Civilizációkutató, alvásszakértő, a NASA űrruháit tervező mérnök és a CIA volt elemzője is a Brain Bar vendége lesz 2023. szeptember 21–22-én a Magyar Zene Házában. Európa legnagyobb jövőfesztiválján 2015 óta hazai és külföldi tudósok, véleményvezérek, kreatív szakemberek, politikusok, üzletemberek és kulturális személyiségek részvételével vitatják meg a XXI. (sőt ezúttal már a XXII.) század kérdéseit. Böszörményi-Nagy Gergellyel, a Brain Bar alapítójával az idei program témáiról beszélgettünk.
Böszörményi-Nagy Gergely többek között arról beszélt, hogy
Tavaly nagyon közel volt még hozzánk a járvány, a háború, az aszály, és ez mindannyiunkat foglalkoztatott, megérintett – lehet, hogy mára „hozzászoktunk” mindehhez?
Jó kérdés. A modern nyilvánosság néhány hét alatt ráun bármilyen válságra, pedig sem a járvány, sem a háború, sem az aszály nem veszített semmit a relevanciájából. Ha meg akarjuk érteni a nagyképet – és a Brain Bar évről évre pontosan ebben akar segíteni a közönségének –, akkor sosem a szalagcímeket, mindig a trendvonalakat érdemes követni.
Az emberi világ történelmét alapvetően befolyásolta az elmúlt évezredek nyolc legnagyobb járványa, amelyekhez képest a Covid semmi sem volt. Európa elmúlt három generációja valóban egy példátlanul hosszúra nyúlt békeperiódusban nőhetett fel, de a történelmet hosszú távon akkor is a háború dominálja. A klímaváltozás hatásainak megértéséhez sem elég az éppen kiszáradt közeli folyómeder képeit nézegetni, hiszen a klíma már az ember megjelenése óta is többször jelentős mértékben változott, amelynek demográfiai, geopolitikai és kulturális következményei mindig szerteágazók és drámaiak voltak. A valóság sokkal izgalmasabb bármely kitalált történetnél, és a történelem gondoskodik róla, hogy túl sokáig sose unatkozzunk.
Böszörményi-Nagy Gergely (1984) a Brain Bar jövőfesztivál alapítója, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem alapítványi elnöke. Egyetemi tanulmányait a Corvinuson, a CEU és a Stanford üzleti karán, majd a London School of Economicson végezte. Nonkonform – A jövő olvasókönyve című kötete 2022-ben jelent meg. A Magyar Honvédség önkéntes tartalékos katonája.
A Brain Bar előadói között most is van civilizációkutató és evolúcióbiológus, de mintha az eddiginél több lenne az olyan meghívott, aki az egyéni felelősséget képviseli, különös tekintettel az egészségünkre: lesz alvásszakértő, egészségügyi tanácsadó és szülész-nőgyógyász is. Fontos, hogy – attól függetlenül, mi történik a világban – mi mit tudunk tenni saját magunkért?
A kettő szerintem szorosan összefügg.
Az alvás témáját két előadó is képviseli: ennyire jelentős, a jóllétünket, a teljesítményünket, az egészségünket befolyásoló civilizációs jelenség az, hogy ha időt kell nyernünk, akkor azt az alvásunkból csípjük le?
Sajnos nem tegnap érettségiztem, de az én időmben is feltűnt, hogy saját kortársaim már gimnazista korukban nagy arányban küzdöttek alvászavarral. A helyzet azóta csak súlyosbodott – a modern társadalmakban minden második embernek problémát jelent, hogy éjszakánként képtelen kipihenni magát. Nem kell szakértőnek lennünk ahhoz, hogy belássuk, ez egyfajta civilizációs betegség, messzemenő fizikai és mentális következményekkel, amikről beszélni kell. A Brain Bar programjához a dolog úgy kapcsolódik, hogy ha nem találunk vissza a természetes ritmushoz, és éjjelente nem tudunk jól és eleget pihenni, úgy nappal sem tudjuk majd megoldani a ránk váró kihívásokat, legyen szó a személyes életünkről vagy a közösségünk problémáiról.
A tavalyi Brain Baron az önnel folytatott beszélgetésben is előjött, hogy személyesen is mennyire fontosnak tartja a sportot, a túrázást, az egészségünk megőrzését. Esetleg ez „jön át” az idei programban is?
Hála Istennek mindez nemcsak nekem fontos, de a fesztiválon dolgozó minden kollégámnak és a visszajelzések alapján a közönségünknek is. Legyen szó karriertervezésről, vállalkozósdiról vagy környezettudatos életmódról, egyetlen divatos témáról sem lehet, de nincs is értelme úgy beszélni, hogy nem tesszük magunkat fizikai és lelki értelemben is alkalmassá a kihívásokra.
Az idei előadók között is bőven találunk olyanokat, akik kilógnak a dobozból: hogyan néznek ki, „vadásznak le”, szereznek meg egy-egy speakert? A témához keresnek előadót, de az illető személyisége, érdekessége is hozzátesz ahhoz, hogy meghívják: könnyen ráállnak, hogy átkeljenek az óceánon mondjuk a Google vagy a NASA menő irodáiból, és eljöjjenek egy kis ország fiataljaival találkozni?
Minden Brain Bar mögött egy kis csapat egész éves szervezőmunkája áll. Egyszerre gyűjtjük a legidőszerűbb és legizgalmasabb témákat, és hozzájuk a legérdekesebb, legeredetibb karaktereket. Önmagában sem az ész, sem a hírnév nem elegendő ahhoz, hogy valaki meghívót kapjon tőlünk – a Brain Bar egy interaktív fesztivál, nálunk a színpadi jelenlét, a kapcsolatteremtés, a megközelíthetőség, a tudásátadás képessége ugyanilyen fontos.
Az egészben a legjobb, hogy ezt az előadóink is élvezik. Peter Thiel, a Szilícium-völgy talán legeredményesebb vállalkozója és befektetője alig-alig vállal nyilvános fellépéseket, a Brain Barral azonban simán kivételt tett, annyira tetszett neki a koncepció. Ken Goldberg feltaláló odáig ment, hogy – idézem – „egész pályafutásom alatt nálatok, Budapesten kaptam a legjobb és leginspirálóbb kérdéseket”, pedig ő a robotika professzoraként Berkeley-ben, a világ egyik legmagasabban jegyzett egyetemén tanít. Ez a visszajelzés a közönségünket, a magyar fiatalokat fémjelzi.
Lehetséges, hogy a másképp gondolkodás bátorsága – amire a fiatalokat biztatja, és amit az előadók is képviselnek – nehézségeket, kerülőutakat is rejthet?
Ez egészen biztos. Cserébe érdekesebb tőle az élet, ami a jó eszű és a szellemi kihívásokra, saját felismerésekre vágyó fiatalok boldogságához – akikhez a Brain Bar szól – szerintem lényegi összetevő.
Ön a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemet (MOME) felügyelő alapítvány kuratóriumának elnöke: az egyetem hallgatóinak érdeklődése is tükröződik a jövőfesztivál programjában?
Fontos számomra, hogy nekik is hasznos és értékes legyen a program. Akkor is figyeltem erre, amikor még nem én feleltem az egyetemért, hiszen részben a MOME hallgatói közül kerül ki Magyarország jövőbeni kulturális elitje, akiknek a nemzetközi tájékozódását, kapcsolatrendszerük fejlődését segíteni kell. Csak néhány példa: az elmúlt években Budapestre hoztuk Martin Sorrellt, az elmúlt évtizedek legsikeresebb és legbefolyásosabb reklámszakemberét, a WPP alapítóját; Nathan Crowley-t, a Batman és az Interstellar látványtervezőjét; Tina Saabyt, a számos alkalommal a világ legélhetőbb városának választott Koppenhága főépítészét; vagy éppen David Saxet, a digitális korszakban is versenyképes analóg technológiák szakértőjét. A lista még hosszan folytatható, ők mindannyian szorosan kapcsolódnak a MOME-n oktatott szakmákhoz és tudományokhoz. Az egyetem hallgatóit idén külön is fogadom a fesztiválon, és bemutatom őket mindenkinek, aki hasznos lehet a karrierjük, alkotói életpályájuk építésében.
Az egyik legérdekesebbnek ígérkezik Peter Turchin orosz–amerikai civilizációkutató előadása, aki matematikai modelleket alkalmaz társadalmi folyamatok vizsgálatára. Hiába tanultunk erről már oly sok mindent, csillapíthatatlan bennünk a vágy, hogy megfejtsük a világ működését?
Peter Turchint régóta szeretném Budapestre hozni, örülök, hogy végre sikerül. Különleges figura, aki egyetlen más tudóshoz sem hasonlít a világon. Tudni kell róla, hogy eredetileg biológus, aki évtizedekig az erdei vadállatokat, többek között a farkasfalkák csoportdinamikáját tanulmányozta – ahogyan az a természettudományokban szokás, nagy mennyiségű adat összegyűjtésének és elemzésének a segítségével.
Egy ponton feltette magának a kérdést, miért ne működhetne az adatalapú elemzés a történelemtudományban, a társadalmak elemzésében is? Mi alapján gondoljuk, hogy az állatokat és az embereket más-más módszerrel kell tanulmányozni? Miért lennének fontosabb történelemalakító erők a nagy eszmék és a vezető személyiségek, mint a matematika? Minderre nem talált meggyőző magyarázatot, hiába támadják már az alapfelvetést is a sztártörténészek.
Ő az első, aki kifejezetten természettudományos módszerrel, „big data” alapon vizsgálja az emberi közösségek sorsának alakulását.
Az adatok alapján Turchin arra jutott, hogy a civilizációs válságok ciklikusan ismétlődnek a történelemben. Szerinte azért, mert az elitek időről időre „túltermelik” magukat, s egy idő után nem tudnak elegendő értelmes feladatot adni a képzett fiataloknak. Ebből keletkeznek a forradalmak, amelyeket olykor még a leggazdagabb birodalmaknak is csak úgy sikerült elkerülniük, hogy a feleslegesnek tartott értelmiségieket időben a gyarmataikra küldték közszolgaként.
Turchin meggyőződése, hogy a modern társadalmak a tömegesedő felsőoktatással, a diplomagyárakkal ma ismét túltermelik az elitjeiket, és egyre több a magát feleslegesnek érző értelmiségi. 2010-ben nagy visszhangot kiváltó tanulmányt közölt a világ első számú tudományos folyóirata, a Nature hasábjain, amelyben azt jósolta, hogy a 2020-as években polgárháború közeli állapotok alakulhatnak ki az Egyesült Államokban és más nyugati országokban. Ezekről a jóslatairól és sajátos elemzői módszeréről is kérdezni fogjuk a Brain Baron.
Hasonlóan érdekes Martin Gurri: a CIA volt elemzője megjósolta a Brexitet, Donald Trump elnökségét, a fesztiválon pedig arról beszél majd, hogyan törte meg a közösségi média az elitek információs monopóliumát. Szathmáry Eörs evolúcióbiológustól pedig azt tudhatjuk meg, vajon megállt-e az evolúció, vagy épp ellenkezőleg, rá sem ismernénk a jövő emberére. Hogyan alakul ki a jövőfesztiválon a külföldi és a magyar előadók aránya?
Ezt sosem határozzuk meg előre, nálunk nincsenek kvóták. Két szempont érdekel, az egyik, hogy adott témában az elérhető legjobb, legmagasabb minőségű tudást és inspirációt kapja a közönségünk. A másik, hogy ha messzi földről hozunk előadót, akkor egy életre kedveltessük meg vele Magyarországot, és teremtsünk lehetőséget a közönség, a különféle műhelyek és intézmények számára, hogy kapcsolódhassanak hozzá, együttműködések és akár barátságok születhessenek. Mióta először elhoztuk Budapestre, és a Brain Bar több ezer fős közönsége fogadta a Szent István Bazilika előtt, Jordan Peterson szinte hazajár Magyarországra, talán nem véletlenül. Akadt olyan vendégünk is, aki kifejezetten boldog volt, amikor a fesztivál után lekéste a Budapestről induló repülőgépét. Szerintem ez szimbolikus.
A rendezvényen rendre feltűnnek üzletemberek és politikusok is. Az ő jelenlétük miért fontos?
Nem hiszek a mesterségek, a különféle megközelítések egymástól való hermetikus elválasztásában. Bár a XX. században felnőtt nemzedékek ezt szokták meg, valójában egy relatíve új keletű jelenségről beszélünk, ami káros és idejétmúlt egyszerre. Bár a középkornak manapság rossz a PR-ja, érdemes tudni, hogy Európa első egyetemein a hallgatók még egyszerre tanultak morálfilozófiát, művészeteket és természettudományt, mert a kor embere a maga teljességében akarta érteni és értelmezni a világot… A szakbarbárságot később erőltettük magunkra, és látjuk is a kárát – az óriás techcégeknél dolgozó, egyébként zseniális szoftvermérnökök például ma úgy fejlesztik a mindennapjainkat meghatározó algoritmusokat, hogy soha semmiféle etikai képzést, az ember- és társadalomképüket megalapozó tudást és műveltséget nem kaptak. Szerintem a XXI. századnak a tudások és tudományok közötti falak lebontásáról kell szólnia. A Brain Bar ennek egy szerény léptékű, személyes eszköze is.
A politikusok és az üzletemberek a kötetlenebb találkozást a fiatalokkal valószínűleg legalább annyira élvezik, mint a résztvevők azt, hogy közvetlenül kérdezhetnek, tanulhatnak tőlük.
Évek óta azt látjuk, hogy a közönségünk imádja a szellemi összekapcsolódás, az értelmes vita, a közvetlen tudás- és véleménycsere lehetőségét. Saját színpadi formátumokat, dramaturgiai játékokat fejlesztettünk ki, amelyekkel mindezt megkönnyítjük nekik, sőt ösztönözzük őket arra, hogy hallassák a hangjukat. Ez a játékos, interaktív keretrendszer sehol sem jellemző a Brain Baron kívül, tökéletes ellentéte például a TED konferenciáknak, ahol egyirányú a kommunikáció, és a közönségnek csak a tapsgép szerepe jut.
A fesztiválon ön is vezet egy beszélgetést, méghozzá Szoboszlai Dominik menedzserével, Esterházy Mátyással. Miért pont őt választotta? Miben különleges Dominik pályafutása, mit tanulhatnak el belőle a Z generáció tagjai?
A fontolva haladás a modern életben is kifizetődik – számomra erről szól Szoboszlai Dominik története. Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy övé a magyar futball elmúlt évtizedeinek legnagyobb egyéni teljesítménye, de meg kell látni azt is, hogy az egész mögött kitartó csapatmunka, türelem, tudatosság, nem utolsósorban a higgadt profizmusban való mély meggyőződés rejtőzik. Sokan és sokat beszélnek arról, hogy mit tanulhat ebből a komplex receptből a többi magyar labdarúgó, de mi most azt kérdezzük, hogy mit tanulhatnak a saját életpályájukat tervező fiatalok, a Z generáció tagjai, a szüleik, mit tanulhat ebből Magyarország? Szerintem sokat, de a kérdésre nem én, hanem a sikersztori egyik „építésze”, Esterházy Mátyás fogja megadni a választ. Más lesz ez a beszélgetés, talán több és mélyebb is annál, mint ha ezúttal is „csak” a történet sportszakmai oldalát vizsgálnánk. Ez most a közös jövőnkről szól.
Az Index a Brain Bar elkötelezett támogatója. Az interjú a médiatámogatói együttműködés keretében valósult meg.
(Borítókép: Böszörményi-Nagy Gergely. Fotó: Brain Bar)