Áprilisban volt 87 éves, márciusban megkapta a Kossuth-díjat. Hűséges öregdiákja a Líceumnak, Sopron legszeretetreméltóbb szobrásza, Kutas László, végleg letette a vésőt. Nem farag többé – olvasható az iskola honlapján.

Kutas László 1936. április 17-én Budapesten született, de gyerekkora nagy részét soproni nagyszüleinél töltötte. A Líceumban érettségizett, Ágoston Ernő rajziskolájában tanulta a művészetet és egész életében Sopront vallotta otthonának. A Líceumtól soha nem szakadt el, és az iskola sem tőle: a gimnázium utcai homlokzatán és az udvarban is több emléktábla dicséri Kutas László tehetségét és hűségét. A ballagók az ő érmeit kapták minden évben, a Berzsenyi-díj plakettje is az ő munkája, ahogy az öregdiák-szövetség hűségérme is.

A líceumi érettségije után felvették a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Gyenes Tamás, majd Pátzay Pál növendéke volt. Stílusa a realista hagyományokra épül, de művein átsugárzott mérhetetlen ember- és világszeretete, hite és csillogó humora is.

Sok település mondhat magáénak Kutas-szobrot, és rengeteg gyűjtő őrzi érmeit, kisplasztikáit, de sehol sincs annyira jelen Kutas László, mint Sopronban. Nyolcvan nagy köztéri szobra közül több is áll a városban, például a Holocaust-emlékmű vagy a városháza ellőtti Thurner-szobor. Kisplasztikái, köztük a bájos lánykák, legalább százharminc változatban készültek, érmei számát pedig már ő maga sem tudta. Pedig mind-mind egyedi, felismerhető és szerethető – éppen, mint alkotójuk.

Tele volt tervekkel, ötletekkel és feladatokkal – még a saját egészsége kárán is dolgozott. Az égi hatalmak viszont most úgy döntöttek: elég volt a munkából. Hazahívták. Kutas László, aki idén márciusban vehette át a Kossuth-díjat, nem készít több kecses kisplasztikát, nem formáznak ujjai arcokat, alakokat.