Megtartották a Mandoki Soulmates ünnepi nagykoncertjét a Szent István téren. A Bazilika előtt több ezer fős tömeg gyűlt össze, hogy lássa az immáron harmincéves formáció koncertjét, amelyen olyan hazai vendégelőadók is tiszteletüket tették, mint Zséda, Caramel vagy Mező Misi.
Ha Leslie Mandoki zenekaráról, a Mandoki Soulmatesről beszélünk, egy dolog elvitathatatlan: a csapat világklasszis zenészeket tömörítő formáció, őket hallva zenei profizmusból nem szenvedünk hiányt. Olyan bandák zenészei fordultak már meg itt a harminc év során, mint a Jethro Tull, a Supertramp vagy a Cutting Crew tagjai.
A zenekar 2023. augusztus 18-i koncertjén sem volt ez másképp, ahol épp a Cutting Crew énekese nyitott a kezdő felállásban. A közel négyórás esemény alatt folyamatosan nagyjából húsz zenész volt a színpadon,
de a vendégzenészeknek hála, akadt rotáció is bőven.
Ami valóban komoly kihívás, hogy ennyi különálló hangszert – amelyek sok esetben különálló dallamokat, ritmusokat és groove-okat játszanak – hogyan lehet jól összehangolni. Ez főként a ritmusért és lüktetésért felelős szekciókban komoly feladat, de a háttérben operáló vérprofi dobos tökéletes összhangban mozgott a frontemberként helytálló Leslie Mandokival. Hasonlóan a két basszusgitáros is remekül erősítette egymást.
A nagyjából húszfős felállás a réz- és fafúvósok számos válfaját, gitárokat, billentyűsöket, énekeseket és vokalistákat is számolt a soraiban, akik között bár akadt néhány magyar zenész, a többség Amerikából, Európából és Afrikából érkezett. Akadtak vendég előadók, akiknek csak egy-egy dalt köszönhettünk, de a hangszeresek zöme sosem hagyta el a színpadot a négy óra alatt.
Ha szigorúan vesszük, akkor két részre oszthatjuk a koncertet. Az est első felében egy kisebb életút-barangolást kaptunk a Soulmates zenei múltjában, ahol maradt tér más zenekarok és előadók szerzeményeinek megszólaltatására is. Rendesen meglepődött a közönség, amikor a Cutting Crew énekese, Nick Van Eede egyszer csak egy Soulmates-dal helyett a (I Just) Died in Your Armst kezdte el énekelni. Van Eede is már rég elmúlt hatvanéves, mégsem érződött, hogy veszített volna a hangjából. Ugyanúgy képes volt hidegrázós pillanatokat előidézni.
Szintén a koncert első felében hallhatta a közönség a zenekar új, háborús témájú dalát, a Devil's Encyclopedia
című számot. Leslie Mandoki többször is kiemelte a koncert során, hogy ők a szabadság és a béke pártján állnak, és továbbra is ezt fogják képviselni.
Szabadság a békében, béke a szabadságban
– ismételte meg a frontember több kontextusban, több nyelven is. Továbbá arról is beszélt, hogy szerinte a zenészek feladata azokról a dolgokról énekelni, amikkel baj van a világban:
Mi, zenészek oda figyelünk, ahová a fény nem esik.
A koncert második fele – időben inkább a fennmaradt kétharmada – a 2021-ben és 2022-ben megjelent lemezeik köré épült, ez a Magyar Képek és annak angol változata. Ezeket a dalokat számos formában adták elő. Egyes szerzemények magyarul, mások angolul szólaltak meg, de akadt olyan, hogy a két nyelvet vegyítve vittek színpadra bizonyos számokat.
Itt léptek színpadra a hazai vendégénekesek, Zséda, Mező Misi és Caramel. Ők hárman mind közreműködtek a Magyar Képek című lemezen eredetileg is, ahogy Ákos, Takáts Tamás vagy Pápai Joci is, ők azonban most nem tűntek fel a színen. Az ő dalaikat többnyire Leslie Mandoki és két énekestársa, Tony Carey és Nick Van Eede énekelte angolul.
A koncerten nagyjából egyenlő arányban lehetett hallani a slágeressé formált számokat és a hangszeres szólókban bővelkedő dalokat. Szinte minden zenésznek volt lehetősége villantani – általában nem is egyszer –, de azért attól is óvták a hallgatóságot, hogy négy órán át csak virtuozitást kelljen élveznünk. Erre remek példa, amikor felcsendült a Kis kece lányom, hogy valami széles körben ismertet mutassanak a laikus hallgatóságnak,
vagy amikor az egyik fúvós egy cimbalmos kíséretével előadta a Szomorú vasárnapot.
A Mandoki Soulmates tavalyi koncertjét lefújták az esős, viharos időjárásra hivatkozva, amit Leslie Mandoki akkor roppant kellemetlennek tartott. Most stílusosan épp a Szomorú vasárnap alatt kezdett esni, ami annyira pontosra lett kicentizve, hogy az eső is csupán addig tartott, ameddig maga a dal, a záróhangoknál pedig szépen elállt. A közönséget is meglepte ez a forgatókönyv. Bár látszódott az embereken a bizonytalanság, végül kitartott a több ezres tömeg.
Még a koncert vége előtt kaptunk speciális, szóló hangszeres részeket, amelyek nem a dalokba épített szólókra vonatkoznak, hanem amikor egy-egy zenész egymaga játszott, miközben a többiek csak figyelték. A vezető, Afrikából származó basszusgitárosnak volt ezáltal egy nagyon erős pillanata, amikor önmagát kísérve a hangszerén, anyanyelvén adott elő egy dalt. Őt a harmonikás szólója követte, majd Al Di Meola.
A koncerten a dalok között Leslie Mandoki folyamatosan történeteket mesélt a közönségnek
a múltjáról, a számok keletkezésének körülményeiről, zenésztársairól, magáról a formációról. Emiatt valahol vártuk is, hogy mikor kerülnek szóba a régi barátok, és nem is maradt el a megemlékezésre szánt idő. Felidézte a közönséggel együtt három magyar zenésztársa emlékét – Török Ádám, Szakcsi Lakatos Béla és Somló Tamás –, majd megnevezett számos olyan előadót, akik valamilyen módon megfordultak a Mandoki Soulmates kötelékében.
A koncert végéhez közeledve előadták a The Torch (A fáklya) című dalt, amivel kapcsolatban Mandoki elmondta, hogy szeretnék továbbadni azt a bizonyos lobogó lángot az új lázadóknak, de ameddig nem teszik rendbe a világot, addig ezt nem tehetik meg. Jelenleg az a feladatuk, hogy az idősebb generációk hibáitól megvédjék a fiatalokat, csakis ezután hagyhatják rájuk örökül a világot.
Ezt követően Leslie Mandoki újból bemutatta zenekarát – közülük sokakról már korábban is beszélt részletesen –, ezúttal minden tagot, azzal együtt, hogy honnan valósiak. Ezután a közönség kitartóan tapsolt tovább a zenekarnak, de nem volt benne biztos a tömeg, hogy folytatódik-e még a koncert vagy sem.
Az utolsó pillanatban, mielőtt elindult volna a közönség, Leslie Mandoki egy szál zongora kíséretével kezdte énekelni az Ahol születtem című dalát, aminek eredeti verzióját még a 25 évvel ezelőtti, első magyar nyelvű lemezére írta. Ezt követően a nézősereg kapott még egy Cutting Crew-slágert, az I've Been In Love Before-t, majd mielőtt végleg lezárták volna a koncertet,
Leslie Mandoki lépett egy merészet.
Az alapvetően ülőkoncertet a Szent István téren kordonfallal választották el a tér többi részétől. Ellenben a kordon másik oldaláról is lehetett látni és hallani a műsort, ezért sok száz ember kívülről figyelte az eseményeket – talán még annál is többen, mint ahányan benn ültek. Leslie Mandoki az est végén megkérte a biztonsági őröket, hogy engedjék nyugodtan közelebb az embereket, hadd menjenek a színpad elé, és mulassanak együtt. Hogy ezt a kordonon túlra is értette-e, az nem derült ki, de rögvest megbomlottak a falak, és az addig kintről figyelő nézők elkezdtek beözönleni.
A frissen közelebb jutott embereknek ismételten felkonferálta a hazai vendégénekeseket, majd némi közös muzsikálás után egy hatalmas, össznépi záró éneklésre invitálta a hallgatóságot, hogy a háború ellen tiltakozva énekeljék el velük együtt John Lennon világslágerét, az Imagine-t. Ezt a kihívást viszonylag jól vette a közönség, és a refrén tényleg erőteljesre sikeredett.
Összességében pontosan azt kaptuk a harmincéves Mandoki Soulmates koncertjétől, amire számítottunk. Egy csapat elképesztően profi zenész közös produkcióját, amely félúton mozgott a szinte másodpercre kimért, pontosan megkomponált koncertprogram és a kötetlen örömzenélés között.
A Szent István Bazilika valóban grandiózus hátteret biztosított a színpad mögött, és az olyan események, mint amikor a Magyar Képek aranylemezét átadták a zenekarnak, szintén különleges részét képezték a koncertnek. A hangosítás is jó volt, bár csupán arról a helyről beszélhetünk, ahonnan mi néztük végig a koncertet, ami rendezői jobbon, elöl volt. Ott minden megfelelő arányban szólt, és hiába voltak a cintányérok kicsit túlságosan is élesek a koncert elején, a szintek hamar helyre kerültek.
Az est végén Leslie Mandoki még egyszer megköszönte a vendégseregnek a tőlük kapott figyelmet és szeretet, valamint zenésztársai kemény munkáját. Búcsúzóul még annyit mondott, jövőre ismét találkozhatunk vele.
(Borítókép: Németh Kata / Index)