Míg az Óbudai-sziget egyik felén a tombolásnak, addig a másikon a nyugalomnak van központi szerepe, amire nagy szükség van a napokon át tartó bulizás miatt. Az Everness Chill Gardenben nemcsak a testnek, hanem a léleknek is igyekeznek némi megkönnyebbülést adni. Bár a megrendezett programok némelyikének már a neve is további kérdéseket vethet fel maga után, az ott tapasztaltakhoz hasonlót semelyik másik színpad nem tud nyújtani a Szigeten.
A Sziget palettájára igen sok zenei vagy épp szórakoztató program fér fel, így a színház mellett például a cirkusz is rendre helyet kap a fesztiválon. Előbbiek közül talán némileg kilóg az Óbudai-sziget sarkában található Everness Chill Garden, ahol már délelőttől kezdve olyan programokat kínálnak a kifáradt fesztiválozóknak, amelyek segíthetnek nekik erőt gyűjteni az esti újabb meneteléshez. A főképp spirituális világhoz kötődő, lelki békére törekvő és személyes fejlődésre ösztökélő előadások némelyikét látva kissé meglepve tapasztaltuk, hogy nagyobb rájuk a kereslet, mint azt korábban gondoltuk. A Sziget legelső napján a délutáni órákban látogattuk meg a helyszínt, ami már első ránézésre is a nyugalom paradicsomának tűnt, ahol a gyerekkel érkező fesztiválozók is megférnek. Tekintve, hogy kijjebb esik, mint a legtöbb színpad, ahol délelőtt már érkeznek a fellépők, ez már önmagában megadja a nyugodt alaphangulatot.
A hippik hazájának is tekinthető Everness Chill Garden kapujában kétszemélyes, túlméretezett napozóágyak fogadják a pihenni vágyókat, majd egy szálakból álló függönyön átlépve érkezünk meg a három fő programhelyszín területére. Ottjártunkkor az egyik sátorban épp jógaórát tartottak, ahova ha akartunk, se tudtunk volna már beférkőzni, a másodikban hennakészítés folyt – amit szintén nagy érdeklődés övezett –, a harmadikban pedig egy handpanes hangutazáson vehettek részt a fesztiválozók.
A handpant a leginkább úgy lehetne leírni, mint egy dobot, amelyen nemcsak ütemet, hanem melódiákat is lehet játszani. A lágy hangja pedig, amennyiben valaki tényleg csak arra koncentrál, és lemegy alfába, valóban képes eljuttatni egy másik tudatállapotba, a nyugalom szigetére.
Az Everness Chill Gardent tulajdonképpen úgy kell elképzelni, mint egy kisebb fesztivált a fesztiválon belül – ez egyébként nem is áll túl messze a valóságtól, mivel Everness Fesztivál valóban létezik, rendszerint a nyár első hónapjában rendezik meg. A család- és állatbarát helyszínen már reggel tíz órától különböző előadásokon vehetnek részt az érdeklődők, amelyek az önismeret, a fenntarthatóság és a spiritualitás témakörök köré összpontosulnak. Kora délutántól pedig kezdődik az igazi utazás a lelkünk legmélyebb bugyraiba. A programok közül akadt néhány, ami már elsőre megragadta a figyelmünket, köztük a Karacs Ildikó által vezetett sámáni hangutazás, amit első hallásra kicsit másképp képzel el az ember, mint ahogyan az valójában megvalósult.
A hangterapeuta fehér, miseruhára hajazó öltözékben jelent meg a színpadon, ahova különböző hangszereket, köztük hangtálakat és gongot helyezett. Ahogy azt a köszöntőbeszédében elmondta, tartott már hangterápiát többek között Nepálban és Egyiptomban, és ugyan több diplomája is van, közülük a hangterapeuta-képzés elvégzéséért járó oklevélre a leginkább büszke. Karacs elöljáróban kifejtette emellett, hogy a hangutazás során nemcsak a hangszerek által generált hangokkal fog dolgozni, hanem lejátszik majd ősi szanszkrit zenéket is, amelyek alatt mantrákat fog mondani. A háta mögé kihelyezett informatív tábla szerint az általa nyújtott hangterápia tulajdonképpen rezgésterápia, ami a testet és a lelket egyszerre gyógyítja.
Karacs ugyanakkor megjegyezte, a performansz teljesen intuitív, semmi nincs előre megírva, így a melódiákat is az adott pillanat szülte. Az előadás során tapasztalt, mantrákkal teli hangzásvilágot főleg ahhoz lehetne hasonlítani, amit a fantasyfilmekben, köztük az Avatarban hallani. Az ugyan egyből leesik a hallgatónak, hogy a látottak, hallottak nem épp szokványosak, viszont szintén ennek köszönhető, hogy fejben el tud kalandozni más tájakra – és az sem lenne meglepő, ha valaki hasonló zenét képzelne el ahhoz, amikor éppen belép a mennyek kapuján. Az élménybe ugyan a Colosseum távolról beszűrődő dübörgése olykor kissé belerondított, viszont egy ennél valamivel nyugodtabb környezetben a hangutazás valóban képes lenne teljesen kikapcsolni az agyat.
A sámáni hangutazáson kívül ellátogattunk az Everness Chill Garden egy másik színpadára is, ahol szombat este Szűcs Hajnal avatta be a fesztiválozókat a rituális táncutazás rejtelmeibe, amihez az ősi szellemeket hívta segítségül – illetve olyan aláfestő zenéket, amelyeken érződött az ősi energiák hatalmassága. Ahogy az esemény kezdetén kifejtette, már húsz éve sámánisztikus energiával foglalkozik, a program résztvevőit pedig egy belső utazásra invitálta, amit egy szertartáson keresztül vitt véghez. Mint mondta, ezen utazás alkalmával a beengedés a lényeg, amihez elsőként füstölőt használt, ami ráhangolta erre a jelenlévőket, illetve segített a megtisztulásban is. A füstöt előbb a levegőbe, majd a résztvevők felé irányította, és próbálta felvenni velük a szemkontaktust – amire kifejtése szerint azért volt szükség, hogy kapcsolódni tudjon a szívükhöz.
Az ekkor már körben helyet foglaló fesztiválozókat arra kérte, a kezüket a szívükre téve kezdjenek el levegőt venni, amit később kisebb mozgások is követtek szapora ki-be lélegzéssel. Mindezt látva olyan érzésünk támadt, mintha afrikai törzsek táncát néznénk éppen végig Kongó közepén a tábortűz körül. Mint Szűcs az eseményen megjegyezte, a szapora légzés által, amint szédülni kezd valaki, ki tudja magából húzni az energiát.
Az ősi transzállapothoz nem kell drog. Magával a légzéssel elérhető a transzállapot
– mondta a programon, és ugyan akadtak olyan fesztiválozók, akik csak a buli kedvéért vállalták be a részvételt, voltak, akik látszólag teljesen átélték a belső utazást.
(Borítókép: Németh Kata / Index)