Novák Miklós harmadik regénye már-már remekmű; persze ez ember óvatosan bánik a jelzőkkel, amikor egy gyakorló sportújságíró alkotását méltatja. Főleg, ha az illetővel nyolc évig egy asztalnál ült. De a Vezéráldozat tényleg letehetetlen könyv, főleg azoknak, akik átélték az üvöltő nyolcvanas évek társadalmi, politikai és sportbeli forgatagát. És az sem baj, ha az olvasó vonzódik a pszichoanalízis tudományához.
A sakk időről időre előkerül a világirodalomban mint az élet különböző vetületeinek metaforája. Gondoljunk csak Stefan Zweig zseniális szellemi csúcstermékére, a Sakknovellára, de az utóbbi évek bődületes sikerű Netflix-sorozatát, a Vezércselt is bátran citálhatjuk.
Ebbe a sorba illeszkedik Novák Miklós Vezéráldozat című regénye. Kollégánk időről időre leküzdhetetlen késztetést érez, hogy lerázza magáról a sportújságírás mint kenyérkereseti forma kalodáját, amit nem is csodálunk, vagyunk így ezzel néhányan. És olyankor regényt ír.
Élményanyaga van bőven. Remek amatőr kajakos, a labdajátékokban sem ügyetlen, de legfőképpen kiváló sakkozó. No nem nagymester, de az Almási téren valószínűleg mindenkit mattolna.
A Vezéráldozat hőse, Halmosi Tamás kitalált személy, de párhuzamba állítható a nyolcvanas évek tragikus sorsú sakkzsenijével, akinek nevét nem áruljuk el, már csak a spoilerezés elkerülése miatt sem. Halmosi briliáns tehetségű kaposvári srác, húszévesen megnyeri a nyílt magyar bajnokságot, és a szakemberek benne látják Portisch Lajos, a hatszoros világbajnokjelölt utódját. Tamás fejlődése egy darabig töretlen, bár már ekkor is meg-megmutatkozik instabil lelkülete, az, hogy képtelen feldolgozni a sors és a haldokló szocializmus igazságtalanságait.
A Vezéráldozat tele van létező, valós figurákkal; szerepel benne a teljes magyar sakkozói élvonal, Portischon kívül találkozunk Ribli Zoltánnal, Sax Gyulával, Adorján Andrással, Pintér Józseffel, Nagy Ervinnel, Hazai Lászlóval, a Sakkéletet szerkesztő Ozsváth Andrással, a Bp. Honvéd szakosztályvezetőjével, Szerényi Sándor szövetségi elnökkel, és az egykori főtitkárral, Flórián Tiborral.
Utóbbi a regény talán legrokonszenvesebb alakja, dacára annak, hogy hithű kommunista, ugyanakkor megrögzött humanista, hat nyelven beszélő, káprázatosan művelt és olvasott européer figura. Nem szokványos párosítás. És nem mellékesen Halmosi Tamás gyámolítója.
A cselekmény megállíthatatlanul sodorja magával Halmosit és az olvasót, van benne szerelmi szál, no meg jó nagy adag politika, hiszen az üvöltő nyolcvanasokban vagyunk... Végignézzük Bibó István temetését, tanúi vagyunk, ahogy Pozsgay Imre népfelkelésnek nevezi '56-ot, lezajlik a rendszerváltás, a taxissztrájk... Szóval Halmosi Tamás tragikus történetének a viharosságában is ellentmondásos magyar történelem adja a díszleteit.
Közben Novák gondos és alapos háttérmunkájának köszönhetően betekintést nyerünk a freudi pszichoanalízis rejtelmeibe, és azt is döbbenten olvashatjuk, hogy bizony a nyolcvanas években még a magyarországi pszichiátriákon is bevett és legitim gyakorlat volt a betegek elektrosokkal történő kezelése.
Az elkerülhetetlen végkifejlet a maga morbid jellegével már-már Stephen King horrorjait idézi.
Egyszerre sodró lendületű és felkavaró regény a Vezéráldozat, amely a Nagy Béla Program támogatásával jött létre, a könyvből részlet a novakmiklos.hu oldalon olvasható.