szülni, a szaporodás pedig a létfenntartás kulcseleme volt, így óvták őket a veszélyes helyzetektől.
Ez az ösztönös viselkedés a későbbiekben sem kopott ki, és kialakult az „erősebbik” és „gyengébbik” nem fogalma. Míg előbbi gondoskodott a családról, utóbbinak a család létrehozása volt a feladata. Miután mindenről a dolgozó férfiak döntöttek, a nőket elnyomták, mígnem a 17. században megjelentek a nők jogait követelő hangok. Ekkor alakult ki a feminizmus. A feminizmus később nagyon erősen összefonódott az úgynevezett genderfluiditással, amelynek lényege, hogy az önmagát genderfluidnak valló személy a társadalmi szerepeket illetően se férfinak, se nőnek nem vallja magát, egyszerre több nemre jellemző tulajdonságot is mutathat. Ez pedig nem függ össze a biológiai nemi jelleggel, sem a szexuális orientációval.
A genderfluiditás kizárólag a társadalom által diktált sztereotipikus szerepek cáfolata.
A téma már csak azért is aktuális, mert a társadalmi és biológiai nemet a politikai kommunikáció próbálja összemosni egymással, ezzel megtévesztő üzenetet közölve a publikumnak. Nem véletlen, hogy a Sziget Fesztiválon található Magic Mirror sátorban az első nap egyik fő témája a társadalmi nemi szerepek és azok létjogosultsága volt egy délutáni kerekasztal-beszélgetés során.
A Magic Mirror sátrat először 2001-ben húzták fel a Sziget Fesztiválon. Az indulásakor az volt a célja, hogy csökkentse a Magyarországon erősen jelenlévő homofóbiát, megmutatva a többségi társadalom számára, hogy a melegek sem mások annyira. Mára ez némiképp változott, a szabadság szigetén ugyanis ez a helyszín maga a szabadság, egy referenciapont az LMBTQ-közösség tagjai számára. A programot úgy állítják össze, hogy mindenkihez szólni tudjanak, az LMBTQ-kultúra minden részét be tudják mutatni valamilyen formában.
„Az én víziómhoz kötődik, hogy elsősorban a közösséghez beszéljünk és minél szélesebb rétegekhez szóljunk” – kezdte lapunknak Ujvári-Pintér Zsorzs, a Magic Mirror főszervezője. „Én 2017-ben vettem át a Magic Mirrort, így 2018-tól már olyan programokat is behoztunk a kínálatba, amelyeket nem feltétlenül ért a heteró közönség, de a meleg közönségnek egyértelmű. A programstruktúrán ugyanakkor nem változtattam: mindennap van filmvetítés, kerekasztal-beszélgetés, Sziget Comedy, koncertek és kortárs táncbemutatók, este 11 órakor jön a fő attrakció, majd az éjszaka buli” – magyarázta Ujvári-Pintér. Hozzátette: a szórakoztató programok mellett a Magic Mirror máig elhivatott a homofóbia elleni küzdelemben. A kerekasztal-beszélgetésekkel például nyitottságra próbálják ösztönözni a résztvevőket.
Hasonlóan érzékenyítő kerekasztal-beszélgetéssel nyitotta meg programját az idei Sziget Fesztiválon a Magic Mirror, miután levetítették a Joyland című filmet. Az alkotás cselekményében a boldog patriarchátusban élő Rana család egy kisfiú születését várja. Mindeközben a legkisebb fiú titokban csatlakozik egy erotikus tánctársulathoz, és beleszeret annak transzszexuális sztárjába. Kiderül, hogy a család megérett a szexuális forradalomra.
A film természetesen csak megalapozott az azt követő Penis is Just a Word From Biology (A pénisz csak egy szó a biológiából) című beszélgetésnek, amelyen Tinush német származású, nem-bináris startup alapító, aktivista, Bódi Gabriella, Németországban élő, roma származású queer nő, vállalati sokszínűségi tanácsadó, Alex magyar vállalkozó és aktivista, valamint Antoni Rita feminista aktivista vett részt. A beszélgetést Kanicsár Ádám moderálta és vezette. Első kérdésével bele is vágott a ma oly aktuális kérdésbe: Ki mit gondol a genderről?
„A gender csak egy fogalom, mégis úgy kell tennünk, mintha kőbe lenne vésve, mert a társadalom elvárja, hogy hogyan viselkedjünk nőként és férfiként. Mindennap találkozom azzal, hogy milyen szituációkkal szembesül mindkét oldal. A biológiai nem alapján meghatározott társadalmi nem sok mindenben valóban egyszerűbbé teszi a dolgokat, gyorsabb és könnyebb döntésekhez vezet, de behatárolja, hogy ki lehetsz, hogy mit érhetsz el. Például a munkaerőpiacon.
A férfiak általában 20 százalékkal többet keresnek ugyanabban a pozícióban, mint a nők, és ez igaz az interszexuálisokra, leszbikusokra, stb. Egyharmadát keresik annak, mint egy férfi. Vezetői pozícióba is jóval kevesebb esélyük van kerülni. Én azért küzdök, hogy megszüntessük ezeket a sztereotipikus genderszerepeket a munkahelyeken, de odáig még hosszú az út...” – fejtette ki véleményét Bódi Gabriella. Arra is rávilágított, hogy kevésbé nőies kinézete sok esetben kifejezetten jól jön az üzleti életben. „A német startupvilágban a nők vezette cégek kevesebb támogatást kapnak. Az én külsőmmel könnyebb volt tárgyalni a befektetőkkel, és már ez is sokat mondó, hogy a nőies külső hátrányt jelenthet a munkában” – fogalmazott.
Abban minden résztvevő egyetértett, hogy a sztereotipikus nemi szerepekből minden nőt fel kellene szabadítani, ugyanakkor véleményük szerint a férfiakat is. Úgy vélik, a jelenlegi elvárások szerint egy férfinak mindig erősnek kell lennie és nem mutathatja ki az érzelmeit, holott ez sem életszerű. Bár apró lépésekkel haladunk az egyenlőség felé – például már édesapák is vehetnek ki szülési szabadságot –, a férfiakra erőltetett társadalmi szerepek máig jelen vannak.
„Engem kifejezetten frusztrál, hogy transzférfiként azt érzem, hogy bele kell illeszkednem abba a férfiképbe, amit a társadalom egy férfitól elvár, mert az fog engem igazán férfiassá tenni. Ezek a szigorúan meghatározott nemi szerepek azonban csak akkor jelentenek terhet, ha hagyjuk, hogy azok határozzanak meg minket. Én mindkét oldalon voltam, és őszintén meg kell mondanom, hogy egyik sem könnyű” – vallotta meg személyes tapasztalatait Alex. A beszélgetés résztvevői szerint a megfelelő edukáció lenne a legfontosabb, hogy azt erősítsék az emberekben: hadd azonosítsák be saját magukat úgy, ahogy szeretnék, és ne hagyják, hogy a társadalom belekényszerítse őket különböző szerepekbe.
„Utálom a kérdést, hogy a kapcsolatunkban ki a nő és ki a férfi? Két azonos nemű személynél is a hagyományos társadalmi szerepekben gondolkodnak sokan, és ezt ránk is ránk akarják húzni. Az én kapcsolataimban egyenlőség van. Én tudok például főzni, de ugyanúgy szerelni és takarítani is. De az, hogy szeretek takarítani, még nem jelenti azt, hogy femininebb is vagyok. Valójában már gyerekként sem passzoltam sehova, nem illettem bele egyetlen sztereotípiába sem. Farmerben, kapucnis pulóverben jártam. Mindenki azt akarta, hogy döntsem el, hogy fiúnak vagy lánynak tartom-e magam. Nem akartam dönteni, csak önmagam akartam lenni.
A társadalmi nem számomra azt jelenti, hogy mindenki aszerint definiálhatja magát, ahogy szeretné.
Én néha férfinak, néha nőnek érzem magamat, nevezhetjük ezt genderfluidnak. A gender változhat. Ahogyan a világ is folyamatosan változik, úgy mi is aszerint változhatunk, ahogy éppen érezzük magunkat” – vélekedett Tinush.
A beszélgetés során egy érdekes adat is felszínre bukkant. Egy német kutatás szerint az ottani Z-generáció tagjainak a 35 százaléka a társadalmi szerepeket illetően sem férfinak, sem nőnek nem definiálná magát.
„Fizikálisan, ha a biológiai nemet nézzük, akkor természetesen mindkettőnek megvan a maga szerepe, a maga jellege. Egy férfi nem eshet teherbe, míg egy nő nagy eséllyel egy férfitól kér segítséget, ha nehezet kell emelni, vagy le kell valamit venni a felső polcról. Ez azonban nem keverendő össze a társadalmi nemmel, azokkal a sztereotipikus társadalmi szerepekkel, hogy a nő mosson, főzzön, takarítson, a férfi pedig dolgozzon és tartsa el egyedül a családot" – magyarázta a biológiai és társadalmi nem közti különbséget Bódi Gabriella.
A feminista aktivistaként tevékenykedő Antoni Rita kiemelte: ez a heterókra és az LMBTQ-közösség tagjaira egyaránt igaz.
„Legyen valaki akár heteró, akár egy férfiasabb és egy femininebb személyből álló meleg vagy leszbikus pár, szerintem minden helyzetben kerülni kell a gendersztereotípiákat, hogy a »férfisabb« fél a dominánsabb, a »nőiesebb« pedig az alárendelt. Ezeket a sztereotípiákat végleg le kellene rombolni” – hívta fel a figyelmet Antoni Rita.
A kerekasztal-beszélgetés során felmerült a kérdés, hogy vajon lehetséges lesz-e a jövőben gender, vagyis társadalmi nemek, szerepek nélkül élni.
Ujvári-Pintér Zsolt és Kanicsár Ádám minden évben október környékén vitatja meg, hogy az éppen aktuális tendenciák alapján milyen témákat érdemes feldolgozni a Mirror Talks névre keresztelt kerekasztal-beszélgetéseken a következő Sziget Fesztiválon. A vasárnapi East of Pride című beszélgetésen például egy mindig aktuális téma, a Pride és annak szerepe kerül középpontba.
„Magyarországon a Pride a mai napig egyfajta emberjogi tüntetés, míg a nyugati országokban inkább ünneplés. Ez hazánkra nézve részben szomorú, részben értékelendő, hogy a Pride megtartotta az eredeti célját” – mutatott rá Ujvári-Pintér Zsolt, aki szerint a Magic Mirrornak abban is hatalmas szerepe van, hogy a hazánkban jellemző LMBTQ-politikai helyzetet megértesse az ide érkező, bizonytalan külföldi LMBTQ-közönséggel.
A művészek szakmai kapcsolatokat, sokszor szoros barátságokat tudnak kiépíteni egymás közt, illetve eszmét cserélhetnek arról, hogy mik a tapasztalataik a saját országukban. A magyar fellépők például mindennap tartanak workshopot a helyszínen, segítenek megérteni a helyzetet a magyar politikát illetően. A szivárványsátor ekkor egyfajta networkingponttá alakul, amivel többek között azt is segítjük, hogy hazánk jobban benne legyen az európai LMBTQ-véráramban – fejtette ki a főszervező, aki a program összeállításakor kifejezetten fontosnak tartja, hogy az LMBTQ-közösségnek olyan témákkal, előadásokkal és show-műsorokkal készüljön, amelyek a szivárvány minden színében ragyognak.
„Nekem a mai napig fontos, hogy kulturális menedzserként adni tudjak valamit a jelenlegi nehéz helyzetben lévő LMBTQ-közösségnek. Miután külföldön élek, lehetőségem van arra, hogy egy sokkal nyitottabb társadalomból nézve próbáljam segíteni a közösségünk helyzetét. Tavaly is azt láttuk, hogy sokkal nagyobb tétje lett a Magic Mirrornak azáltal, hogy itthon egyre jobban elfojtják a közösséget.
A Sziget a szabadság szigete. Itt ezt a szabadságfokot próbáljuk a lehető legjobban kimaxolni.”
Bináris: kétféle nemű, vagyis nő és férfi.
Nem bináris: olyan személy, aki nem kizárólagosan férfiként vagy nőként, esetleg sehogy, vagy a nőtől és férfitól eltérő neműként, vagy egynél több neműként azonosul.
Biológiai nem: a veleszületett fizikai nemi jelleg alapján meghatározott nem, nő vagy férfi.
Társadalmi nem: olyan tanult (nem biológiai) tulajdonságok, szerepek, viselkedésmódok halmaza, amelyet a társadalom elvár az egyéntől, általában a biológiai neme alapján.
Genderfluid: Olyan ember, akinek a megélt neme az idő folyamán változik a nő és a férfi (vagy más nemek, például intergender vagy agender) között. A váltás akár naponta, havonta vagy néhány évente is történhet, de egy genderfluid személy akár egyszerre több nemre jellemző tulajdonságot is mutathat.
(Borítókép: a Magic Mirror a Szigeten. Fotó: Karip Tímea / Index)