Stacey Halls neve ismerősen cseng a történelmi regényeket kedvelő – elsősorban női – olvasóknak. A harmincas évei elején járó szerző már három, Magyarországon is közönségsiker regényt jegyez, nemrég pedig leadta a negyedik kötet kéziratát is. A Familiárisok, A lelenc és a Mrs. England szerzője szeptember utolsó napjaiban a PesText nemzetközi irodalmi és kulturális fesztivál keretében Budapestre látogatott, és az Indexnek is mesélt a munkásságáról.
Stacey Halls első, történelmi ihletésű regénye, a Familiárisok – A pendle-dombi boszorkányok 2020-ban jelent meg magyarul, azóta pedig két másik regény, A lelenc és a Mrs. England magyar fordítása is napvilágot látott a 21. Század Kiadó gondozásában. Jómagam teljesen véletlenül bukkantam rá az írónő könyveire; a csodaszép, kézműves hatású borító fogott meg mindkétszer.
Először A lelenc került a kezembe, és bár nem fűztem hozzá sok reményt, hiszen annyi kortárs szerző művében csalódtam már, legnagyobb meglepetésemre teljesen beszippantott a történet, így azonnal rohantam a boltba a Familiárisokért is. Annak ellenére, hogy a boszorkányüldözéses sztori annyira nem fogott meg, mint A lelenc, tudtam, hogy a szerző összes kötetét el szeretném olvasni. Sajnos ekkor még nem volt elérhető a Mrs. England, de rögtön előrendeltem a kötetet, amely néhány hónap múlva meg is jelent. Akkor még nem gondoltam, hogy másfél évvel később az írónővel Budapest belvárosában fogok beszélgetni.
Megannyi ifjú íróhoz hasonlóan Stacey Halls is azok közé tartozott, akik csupán szerelemből írtak, hiszen a munkáit sehol sem tudta publikálni. A huszonéves alkotó első regényét nem adták ki, ám a kudarc nemhogy kedvét szegte volna, sokkal inkább motiválta a folytatásban. A fiatal nő hitt magában, és elhatározta, hogy bizonyítja, ő is képes kiadásra érdemes regényt írni: ez lett a Familiárisok, amely 2018-ban debütált az Egyesült Királyságban, majd 2020-ban Magyarországon.
A könyveire itthon könnyen rásütnénk, hogy feminista ihletésű, kimondottan nőknek szóló és rájuk fókuszáló történelmi regények, Halls elmondása szerint azonban egyáltalán nem nőknek írja a történeteit. Furcsa ezt olyan alkotó szájából hallani, aki minden regényét egy-egy különc, mégis roppant erős nő köré építi fel, és akinek az összes regényénél központi szerepet kap a női lét minden szépsége és fájdalma.
Témaválasztása gyakran idézi Jane Austent vagy a Brontë nővéreket,
hiszen a régmúlt korokban játszódó regényeiben megjeleníti a házasságot, a gyermekszülést, a mostohaszülőséget, a vallást, az oktatás fontosságát, a társadalmi szerepeket, a szerelmet, a hiúságot vagy a szegénység és a gazdagság közötti áthidalhatatlan különbségeket.
Inkább a múlt krónikásaként, semmint a világ legkreatívabb vagy legegyedibb írójaként tekint magára; minden regényéhez valódi történetet, személyeket vesz alapul.
„Néha úgy érzem, mindenkit átverek. Íróként számomra nincs annál nagyobb pokol, mint az, hogy teljesen a semmiből építsek fel egy történetet. Mindig kell egy vezérfonal, amelyen el tudok indulni” – fogalmazott.
Az első regényemnél sem érdekelt, hogy a lancashire-i boszorkányokról már csomó történetet írtak, és valószínűleg még fognak is. Lehet, hogy akkoriban naivitás volt azt gondolnom, hogy olyan dologról szeretnék írni, amelyeket ennyire részletesen feldolgoztak már, mivel azonban rengeteg időt töltök a könyveim között, fontos volt, hogy olyan témák felé nyúljak, amelyek valóban érdekelnek. Nem igaz történetet mesélek el, hanem megragadok egy témát, és a sajátommá formálom.
A regények témaválasztása tehát egyáltalán nem véletlenszerű: a Familiárisokat Halls gyermekkora, pontosabban szülőföldje ihlette. A szerző Lancashire-ban született, ahol minden gyerek a helyi boszorkányperekről szóló történeteken nőtt fel. A lelenc című regény alapjául a londoni Foundling Museum (lelencmúzeum) szolgált. Az elhagyott gyerekeknek otthont adó brit kórház története teljesen magával ragadta Hallst, aki el sem tudta képzelni, hogy egy ilyen kaliberű intézmény ennyire csendben, titokban és eldugottan létezett a György korabeli Londonban. A kórházban kétszáz év alatt több mint huszonötezer kisbabát hagyott ott az édesanyja.
„Szeretem a társadalom peremére szorult emberek történetét elmesélni, ez az a témakör, ami a leginkább foglalkoztat. Szeretem tanulmányozni a történeti hátteret, mindig alapos kutatómunkát végzek, de nem eshetek túlzásba, hiszen éveket tölthetnék a szakirodalom tanulmányozásával” – tette hozzá.
A művészek életét hajlamosak vagyunk túlromantizálni. Hajlamosak vagyunk úgy tenni, mintha az alkotás olyan tevékenység lenne, amelyet csak unalomból vagy szerelemből csinálunk. Ha azonban az ember az alkotásból él meg, rendes munkaként kell rá tekinteni, sőt tisztelni kell, mint bármely más szakmát.
Mivel az írónőnek már családja van, nem engedheti meg magának az alkotói válság luxusát, hiszen muszáj munkaként tekintenie az írásra. A napi néhány óra szabadidejét az írásra fordítja – már csak azért is, mert a brit kiadó minden évben rendel tőle egy kötetet. Következő, negyedik regénye februárban jelenik meg az Egyesült Királyságban. A kötetnek két női főhőse lesz, de a regényt Charles Dickens inspirálta.
(Borítókép: Stacey Halls a PesText nemzetközi irodalmi és kulturális fesztivál keretében Budapestre látogatott. Fotó: Stepmotins)