Pályájuk csúcsán vannak, megannyi megjelent könyvvel, hatalmas olvasótáborral hazájukban és nemzetközi téren is, mégis életük talán egyik legnehezebb döntését kellett meghozniuk, amikor elhatározták: el kell hagyniuk szülőföldjüket, mert a Vlagyimir Putyin uralma alatt álló Oroszország nem tűri meg őket.
Vlagyimir Putyin orosz elnök 2022. február 24-e reggelén bejelentette, hogy demilitarizálás és nácitlanítás céljából, valamint azért, mert Kijev genocídiumot folytat a Donbasz lakosságával szemben, Oroszország katonai hadműveletet indít Ukrajna ellen. A háború azóta is tart, amely ellen az orosz értelmiség jelentős része is felszólalt, eredménytelenül. Az orosz írók többsége a háború kitörése után nem sokkal elhagyta hazáját. Sokan azóta is külföldön élnek és alkotnak.
A legfrissebb esemény, hogy egy moszkvai kerületi bíróság nyolcévi szabadságvesztésre ítélte távollétében Dmitrij Gluhovszkij írót, az Orosz Fegyveres Erők lejáratása címén. A 44 éves író ellen, aki a Metro-regényekkel vált világhíressé, korábban körözést adtak ki, és elrendelték a letartóztatását – ahogyan erről korábban már írtunk is.
Gluhovszkij több mint egy éve nem él Oroszországban.
Körözési listára is került, az orosz igazságügyi minisztérium külföldi ügynöknek bélyegezte. A könyveit eltávolították a könyvtárakból. Most pedig „büntetőtelepen letöltendő, 8 évi büntetésre ítélték. (...) Az ítélet szerint politikai gyűlöletre alapozva »mesterséges bizonyítékok létrehozásával« terjesztett »álhíreket« a hadseregről. Az ügyész 9 év börtönt kért Gluhovszkijra, míg a védője, Veronika Poljakova a felmentését kérte bűncselekmény hiánya miatt. Gluhovszkij a Telegramon és az Instagramon kritizálta az orosz vezetést Ukrajna lerohanásáért. Két propagandista, Julija Lozanova és Ivan Klimov az író ellen tanúskodott” – áll a 444 cikkében.
2015-ben kapott irodalmi Nobel-díjat „többszólamú írásaiért, amelyekben a jelenkor szenvedéseinek és a bátorságnak állított emlékművet”. Az írónő tavaly a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégeként átvehette a Budapest Nagydíj kitüntetést. A szerző felelevenítette a gyerekkorát, és elmesélte, hogy abban a faluban, ahol született, szinte csak nők maradtak a háború után, ők végeztek minden munkát, mégis minden tettükből és szavukból szeretet áradt, amit később mintegy refrénként igyekezett minden könyvében megjeleníteni.
M. Nagy Miklós ezután az orosz–ukrán háború apropóján arról kérdezte az írót, hogy mi a véleménye a putyini rezsimről. Szvetlana Alekszijevics azt mondta, hogy a kommunizmus végével az emberek romantikussá váltak, elkezdték élvezni az életet, azt, hogy végre egy sokáig csak áhított fogyasztói társadalomban élhetnek. „Fehéroroszországban ma is diktatúra van, ennek ellenére úgy gondolom, hogy a társadalom nem akar elmenekülni. A fiatalok, bár a nyílt tüntetésekért börtönbüntetés jár, mégis kimennek az utcára, és felemelik a hangjukat.”
Alekszijevicsnek el kellett hagynia a hazáját, mert letartóztatással fenyegették
– a szerző számára megható volt, amikor az európai diplomaták elmentek az otthonába, és a védelmére keltek. Végül amellett döntött, hogy elhagyja az országot, és ekkor két kéziratot hagyott maga mögött, amelyek mind forradalmi hangvételűek, bátrak és szókimondók voltak. Szvetlana Alekszijevics azt mondta, úgy érzi, hogy jelenleg nem tud a kellő harciassággal írni, és most eljött az ideje, hogy a szerelem kerüljön a könyvei középpontjába.
„Tragikus időket élünk. Ilyenkor az orosz irodalomról is nehéz beszélni, de nagyon hálás vagyok a meghívásért, hogy ebben a csodálatos városban lehetek, ahol az olvasóim és a kiadóim működnek. Úgy vélem, a háborút nemcsak a fegyverek segítik túlélni, hanem az irodalom is” – mondta Vlagyimir Georgijevics Szorokin orosz író a tavalyi PesText világirodalmi fesztiválon.
A feleségemmel rengeteget ingáztunk az elmúlt tíz évben lakhelyünk, a Moszkva alatti település és Berlin között. Februárban, a háború előtt két nappal Berlinbe repültünk. Azóta ott élünk, és egyelőre nem akarunk visszatérni Oroszországba – bár a barátaim és a hely, ahol születtem, hiányzik. Most Ukrajna győzelmét várom.
A kultura.hu beszámolója szerint az író e kijelentését vastapssal fogadta a közönség. Arra a kérdésre, hogy most fenntartja-e a kapcsolatot az orosz kiadóival, és értékesítik-e a könyveit, így felelt: „Két hónappal ezelőtt megjelent az elbeszéléskötetem, amit senki sem gátolt meg. Egyelőre árusítják a könyveimet az üzletekben, de nem tudni, mi történik holnap.”
A háborúért az oroszokat hibáztatja. „Ez nem kemény kijelentés a részemről, hanem az igazság. Hibásak vagyunk abban, hogy a kilencvenes években, amikor lehetőségünk volt radikálisan megváltoztatni az országunkat, nem tettük meg. Elsősorban nem Putyin a probléma: nem ő az ördög. Több millió hasonló van a világban. A probléma gyökere az, hogy a XVI. századtól kezdve olyan konstrukcióban működik az ország, hogy az élén teljhatalmú ember ül, akit nem lehet börtönbe zárni. Hívták fejedelemnek, cárnak, párttitkárnak és elnöknek is.”
Ljudmila Ulickaja orosz író a háború kitörése után nem sokkal hagyta el hazáját, erről a The Insidernek adott interjúban – amit a hvg.hu szemlézett – elmondta, magától esze ágában nem lett volna elmenekülni, de a fia ötlete volt, hogy férjével együtt költözzenek Németországba, és nem ellenkeztek.
Ha csak rajtam múlt volna a döntés, akkor valószínűleg a mai napig Oroszországban lennénk, és a távozáson gondolkodnánk, az azóta eltelt évben viszont volt lehetőségünk több helyre utazni. Az egyetlen út, ami a fejemben jár, az Moszkvába vezet, mert az otthon érzete megtörhetetlen
– fogalmazott Ulickaja.
Arra a kérdésre, hogy mit indíthatott el az orosz társadalomban a háború, azt mondta, hogy a szörnyűségek nem egyik napról a másikra történtek, ez egy hosszú folyamat eredménye, de a tavaly februári támadással Oroszország valóban átlépett egy vörös vonalat. Ulickaja szerint az elmúlt száz évben a globalizáció által megváltozott a határok jelentése, mind földrajzi, mind politikai értelemben, amihez az idősebb generációnak még hozzá kell szoknia.
Szerinte a birodalmak kora lejárt, Oroszországot pedig ezen letűnt kor utolsó pillérének tartja, de arra számít, hogy a háború után az országra a szétesés vár, mert ebbe az irányba halad a történelem, és a jelenlegi államberendezkedés már most sem fenntartható.
A 2022. február 24-i események után az orosz kultúra képviselői együttesen intéztek felhívást Oroszország Ukrajna elleni katonai agressziójának megállítására. A felhívás szövegét Mihail Zigar író és újságíró tette közzé a Facebookon:
„Szégyen, hogy kitört a háború Oroszország és Ukrajna között. A mi szégyenünk, de sajnos nemcsak a gyermekeinknek, hanem a nagyon fiatalok nemzedékeknek és a még meg nem születetteknek is felelősséget kell viselniük ezért. Nem akarjuk, hogy gyermekeink egy agresszor országban éljenek, hogy szégyenkezniük kelljen, mert a hadseregük a szomszédos független államra támadott. Oroszország minden állampolgárát felszólítjuk, mondjon nemet a háborúra. Nem hiszünk abban, hogy a független Ukrajna fenyegetést jelent Oroszország vagy bármely más állam számára. Nem hisszük el Vlagyimir Putyin azon állításait, miszerint az ukrán nép a »nácik« hatalma alatt állna, és »fel kellene szabadítani«. Követeljük a háború beszüntetését.”
Az aláírók között volt Gluhovszkij is, Borisz Akunyin, Dmitrij Bikov, Vlagyimir Szorokin és a Nobel-békedíjas Dmitrij Muratov, valamint sok más értelmiségi mellett – írja a Litera. A portál arról is beszámolt, hogy Gluhovszkij emellett egyike volt azon orosz szerzőknek, akik felhívást intéztek az orosz emberekhez, arra kérve őket, hogy használják az összes lehetséges kommunikációs eszközt az igazság terjesztésére. A felhívást tizenhét író írta alá, köztük a 2015-ben Nobel-díjat nyert, fehérorosz származású Szvetlana Alekszijevics is, aki orosz nyelven ír.
Miután az orosz kormány megtiltotta a helyi médiának, hogy háborúként hivatkozzanak az Ukrajna elleni offenzívára, megtiltotta a működést többek között az olyan neves külföldi lapoknak is, mint a BBC vagy a Deutsche Welle. Az indok a „fake news”, az álhírek elleni védekezés. A nyilatkozatot közzétevő orosz ajkú írók úgy fogalmaztak, hogy minden, orosz nyelven beszélő emberhez szól a felhívásuk:
Jelenleg az orosz nyelvet arra használja az orosz kormány, hogy gyűlöletet szítson, és legitimálja az Ukrajna elleni szégyenteljes háborút. Az orosz nyelvű állami média vég nélkül ismétli a hazugságokat, amelyek elködösítik a jelenleg zajló agressziót.
A felhívást ekképp címezték a lakosoknak: „Ti beszéltek oroszul. Ez most fontos. Használjátok az összes kommunikációs eszközt, ami szóba jöhet. Telefont, Messengert, e-mailt.” Az írók továbbá arra ösztönzik a lakosságot, hogy akár online, akár offline keressék fel egymást, és beszéljenek az igazságról.
Az aláíró írók között az alábbi szerzőktől olvashatunk magyar nyelven: Vlagyimir Szorokin, Ljudmila Ulickaja, Dmitrij Gluhovszkij, Marija Sztyepanova, Mihail Siskin, Szergej Lebegyev, Sasha Filipenko, Borisz Akunyin, Szvetlana Alekszijevics.
(Borítókép: Dmitrij Gluhovszkij, Szvetlana Alekszijevics, Vlagyimir Georgijevics Szorokin és Ljudmila Ulickaja. Fotó: André PAIN / AFP / MTI / EPA / Kay Nietfeld / Barbara Zanon / Getty Images / Czeglédi Zsolt / MTI)