A Legendás Mátyás című színdarab, amelyet a 6SZIN-ben mutattak be Pányik Tamás rendezésében, ráébreszti a nézőt arra, hogy Hunyadi Mátyás történetét még William Shakespeare is megirigyelhetné. Remek királydrámát lehet belőle farigcsálni. Valami olyat, mint a Legendás Mátyás második felvonása, amelyben végre egységbe került a tartalom és a forma. Az első felvonásban a Hunyadi-család történetét bátran ki lehetett volna hagyni, mert ez a narrációs szövegtenger átcsapott a fejünk felett.
Mátyás király történetéhez nehéz hozzányúlni, mert ott van mindenki tudatában (vagy a legmélyén) a népmesék hőse, az igazságos és bölcs, az olvasott király. Aki békét és nyugalmat hozott az országnak, aki elérte, hogy nem kell fizetni azért, hogy tisztességgel el tudja az ember temetni a halottait, ha nincsen rá pénze, aki elérte, hogy tisztességes munkáért járjon a járandóság, aki megleckéztette a szegények iránt érzéketlen nagyurakat például azzal, hogy legalább egy napig kapáljanak és étkezzenek úgy, mint a jobbágyaik. Mátyás király a képzeletünkben olyan, mint egy óriási szociális reformcsomag. Egy csodálatos mítosz, amelyet nem véletlenül a mesék világában szeretnek feldolgozni a művészek.
Nyilván mindennek sok valóságalapja van, de a lényeget tekintve az igazság nem ez. Mátyás királynak ugyanis annyira sok pénzbe került a háború, és emiatt nagyon meg kellett növelnie a bevételét, hogy inkább nyomorúságot hozott a szegény emberek életébe, mintsem jólétet. A Legendás Mátyás című előadás, amelyet Pányik Tamás rendezett, mindkét világot bemutatja.
Az előadás felvillantja a mesék mitikus világát, de elénk tárja a Shakespeare-i királydrámát is.
Az előbbit a színészek túljátsszák kissé, sokszor ripacskodásba csap át a jelenet – jótanács, hogy a mesék világát tessék komolyan venni –, az utóbbi viszont stílusosra sikeredett. Látjuk, ahogy egyre keményebben vet ki egyre több adót Mátyás király egyrészt a felesége, Beatrix igencsak drága udvartartása miatt, másrészt azért, mert nagyon sokba kerül a fekete sereg. Viszi a pénzt a háború, és az előadás egyik legfontosabb pillanatában, amikor összeomlik Mátyás, szembesülnie kell azzal, hogy felesleges volt ilyen mérhetetlen sokat költenie hadakozásra, hódításra.
Mester Dávid, a színdarab zeneszerzője igényes muzsikát gyártott az előadáshoz, kifejezetten dicséretes, hogy nem megy el a zene a populáris, kétpercenként szívet facsargató dallamok irányába, viszont amikor érzelmesnek kellett lennie, akkor az, amikor felemelő pillanat következett, nem fogta vissza magát a szerző. A dalszövegek, amelyek a címszereplő Cseh Dávid Péter munkáját dicsérik, nagyon rendben vannak akkor, amikor királydrámává mer válni az előadás, és kegyetlenül soknak érezzük, amikor a narráció kerekedik fölül.
Ez konkrétan az első felvonás felére igaz, amelynek során versenyautó-sebességű narrációban elhadarják a Hunyadiak történetét, amely így – valljuk be – teljesen felesleges. Ha nem kell életre a deszkákon a család története, akkor nincsen nagyobb hatása, mint egy lexikonszócikknek.
A narráció tehát bátran elhagyható Lett volna, de ami királydráma a színpadon, az igazán emlékezetes pillanatokat tartogat a nézőknek.
Amikor megelevenedik Hunyadi Mátyás története, akkor nagyon izgalmas előadást látunk, amelynek legüdítőbb pillanatai azok, amikor még önmagára is képes reflektálni a darab. Azokban a pillanatokban, amikor szembeszáll Mátyás király a főurakkal, vagy amikor egyre embertelenebb adókat vet ki, amikor háborúról dönt, és amikor képtelen arra, hogy titkos és valódi szerelmét virágba borítsa, amikor rádöbben a hibáira, és amikor rájön, hogy nem mindenki tanácsa volt gaz ármány – konkrétan édesanyja halála után –, olyankor remekül működik a darab.
Az előadásnak viszont van egy titkos gyöngyszeme is. Igazán bele tudunk feledkezni Frankó Tünde énekhangjába, akinek szólamai az előadás után is a fülünkben csilingelnek, a legnagyobb pillanatok pedig azok, amikor igazán kiereszti az énekhangját. Rezeg a lelkünk ilyenkor, és valódi katartikus pillanatot is megélünk a törékeny színésznőt hallva. Széles Flóra is méltó partner mellette, sok lendület és vitalitás jellemzi dalait.
Cseh Dávid Péter és Földes Tamás szólói inkább funkcionálisan működtek jobban, segítenek megérteni, mi zajlik a király fejében. Az előadás legnagyobb érdeme viszont az, hogy sikerül Mátyás király emberi oldalát kidomborítani (bár ezt nem kellene az előadás végén konkrétan kimondani), sikerül bemutatni pályájának nemcsak a fényes, hanem a sötét oldalát is. Ha nem is shakespeare-i dráma született, de a színdarabot (kivéve a narrációs részeket) Shakespeare is megirigyelhetné.
(Borítókép: Taba Zsolt)