Első alkalommal rendezik meg idén szeptember 1. és 3. között a Nagyecsed GipsyFestet. A többnapos összművészeti fesztivál kiállítással, konferenciával, rajzpályázattal, tehetségkutató versenyekkel, gasztronómiával és szabadtéri koncertekkel várja a Nagyecsedre látogatókat.
A szervezők közleménye szerint a fesztivál célja, hogy hagyományteremtő eseményt valósuljon meg, amely tovább gazdagítja szellemi kulturális örökséget. „A nagyecsedi cigány és magyar tánchagyomány mellett a cigányzenét is szeretnénk még magasabb szintre emelni, és egy olyan bázist kialakítani az évek során, ahol nemcsak hírből, hanem személyesen is megtapasztalható lesz az a cigányzene, amelyet híres, Nagyecsedről elszármazott cigány zenészeink, táncosaink egész Európában ismertté tettek. Ilyen például a Nagyecsedi Fekete Szemek együttes, a Romengo a Kossuth-díjas és Womex-életműdíjas Lakatos Mónikával, a Kalyi Jag, a Romanyi Rota, továbbá az alábbi nagyecsedi származásúak, akik sokat tettek az nagyecsedi cigány és magyar kultúráért.
Nagyecsedi származásúként nagyon fontosnak tartom, hogy az identitásomat meghatározó városhoz ne csupán a gyermekkorom kössön, hanem egy olyan fesztivál is, amely alkalomról alkalomra örömöt, kikapcsolódást nyújt nemcsak a helyieknek, hanem mindazoknak az embereknek is, akik szeretnék jobban megismerni Nagyecsed kulturális örökségét
– fogalmazott Rostás Mihály „Mazsi”, a Romengo együttes tagja.
A fellépők:
A Nagyecsed GipsyFest a Nemzeti Kulturális Alap és az Igawna támogatásával, valamint II. Rákóczi Ferenc Művelődési Ház és Könyvtár szervezésében, és a Nemzetközi Cigány – és Világzenei Hálózat / igawna, Rostás Mihály Mazsi közreműködésével válhat valóra. A fesztivál fővédnöke Sztojka Attila, Roma kapcsolatokért felelőskormánybiztos.
Lakatos Mónika tavaly Kossuth-díjat kapott, ennek apropóján interjút adott az Indexnek. Egyebek mellett elmondta: a cigány zene országonként is változik, mert az adott országhoz idomul – éppen ezek teszik hasonlóvá országon belül.
A többféle nyelv is hasonlít egymáshoz, bár dialektusában más, ezért tudjuk meghatározni, hogy ki melyik területről jöhetett. Ahogy vannak dallambeli különbségek is, és halljuk, hogy az a dal honnan való. De a nagyon régi, tradicionális dalokról igazából nem tudni, melyik tájegységről valók, inkább mindenki próbálja magáévá tenni, úgy előadni, mintha onnan való lenne, ahonnan ő származik. Sőt az egyes emberek is igyekeznek egyedi módon megszólaltatni, nincs két egyforma előadás
– mondta Lakatos Mónika.