Közeleg az idei Brain Bar, ahol a világ legnagyobb koponyái gyűlnek össze, hogy megosszák tudásukat a nagyérdeművel. 2023-ban szeptember 21–22-én számos elemző, kutató és szakember érkezik, hogy ismertessék velünk a legújabb innovációkat, és válaszoljanak a társadalmat érintő égető kérdésekre. Az Indexnek lehetősége volt feltenni néhány kérdést a NASA híres űrruhatervezőjének, Christine Faspohlernek.
Az űrutazás ma már elérhető technológiai innováció. Az átlagember szemében mégis kicsit olyan, mint valami futurisztikus, távoli dolog. Sci-fi, amit értünk, kedvelünk, de a naprakész tudásunk ezzel kapcsolatban nem sokkal több annál, mint amennyit a kólagyártó cégek titkos receptjeiről tudunk.
néha azért mi sem tudunk nemet mondani egy kis csillagközi kalandnak.
Idén lehetőségünk nyílt néhány online interjút készíteni a 2023. szeptember 21–22-én Budapestre látogató vendégelőadókkal. Így történt, hogy feltehettük kérdéseinket Christine Faspohlernek, a NASA űrruhatervező mérnökének is.
A szakember számos küldetéshez tervezett már szkafandert a csapatával, legyen szó űrsétáról vagy holdra szállásról. Kérdésünkre Christine Faspohler eloszlatta a legnagyobb tévhitet az űrruhákkal kapcsolatban, és elmesélte, hol is tart az ágazat a fejlesztésekben. A beszélgetésben szó esik többek közt arról is, hogy:
Melyek a leggyakoribb tévhitek az űrruhákkal kapcsolatban?
Az űrruhák jellegüket tekintve olyanok, mint egy egész űrhajó hordozható formában. Az űrruha nem csupán öltözék, amelyet az űrhajós felvehet, amikor kilép az űrbe. Valójában ezek abszolút függetlenül működő, életfenntartó rendszerek. Sokszor kapom meg azt a kérdést, hogy miért nem úgy tervezzük ezeket, hogy menőnek, különlegesnek nézzenek ki, de az öltözék minden egyes része okkal olyan, amilyen.
A hatékonyság mindig felülírja az esztétikát?
Az esztétika fontos a közvélemény miatt, és azért, hogy támogatást szerezzünk a küldetésre, de a funkcionalitás az, ami kritikus fontosságú az űrruha tervezésénél. A különböző színű öltözékek izgalmasnak tűnnek,
de a fehér szkafanderek az optimálisak a hőmérséklet szabályozásához.
Az űripar folyamatosan értékeli a kockázati szinteket, azonban az űrruhatervezés az az ágazat, ahol nem szabad kockázatot vállalni, hacsak feltétlenül nincs rá szükség.
Szakmai szemszögből: a technika fejlődésével milyen lehet a jövőben az űrruhák legegyszerűbb változata, főleg, ha az űrturizmus egyszer mindennapos dologgá válik?
A közeljövőt tekintve azt látom, hogy a turizmusra fókuszáló EVA [űrséta – a szerk.] programok hasonlók a NASA néhány korai küldetéséhez, úgymint a Gemini-program. Az űrsétánál többnyire a Föld körül keringő kapszulán kívül lebeghetnek a turisták, a kapszulához kapcsolódó köldökzsinóron maradnak. Ilyen esetben nincs szükség hátizsákra, az életfenntartó folyamatok közvetlenül a kapszulából érkeznek. Kimondottan mobil űrruhára sincs szükség egy EVA esetében, viszont az ember megtapasztalhatja a mikrogravitációt, az űrben lévő vákuumhatást és a különleges kilátást.
Miben látja a legnagyobb problémát, amely még mindig megoldatlan az űrruha-technológiák terén?
Leginkább az öltözékek súlyában. Amikor mikrogravitációban és holdgravitációban vagyunk, a súly nem nagy probléma, mivel a gravitáció vagy annak hiánya a barátunk ezekben a környezetekben. A ruha mobilitásának javításához mechanikus kötéseket adtunk hozzá, ami növeli a rendszer tömegét. Amikor viszont egy Marsra szánt ruhán kezdünk dolgozni, a rendszer súlya korlátozó tényező lesz.
Az űrruhák történetében mi az, ami a legtöbbet változott, fejlődött? Mi a legújabb innováció?
A ruhák mobilitásának általános kérdése az egyik leggyakoribb téma a tervezés és fejlesztés terén. Visszatekintve az Apollo-programra, bizonyos ízületek mozgékonyságának hiánya az űrsétáknál komoly időveszteséget tudott okozni. Igyekeztünk olyan ízületi pontokat és rendszereket megtervezni, amelyek a lehető legjobban képesek együtt mozogni az űrhajóssal. Ráadásul az űrhajós-alakulatokban már nők is vannak. Sokat foglalkoztunk azzal, hogyan olyan ruházatot tervezzünk, amely egy kisebb méretű női űrhajóshoz is illik, miközben ugyanúgy passzol egy nagyobb testű férfihoz, és mindkettőjüknek megfelelő kényelmet és mobilitást biztosít a Holdon való összes feladat elvégzéséhez.
Mely funkciók megalkotásával vannak még mindig elmaradva?
Úgy gondolom, hogy előnyös lenne a NASA-nak egy jól kialakított, belső kijelző rendszert fejleszteni az űrruhákba, hogy az űrhajósok gyorsan reagálhassanak a kritikus rendszerjelzésekre. Nagyon sok esetben kiemelten hasznos lenne egy ilyen kijelző rendszer, amely a felhasználói élményen is javítana.
Milyen technológiai fejlesztések vannak folyamatban más űrügynökségeknél, amit kiemelne?
A NASA-val az xEVAs-szerződés keretén belül különböző kereskedelmi cégekkel dolgozunk közösen, hogy a Nemzetközi Űrállomásnak és az Artemis-programnak szkafandereket szállítsunk. Nagyon izgalmas volt látni, milyen új ruhatervekkel álltak elő a jövőre nézve, és azt a találékonyságot, amivel a szkafanderek terén gondolkodnak. Alig várom, hogy láthassam, miként működnek majd az űrben ezek a ruhák.
Ön személyesen milyen technológiai fejlesztést tűzött ki a következő nagy célként?
Korábban már említettem a szkafanderen belüli kijelző rendszereket, nagyon szeretném, hogy ezt kifejlesszük. A NASA briliáns csapatával azon dolgozunk, hogy rendszerünket integráljuk az új technológiai fejlesztésekbe, és úgy vélem, hogy ennek az invenciónak hála a küldetések tervezésekor számtalan új lehetőség nyílik meg előttünk, amennyiben alkalmazzuk ezt az új technológiát.
Az Index a Brain Bar elkötelezett támogatója. Az interjú a médiatámogatói együttműködés keretében valósult meg.