Sára Ferenc 1961-ben született Budapesten, gyermekkorát Turán töltötte. Először zenésznek tanult, majd 1978-tól a Bartók Táncegyüttesben táncolt. 1981-től aktív néptáncművészként, néptáncpedagógusként és koreográfusként dolgozott. A Budapesti Műszaki Egyetem Kerekes Néptáncegyüttesének alapítója és vezetője, 1986-től a Kodály Kamara hivatásos táncosa.

Mint írják, Sára Ferenc Erdély, azon belül a Gyimes szerelmese volt, és a kilencvenes évek elején oda is költözött feleségével. 1995–1997 között a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes művészeti vezetője volt, 1998-tól feleségével a gyimesi iskolákban néptáncot tanítottak.

1981-től kezdve gyűjtötte a moldvai csángó népzenét, és az 1980-as évek végétől hozzá köthető a moldvai csángó népzene és néptánc Magyarországon való megismertetése, ekkor szervezte meg az első csángó bálokat és táborokat. Évtizedeken át népszerűsítette és oktatta a gyimesi és moldvai csángó zenét és táncokat Magyarországon és a világ számos pontján.

1984-ben lett a Népművészet Ifjú Mestere, 1992-ben UNITER-különdíjat, 2005-ben a Mediawave Párhuzamos Kultúrákért-díjat, 2014-ben Magyar Arany Érdemkeresztet vehetett át. 2021-ben Martin György-díjban, majd 2023-ban az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Kallós Zoltán-díjában részesült feleségével, Varga Zsuzsannával közösen. Idén augusztus 20. alkalmából megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét is, melyet azonban betegsége miatt már nem tudott átvenni.

Sára Ferenc gyors lefolyású, súlyos betegség után október 2-án, Budapesten halt meg. Temetése választott hazájában, Gyimesközéplokon lesz.