Rudolf Péter több mint tizenöt évig volt a Vígszínház színművésze. Élete legbátrabb tetteként értékeli, hogy 2020-ban megpályázta az igazgatói posztot. Bár már főiskolásként forgatott, többek között Sándor Pál Cannes-ban díjazott filmjében, a Szerencsés Dánielben, színházi szerepekben is bővelkedett a pályája alatt. Kvízünkkel köszöntjük a ma 64 éves Rudolf Pétert.
Rudolf Péter tízéves fiúként megsejtette, látta lelki szemeivel, hogy filmezni fog, fut egy kamera előtt, és tudta, hogy valamiféle drámai jelenet felvétele készül. Azt is megérezte, hogy kérdezni fogják a munkájáról, az életéről, és sokan fognak figyelni arra, amit mond.
„Mondhatnánk, kicsit ijesztő is, hogy ilyen képek villannak be az embernek, de nem szeretném túlmisztifikálni. A tudomány sok lehetőséget ad arra, hogy magyarázatot találjunk a jelenségre. Többek között Hawkingtól Az idő rövid történetét vagy Harari könyveit olvasva is rádöbbenhetünk, párhuzamos világok igenis létezhetnek.
„Hirtelen ez az egyszerű kérdés – hogy én gyerekként »láttam« magam filmezni, és azt, ahogy egy riportban beszélek a munkámról – az élet értelmét boncolgató kérdéssé változott bennem” – mondta a Vígszínház igazgatója a Képmás Magazinnak.
Rudolf Péter úgy véli, hogy az ember a terveit érzékenyen, félálmodó pozícióban talán úgy tudja csoportosítani magában, hogy kirajzolja a jövőt, és elkezd dolgozni ezen a jövőn. Így válhat egy sugallat beteljesedő valósággá. Valószínűleg jót és rosszat is le tudunk hívni – hogy honnan, azt nem tudja megválaszolni.
Rudolf Péter nemcsak színész, rendező és színházigazgató, hanem édesapa is. Mindig is fontosnak tartotta, hogy az apai mintát magáévá tegye, s hogy értékként továbbadja a gyerekeinek. Ahogyan abban a beszélgetésben mondta: „Édesapám tartása, morálja, a humorral való operációja a nehéz helyzetekben és az az otthoni kommunikáció – persze édesanyám pörgésével fűszerezve –, hogy mindent ki lehet, és ki is kell beszélni. Ugyanakkor meg kellett tanulnom egy nagyon egyszerű dolgot: hogy ne várjam el ezt a fajta attitűdöt mindig, minden körülmények között a környezetemtől.
Ez is átadandó tudás, hogy sokfélék vagyunk. Meg kell tanulni, hogy aki nem ebből a közegből jött, zavarba jöhet ettől a nyitottságtól. Ráadásul ez sebezhetővé is tehet. Azt kellett megtanulni, hogy sokféle út van. Akármennyire tisztelem is a szüleim útját, nem árt, ha néha letérek róla, mert akkor van értéke a visszakanyarodásnak.
Be kell járni a világot – elvont és valódi értelemben is – tette hozzá.
Most tesztelheti, mennyit tud Rudolf Péterről.
(Borítókép: Rudolf Péter. Fotó: Illyés Tibor / MTI)