Még a kíváncsi, amúgy nyitott szemmel járóknak sem tűnik fel elsőre az a rövidítés, amely az I. Izabellát, Kasztília egykori királynőjét ábrázoló festmény jobb oldalának alján olvasható. A kép 2023. október 12-ig megnézhető Budapesten, a Csányi5 kiállítótermében. Az Index olvasói most megtudhatják, mit jelent az, hogy K.S.M.V.V.
Mint minden feltárásra váró titok esetében, először is azt kell megtudnunk, miért is készült el ez a különös festmény. Alkotója az idén hatvanéves Ötvös László. Nagyon sok kiállítás nincs mögötte. Lényegében ez az első. Ennek oka egyszerű: eszébe sem jutott, hogy neki bármikor is ki kellene állítania a képeit, valamint a furafej-szobrait.
Miért is gondolt volna erre, hiszen nem tagja semmiféle képzőművészi kánonnak, és papírja sincs arról, hogy festőművész volna.
Az érettségi után háromszor is megpróbált bejutni az Iparművészeti Főiskolára, s bár ez fizikailag mind a háromszor sikerült is neki, egyszer sem vették fel. Pedig minden vágya az volt, hogy ipari formatervező legyen.
Így aztán, ahogyan az élet hozta, lett belőle kulcsmásoló, csavarüzletben vezető, majd háztartásbeli hivatásos férj és apa, bútorokat össze-, szét- és átszerelő. Az évek meg csak mentek, rohantak, a fővárosból elkerült Alcsútra, majd vissza a fővárosba, mindig volt mit vinni, rakni, tenni. Egyvalami azonban, bárhol járt is, soha nem hagyta nyugodni: amióta az eszét tudja,
akárhányszor ránéz egy festményre vagy szoborra, arra gondol, hogy neki az alkotásról szól az élete.
Még úgy is, hogy még ma is gyakran utánanéz annak, hogyan és milyen technikával készülnek az olajképek, az akvarellek, és nem is feltétlenül úgy használja ezeket, ahogyan azt a festészet kőbe vésett szabályai amúgy megkövetelnék. Arra azonban már egészen fiatalon ráébredt, hogy a világ dolgai leginkább attól érdekesek, ha azokat úgy és olyannak látjuk és ábrázoljuk, ahogyan más biztosan nem.
A különböző népek kultúrájának erejét akkor érezte meg először, amikor hatévesen három évre Bulgáriába költözött. Az édesapja ott kapott munkát. A nyelvet megtanulta, de olyasvalamit is kapott, amire egy gyerek aligha gondol, amikor elkerül Európa peremére: egy izgalmas világ, egy egész univerzum nyílt meg előtte. Először az ízeken és illatokon keresztül, majd az európai, balkáni, közel-keleti és ázsiai népek kulturális, vallási kapcsolódásaiban – legyen az zsidó, keresztény vagy iszlám.
Ennél a pontnál már közeledünk a K.S.M.V.V. megfejtéséhez, valamint annak megértéséhez, hogy Ötvös László a Katolikus Izabellát ábrázoló festménye alá miért írta ezt:
Gyermekként jövök hozzád, üres helyeken nem találva az élet részleteit. Fáradtan jövök hozzád, minden bűnömmel és a hosszú élet terhével. Vigyél vissza a gyerekkoromba, és rajzolj újra egy korszakot, amit elveszítettem.
Merthogy bármilyen alkotást látunk is Ötvös Lászlótól a Csányi5-ben, legyen az fekvő kamasz portréja, igéző szemmel bámuló fiú, gázmaszk mögé bújó szépség, letapasztott szájú asszony, sárga színű gumikacsával imádkozó leány – mind arról mesél, amit Ötvös László meg akar nekünk mutatni a múltjából. Abból, amit átélt, gondol vagy remél. Nem fél beszélni arról, hogy ez a világ, amelyben élünk, tele van félelemmel, gonoszsággal, keserűséggel, félreértett valóságértelmezéssel, egymás gyűlöletével, a másikat vallásában, identitásában eltipró akarattal, ám a szerethető és élhető élet értelme ennek ellenére számos helyen tetten érhető, és leginkább a részletekben rejlik. Például átfestett mondatban, horgolt csipkében, körömről lepattogzó lakkban, maszk mögé rejtett, megrajzolhatatlanul gyönyörű ajakban.
Úgy alkotni, hogy a világ lényegében nem tud róla, nem egyszerű. Ahogyan történetet mesélni sem ecsettel és festőkéssel, ha azt senki nem hallja. Ötvös László az első nonfiguratív képeit, amelyek leginkább a polaroidok keretrendszerének törvényszerűségeiben működnek, még 2005-ben festette. Majd tizenegy évnyi alkotói szünet következett. De az alkotás folyamata már csak ilyen. Csak keveseknél működik úgy, hogy blokkoló be, festmény készül, blokkoló ki.
Ötvös László ezt nagyjából így fogalmazza meg:
Nem vagyok művész, csak olyan ember, aki néha kikapcsolódik.
A képeit látva, persze, ez nyilván sokkal komolyabb kihívást jelent. Mindegyik művéhez teremt, felépít egy egész világot, és gyakran az alkotás közben tanulja, hogy milyen technológiát hogyan kell alkalmazni vagy éppen felülírni.
Kiállított képeihez zenét kínál, mindegyikhez mást és más zsánert, legyen az középkori vagy modern, klasszikus vagy deep house, funk vagy jazz. Ezek QR-kód-leolvasóval könnyen hozzáférhető válnak a mindenség fontos csatornáján keresztül, melynek neve internet. A zene ugyan nem árulja el azt, hogy Ötvös László éppen miről mesél nekünk, de képes arra, hogy befogadhatóvá tegye a felismerést, ha mégis rájövünk az összefüggésekre.
Például arra, hogy a Szófia című festményét Amor Towles Egy úr Moszkvában című regénye ihlette. Abban szerepel egy rossz kislány, aki a festményén Szófia. Körmei kopottak, és ima közben nem csupán a kereszt, de egy gumikacsa is a mélybe lóg. A képhez Csajkovszkij-zenét választott, zeng a kerubok himnusza, mixben érkezik a Hubava si moja goro bolgár népdalfeldolgozás.
S most, hogy lényegében már ismerjük a művészt, de legalábbis sokat tudunk róla, és arról, hogyan és miért is alkot, mi jár a fejében, amikor leül egy vászon vagy egy széles deszka elé, itt az ideje annak is, hogy kiderüljön végre, mit jelent Izabella képén az a bizonyos K.S.M.V.V.
Kasztíliai Izabella a spanyol történelem egyik legfontosabb uralkodója. Országteremtő, és ismerve a magyarok államalapítójának, I. István hatalomra kerülésének történetét, Ötvös László ezt a nőt sem véletlenül ábrázolja harci díszben. A vállát ugyan a művész nagymamájának csipkéje díszíti, de miért ne hordhatna ilyen ruhát, nemde. A szöveg a képen azonban eltakar valamit. Jelesül egy arab nyelvű feliratot, amelyet Ötvös László az Alhambrában látott. Ezt vette kölcsön, s írta rá azt a korabeli szöveget, amely magyarul így szól:
Katolikus Izabella a Kasztíliai Királyság birtokosa, Katolikus Ferdinánd felesége. II. János király és Portugáliai Izabella hercegnő leánya. Haláláig Spanyolország királynője.
Mindezt tette azért, mert ez az a kor, amikor a mórokat kiűzték Európából, amit Ötvös László amúgy nagyon sajnál, mert szerinte jelenlétükkel az akkori világ sokkal jobb lehetett volna; és Kolumbusz is ekkor jut el a később Amerikának elnevezett kontinensre, ahol az európai hódítók lényegében mindent és mindenkit leigáztak.
Ötvös László nem nagyon akarja elrejteni mindazt, amit erről gondol. Az esztelen és kegyetlen világot tárja elénk, azt a kíméletlen ridegséget, ahogyan Izabella univerzuma rátelepedett egy másik világra, kultúrára, vallásra. S milyen furcsa, ebbe mintha még a jelen is beleremegne. A képhez választott zene is éppen ezért ilyen:
Ami pedig azt a bizonyos K.S.M.V.V. feliratot illeti, Ötvös László kendőzetlen őszinteséggel mesél arról, hogy az Izabellát ábrázoló kép megfestése rengeteg idejét és energiáját vitte el. De nem bánja, mert a végeredmény az, amit meg akart nekünk mutatni. Az alkotói és művészi szabadság pedig meglehetősen nagy teret biztosított neki abban, hogy mindezt az utókorral is tudassa.
Ám mielőtt bárki félre akarná ezt magyarázni, vagy bármiféle okkult üzeneteket, az utókornak szóló kódokat látna ebben, elárulja – az érzékenyebb lelkületű vagy a humort nehezebben befogadó olvasóink itt most nézzenek félre –, hogy a K.S.M.V.V. nem mást jelent, mint hogy: Kurva Sok Munkám Volt Vele.
(Borítókép: Ötvös László Részletek című kiállítása. Fotó: Szollár Zsófi / Index)