Két hét alatt kellett az István, a király egy szál gitárra megírt dallamára szimfonikus zenekari hangszerelést írni: amikor megszólalt a Felkelt a napunk... az első próbán nagyzenekarral és kórussal, hihetetlen borzongás futott végig a stúdión és a vezérlőtermen, volt, akinek a könnye is kicsordult. „Úgy szólt, mint egy fantasztikus himnusz.” A rockopera éppen negyven éve része az életünknek – most megismerhetjük a hangszerelés történetét.

Márta István zeneszerző szakos növendékként töltötte élete egy részét a Zeneakadémia falai között, lázadó korszakát élve pedagógiai célzattal ki is dobták a konzervatív intézményből, majd visszavették. A Zeneakadémia meghatározó intézménye Magyarországnak és Európának, és meglepetten vette tudomásul, hogy az előadóművészek mellett senki nem vehetett részt az első rektori pályázaton, azért írta alá a zeneszerzők által kiadott tiltakozó nyilatkozatot.

Hogy Márta István szerint sok fesztivál van-e, és az egyre kevesebb pénzt hogyan kellene elosztani, miként lehetne csökkenteni azok számát, akikről tudja a szakma, hogy kóklerek, az kiderül a beszélgetésből, ahogy az is, hogy alapítóként hogyan látja, jó felé megy-e a kapolcsi Művészetek Völgye fesztivál. „Az nem létezik, hogy esténként három vagy négy színpad ontja magából a hangerőt” – mondja az alapító.

Az Eger-patakot pedig, ami már 1989-ben majdnem kiszáradt, továbbra is meg kell menteni.

A patakból elment a víz, és amikor megkérdeztem a vízügyi hivatal igazgatóját, hogy hol a víz, akkor azt mondta, ki maga, hogy érdeklődik. A falu akkor alapította meg az egyletet, hogy legyen egy jogi személy, így majd hivatalos választ kapunk a vízügyi kérdésekre

– meséli a kezdetekről Márta István. A nemrégiben útjára indított Eger-víz patakművészeti őrség különleges programjai középpontjában is a víz, a patak megmentése áll.

Aki lemaradt volna az arútluK podcast előző adásáról, vagy újra meghallgatná a beszélgetést, az ide kattintva megteheti.

(Borítókép: Márta István. Fotó: Fekete Tímea / Index)