Harmadszor rendezi meg prózai formában Katona József Bánk bán című színdarabját Vidnyánszky Attila, amellett, hogy Erkel Ferenc operáját már négyszer állította színpadra. A 2023. szeptember 3-i bemutató előtt a Nemzeti Színház vezérigazgatóját arról kérdeztük, mi az, ami nem ereszti őt ebben a műben, és mennyiben nevezhető modernnek a mostani rendezése. A Bánk bánt alakító Berettyán Sándor szerint a produkció – például a zenéjével – minden eddiginél jobban be tudja majd rántani a fiatalokat.
Nem mondható „modernebbnek” a 2017-es, Mátray László főszereplésével színpadra állított Bánk bánnál Vidnyánszky Attila mostani rendezése – a különbség másban keresendő. A Nemzeti Színház rendező-vezérigazgatója az Indexnek adott interjújában azzal indokolta, hogy időről időre visszatér Katona József színdarabjához, hogy ez valóságosan is remekmű.
Kevés olyan magyar mű van, amelyik színházilag ilyen jó. Azon túl, hogy a tartalmát, gondolatait, üzeneteit és témafelvetéseit tekintve ezek a magyarság örök aktuális kérdései itt, Közép-Európában, két világ közé szorultan
– mondta Vidnyánszky Attila. Szerinte az, hogy hova tartozzunk, hova menjünk, mibe kapaszkodjunk, mit erőltetnek ránk, mit kell hogy elfogadjunk, hol vannak a kompromisszumok határai, amíg magyar él itt, ezen a földön, mindig izgalmas lesz. Ráadásul mindez jól van megírva. „Nagyon jók a figurák, azonosulni lehet velük, vagy el lehet őket utasítani. Nagyon jól játszható, remek szituációk vannak benne, a shakespeare-i nagy gondolatokon túl átélhető, megélhető a történet: féltékenység, intrika, irigység, hatalomvágy, gyűlölet, tehát olyan dolgok szerepelnek benne, amelyekkel jó színházat mozgatni.”
Vidnyánszy Attila 2002-ben állította először színpadra a darabot László Zsolt főszereplésével, aki intellektuálisabb Bánk bánt alakított, míg 2017-ben Mátray László figurája nagyobb érzelmi töltést hozott. „A mostani a kettő között van talán, tehát az érzelmi jelleg semmiképpen sem tűnt el – mondta kérdésünkre a rendező. – Nagyon sokat gondolkozom és gondolkodtatok is, ha jönnek velem az előadás során a nézők, de egy jó ideje elsősorban már nem gondolkodtatni akarok, mert azt másutt csinálom, meg az emberek is másutt csinálják, hanem érezni: érzelmeket szeretnék, az emberek lelkét akarom megérinteni. Ez sokkal nehezebb, mint gondolkodtatni. Az könnyebb, mert
az ember bedob két aktuális mondatot, és akkor elkezdett gondolkodni rajta. De azért kár színházba jönni.”
Már a 2017-es előadást sem lehetett hagyományos előadásnak tekinteni, és a mostani is elég modern feldolgozás lesz. „Mindegyik egy életérzésből született. Minden műnek van egy kulcsa, amelyen keresztül leginkább megszólítható, és a művészi életút minden szakaszában jellemző az emberre valamilyen színházi nyelv, megszólalási mód. Tehát én nem szoktam úgy fogalmazni, hogy modernül vagy nem modernül rendezek-e. Vannak olyan anyagok, amelyek hagyományos elmesélési módot igényelnek: ilyen például a Vitéz lélek, és az a legnagyobb butaság és rendkívül provinciális gondolkodás, amikor ezeket elkezdjük modernizálni. A Bánk bán shakespeare-i mű, tehát szabadon, nagy rendezői gesztusokkal lehet színpadra vinni. Ahogy Az ember tragédiáját vagy a Csongor és Tündét is, hogy mind a három nagyot megemlítsem.”
Vidnyánszky elmondása szerint ugyanazokkal az elemekkel, rendezői megoldásokkal játszik, amelyekkel húsz évvel ezelőtt is, csak egyre összetettebben. „A szimultanitást, ami rám talán jellemző, a történet foszlányosítását, a balladisztikus mesélési módot régóta próbálgatom. Az, hogy a mozdulattal, a gesztussal, a zenével együtt meséljek, szintén régóta létezik a rendezői eszköztáramban. Nem szoktam ezt elemezni, hanem ahogy »kijön«. Minden darabnak más a belső lelke, mindegyik más formát igényel. Az Egri csillagokat is butaság lett volna valamilyen »újító« módon megrendezni – de ez az újítás azért mindig idézőjeles, mert minden volt már, meg lesz is. Formai szempontból sokféle dolgot csinálhat az ember a szöveggel, modernizálhatja, átalakíthatja, csak a lelkét ne bántsuk: a mű üzenete szent. Nem hozhatok ki más üzenetet.
Az háborít fel a legjobban, amikor azt látom, hogy a szerzőnek van egy szándéka, és akkor a rendező vagy egy színház egyszerűen meghamisítja.”
A 2017-es rendezés kiemelte a kegyelem gesztusát: II. Endre király nem rendez vérfürdőt, miután Bánk bán megöli a feleségét, Gertrudist. „Ez a momentum nagyon hiányzott a 2002-es rendezésből: egyszerűen nem láttam, nem értettem ennek a nagyságát” – mesélte Vidnyánszky Attila. A kegyelem a mostani rendezésben is megjelenik: „Itt is megvan, ami végig ott volt bennem, hogy mindenféle torzsalkodás ellenére itt vagyunk együtt, és történik a világ valahogy. Néha azt érzi az ember, hogy valakik által mozgatottan működik a világ, és akkor gyorsan magára szól, hogy ez már összeesküvés-elmélet, de valahova mégiscsak mozdul, és azt érzed, hogy nem tudod befolyásolni, hogy hova mozduljon. Próbáltam ebből is egy kicsit megjeleníteni.”
Szintén erős üzenet volt hat éve az „Ott van a haza, hol a haszon” gondolata Biberachtól, és a rendező elmondása szerint Biberach jelenléte most is erős, „mert azóta csak erősödött ez az érzésem. Irgalmatlan mennyiségű Biberach van Magyarországon”.
Mindemellett a magánéleti szál is hangsúlyosan jelenik meg, például az, ahogy Gertrudis öccse, Ottó elcsábítja Bánk bán feleségét, Melindát. „Az ember meg akarja fejteni Bánk bánt, meg akarja fejteni egy kicsit a lelkét, hogy miért úgy cselekszik, ahogy. Abszolút érzem, hogy miért nem lép, és miért nem csapja agyon Ottót. Nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy megbizonyosodjék, hogy a felesége tiszta. Ha a felesége tiszta, akkor nem érdekes, hogy mit csinál Ottó, Béla vagy Karcsi. Ha viszont nem tiszta, akkor meg nincs értelme agyoncsapni Ottót, mert akkor az életem legfontosabb része, lényege, a feleségem, az a szent viszony sérül, amit az ember a felesége iránt érez.
Marhaság, amikor az egyenjogúságról beszélnek, mert normális esetben a nő százszorosan fölötte áll a férfinak. Ez van Bánk bánban, és érzi, hogy mindene összetörik, összeroppan. Mindene. Igen, valóban, ha nagyon akarom, akkor azt mondom, hogy az előző Bánk bánokhoz képest a magánéleti vonal erősödött.
Arra a kérdésre, hogy a fiatalok erre az erősebb magánéleti szálra jobban tudnak-e rezonálni, Vidnyánszky Attila így válaszolt: „Nem volt gondom a fiatalokkal az előző előadás esetében sem, és valószínűleg, ha nem jön a koronavírus, akkor a mai napig is játszanánk. De most is tartottunk nyílt próbát diákoknak: könnyes meghatódottság volt az a csend, ahogy végigülték az egészet, úgyhogy meglátjuk, hogyan fogadják.”
A hat évvel ezelőtti rendezéskor Vidnyánszky azt mondta, a világ átalakulóban van – arra kérdésre, hogy miképpen alakult át a világ, most így válaszolt: „Azt, hogy átalakult, még nem mondanám múlt időben, de iszonyú tempóban változik. Az ember csak kapkodja a fejét, próbálja megtalálni a maga biztos pontjait, kapaszkodóit, a maga erős bástyáit, mint amilyen a család, a haza, a nemzet. Ezeket próbálja tartani, de ez iszonyúan nehéz, mert minden összekutyulódik. Az előadásban legalábbis megpróbáljuk föltérképezni, hogy mik lehetnek ezek a kapaszkodók a lelkünknek, ennek a csapatnak, amelyik ezt összerakta. Nagyon büszke vagyok, mert alig van a színpadon olyan, aki nem a tanítványom, és most értek meg arra, hogy elbírnak ilyen szerepeket. És aki elfogulatlanul nézi őket, az kalapot fog emelni, azt hiszem.”
Vidnyánszky Attila tanítványa volt a Bánk bánt alakító Berettyán Sándor is, aki az Indexnek elmondta, hogy a Bánk bán mint opera volt rá nagy hatással, amit Debrecenben, a Csokonai Színházban látott Vidnyánszky Attila rendezésében. De sokféleképpen látta, két-három szereplős tantermi produkciótól a nagyszínpadi prózai előadásig, és folyamatosan ért benne az anyag. „Ahogy idősödtem, úgy jött hozzám egyre közelebb az egész Bánk báni történet, hiszen ez olyan mű, amihez kell az élettapasztalat. Át kell esni szerelmi csalódásokon, meg kell hozni olyan nehéz döntéseket, amelyek helyességében nem vagyunk biztosak.
Képes vagyok-e olyan döntést meghozni, amivel rosszul járok, vagy elbukok, de ezzel valami nagy, közös ügyet szolgálok, ezért mégiscsak ez az igazság, ez a jó döntés.
Én most a 30-as éveim elején járok, és a darab szereplői is ilyen korúak voltak. Most van az a pont, amikor úgy igazán tudtam találkozni az anyaggal. Úgy éreztem, közel áll hozzám Bánk bán mint karakter, sok helyen érzek párhuzamot a saját életemmel kapcsolatban is.”
Berettyán Sándor elmondása szerint először a történelmi, politikai szál volt benne az erősebb, de egyre inkább előtérbe jött a Melindával kapcsolatos szerelmi szál, illetve Bánknak a fiával való kapcsolata is, talán mert a rendezői koncepció is ezt erősítette. A magánéleti szál tehát erős lesz nemcsak Melinda és Bánk bán relációjában, hanem Gertrudis és Endre király vagy Ottó és Melinda egyenletében is, és azon is elgondolkodhatunk, hogyan áll a helyzet Izidórával. „A szerelmi téma tehát legalább olyan erős az előadásunkban, mint a történelmi, politikai szál.”
Ez a megközelítés pedig még közelebb tudja hozni a fiatalokhoz a művet. „Nyilván ehhez az is kell, hogy fiatalok játsszák, és olyan produkció született, ami nagyon mai: a jelmezek is, bár hordoznak korhű elemeket, nagyon mai öltözetek. Ahogy a zenék is, amelyek a fiatalokat sokkal könnyebben be tudják rántani ebben a történetbe. Emellett ott vannak azok az értékek és kérdések nagyon tisztán megmutatva és föltéve, amelyek mellett a fiatalok biztos, hogy nem fognak tudni elmenni, és hatni fog a mindennapjaikra.”
A fiatal színész szerint Katona József műve erős és vegytiszta történet a politikai tanulságot és a szerelmi igazságot tekintve is. „Elveszőben lévő nagyon egyszerű, nagyon igaz érzelmekről van szó. Katona József is üzenni akart ezzel a maga korában, de ez ma is abszolút igazsággal bír: csatázhatunk, lehetnek vitáink, de képes vagyok-e ezekben a vitákban kvázi feláldozni a szerelmemet, a családomat, az otthonomat, a biztonságomat? Megéri-e, vagy sem, el fogok-e bukni, vagy sem? Ezek szerintem nagyon aktuális, égető és súlyos kérdések.”
(Borítókép: Vidnyánszky Attila. Fotó: Szollár Zsófi / Index)