Rakovszky Zsuzsa lassan és nehezen ír verseket, négy-öt év is eltelik, mire egykötetnyi összegyűlik. A Kossuth-díjas költő a szeptemberben megjelenő, Vita élő időben című művében vadiúj verseit gyűjtötte össze.
Rakovszky Zsuzsa egyszerre érzéki, tárgyszerű és elvont, metafizikus költészetének alighanem az idő az egyik legfontosabb témája. A Visszaút az időben című verseskönyve és Az idők jelei című történelmi regény után az új kötetben is az idő kérdése és válasza foglalkoztatja: az egyre apokaliptikusabb korunk élő jelen és vészjósló jövő ideje.
A Vita élő időben című verseskötet 2023. szeptember 13-án jelenik meg.
A kötetben két nagy ciklusban is találkozhatunk a költő másik fontos motívumával: a képekkel. Míg a Fortepan kötetben fényképeket hívott elő, itt festményeket ír át költészetté Rakovszky Zsuzsa – olvasható a Magvető Kiadó ajánlójában, amelyben egy rövid versrészletet is elolvashatunk a készülő műből.
Új nincs: a korszaknak mind a százhatvanöt
csatornáján csak ismétlések mennek.
Minden volt már, semmi sem működött,
de mert fut az idő, és helyben járni nem enged,
jönnek megint...
Rakovszky Zsuzsa 2020. december 4-én töltötte be a 70. életévét. A kerek évforduló alkalmából a Magvető Kiadó arra kérte a költőt, hogy válogassa ki hatalmas életművének legkedvesebb verseit. Az Állapotváltozások című kötetről és az életműről akkor Szabó T. Anna kérdezte Rakovszky Zsuzsát.
Ezek az Állapotváltozások című kötetben szereplő versek legfontosabb kérdései – derült ki a beszélgetés elején. Rakovszky Zsuzsa elmondta, hogy a fiatalkori benyomások mindenki számára meghatározóak:
A gyerekkori emlékek és élmények vájják ki a lelkünkben azokat a medreket, amikbe aztán felnőttként beleömlik minden. A rossz beidegződéseket, szokásokat kicsiként öltjük magunkra, felnőttként pedig azon dolgozunk, hogy a kivájt medreket feltöltsük. A költő úgy látja, hogy a medreket a személyes élmények vájják, és nem a társadalmi helyzet.
Rakovszky csupán egyéves volt, amikor az édesapja meghalt: a fiatalon megözvegyült édesanyának gyerekkori dajkája, Mellus Anna volt a segítségére. Tíz évig, az édesanya második házasságáig hármasban éltek. Rakovszky Zsuzsa nevelőapja, Majoros József szintén jogi egyetemet végzett. Tíz évet töltött a Gulagon, hazakerülése után raktárosként dolgozott. Rakovszky elmesélte: egyik korai élménye, amint édesanyja éjszakára öltözteti, egy régi, lyukas felnőttpulóvert ad rá, hogy ne fázzon, ami rajta hálóinggé alakult. Később is gyakran felnőttruhákból alakították át a ruháit, egy prémes kabátja miatt csúfolták is.
Gyerekként azonban nem igazán érezte az ötvenes évek szűk levegőjét. Nem tapasztalta meg a világba vetettséget, a kor társadalmi helyzetét adottnak vette, hiszen nem volt összehasonlítási alapja. „Nem tudjuk, hogy mibe születtünk bele, azt készen kaptuk. A cél az, hogy megtaláljuk, mi ebben a mi feladatunk” – mondta a költő.
Szabó T. Anna szerint a Rakovszky-lírát erősen meghatározza egyfajta határtapasztalat, ami egyszerre szimbolikus és konkrét.
Rakovszky ugyanis a határon nőtt fel, tudta, hogy a másik oldalon egy másik világ van jelen. A költő verseiben erősen jelen van a fal mint gyermekkori léttapasztalat, amit a metafizika felé transzponál. A versek átsurrannak ezeken a határokon, az elbeszélő hagyja, hogy szerteszaladjon a történet, majd egy pillanattal később visszafogja és egyberántja az egészet.