Keller András, Kossuth-díjas hegedűművész karmester, a Concerto Budapest művészeti vezetője augusztus 22-én megerősítette, hogy leadta pályázatát a Zeneakadémia – Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektori posztjára. A határidőre beküldött dokumentumot ezzel egy időben nyilvánossá is tette.
Keller Andrásnak korábban nem voltak hasonló ambíciói, ugyanakkor az utóbbi időkben aggódni kezdett a magyar zene jövőjéért. Úgy fogalmazott, a
magyar társadalomban a klasszikus kultúra egyre jobban háttérbe szorul.
Rengeteg kulturális vegyület létezik és működik, ráadásul értékes dolgok is születnek, ezzel szemben a klasszikus értékek, „amelyekre széleskörű társadalmi bázist lehetne alapozni, ma részben hiányoznak vagy eltűnőben vannak”.
Magyarország szellemi életében a hagyományőrzés már kevésbé van jelen, hiába igyekeznek műhelyekkel pótolni az esetleges hiányokat – derült ki a kultura.hu a karmesterrel készített interjújából.
Keller szerint a közoktatásban a művészetoktatás dinamizálása hozhatna nagy fejlődést, a zeneoktatásban azonban bajok vannak, hiszen elhagytuk Kodály tanításait, ezáltal hiányzik a szellemi kontinuitás is.
„A Zeneakadémiával kapcsolatban valóban nagyon sok meghatározó művész kollégám beszélt rá arra, hogy adjam be a pályázatom. Sokan szeretnék azt, hogy az egyetem jövője jobban hasonlítson a múltjához, mint ma. Én egy nagy, elkötelezett csapattal tudom elképzelni magam a Zeneakadémia formálásában” – fogalmazott, majd kiemelte,
„Mostanában rajtam elég sok ostort elcsattintottak anélkül, hogy bármit is tettem volna”.
Mint mondja, a kultúrát politikai síkra helyezni helytelen, mégis tudomásul kell vennünk, hogy ez a kettő valahol akarva-akaratlanul is érintkezik, hiszen fenntartó kormányzat adja a forrásokat. Zenélés közben azonban csak a produkcióra figyel, semmint arra, hogy a közönség jobb- vagy baloldali gondolkodású.
Arra a kérdésre, hogyan látja a Zeneakadémia jelenlegi helyzetét, Keller András azt válaszolta, tévedés azt mondani, hogy az intézmény rosszul teljesítene, hiszen kiválóan működő területei vannak, mégis „az egész egy kicsit légüres térben van, nincs meg a kohézió, ezért az intézmény hatása az ország kulturális életére korlátozott”.
A karmester fókusza jelenleg azon van, vajon meggyőzhető-e minél több ember a zene szerepéről és fontosságáról társadalmi szinten. Egyelőre még nem beszélne a rektori cselekvési programról, a pályázata elsősorban a szemléletét és a megálmodott irányvonalat mutatja be. A pályázat programját azonban csak a szükséges források biztosításával tudná megvalósítani. Mint mondja, egy átvilágítás azért jót tenne az intézménynek, hogy lássák, milyen a „kimenet”, vagyis az intézményben képzett szakemberek élete, a piaci igények és az elhelyezkedési lehetőségek.
Az anyagi források segítségével a Zeneakadémia a múltjához és hagyományaihoz méltó nemzetközi pozícióba kerülhet, Keller András többek között ezért írt levelet a miniszternek és a Nemzeti Kulturális Tanács elnökének, amelyben kérte, hogy a Zeneakadémiát vegyék fel a kultúrstratégiai intézmények sorába – az Operaház, a Müpa, az Operettszínház vagy a Honvéd Együttes munkája is nagymértékben függ a Liszt Ferenc Zenemvészeti Egyetem működésétől. A Zeneakadémia 147 éve „de facto” kultúrstratégiai intézmény, legyen végre „de jure” is az: kapja meg a kulturális életben betöltött szerepéhez méltó támogatást.
Bár a Zeneakadémia nem nagy létszámú egyetem, a területe átfogó. A szakember szeretné, hogy a karokon belül a tanszékek között teremtő szinergiák szülessenek, így a fejlesztésnek mindenképpen szellemi alapon kell nyugodnia, amihez azonban megfelelő szervezeti háttérre van szükség: Egy komoly autonómiájú, dinamikusan működő egyetemi karra.
Keller egyébként egy külön zenei törvényért lobbizik, állítása szerint a jelenlegi előadóművészeti törvény tönkreteszi a zenét, ezért ha a magyar zenei élet egészére gondolunk, annak az alapjait országosan kell újrastrukturálni.
Elengedhetetlennek tartja, hogy olyan törvényi háttere legyen Magyarországon a zenélésnek, ami alfától az omegáig mindent átölel, az oktatás legalsó szintjétől a legtetejéig a szakma teljes spektrumát átfogóan támogatja.
„A Concertóban korábban mindent egyedül csináltam, most van egy kiváló új igazgatónk, Devich Gábor, aki nagyszerű muzsikus, és érti egy zenekar működtetését. Nem kell olyan dolgokkal foglalkoznom, amik fölösleges energiákat visznek el. Engem a zenei tevékenységem tesz hitelessé. A zenekar az életművem része, és mivel egy rendkívül támogató közösség vesz körül, most lehetőségem van csak a zenére koncentrálva tovább építeni a Concertót” – válaszolta arra, hogy mi lesz a Concerto Budapesttel, ha elnyeri a rektori posztot.