A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) nem szüntette meg a Szépírók Társaságának támogatását, mert ilyennel nem rendelkezett a társaság – nyilatkozta az Indexnek Sztamenits Adrienn, a Nemzeti Kulturális Alap kommunikációs csoportvezetője.
Nagy felháborodást keltett a magyar irodalmi életben, hogy a Szépírók Társasága nem kap támogatást 2024-től a Nemzeti Kulturális Alaptól. A döntést indoklás és fellebbezési lehetőség nélkül közölték a szervezettel.
Az Indexnek most a Nemzeti Kulturális Alap munkatársa is megszólalt az ügyben.
A Nemzeti Kulturális Alap nem szüntette meg a Szépírók Társaságának támogatását, mert ilyennel nem rendelkezett a társaság. A Nemzeti Kulturális Alap projektek (rész)támogatását végzi. Kifejezetten nem feladata és nincs is rá jogszabályi lehetősége, hogy bármely kulturális szervezet működési költségeit finanszírozza a teljes támogatási igény biztosításával
– nyilatkozta Sztamenits Adrienn, az NKA kommunikációs csoportjának vezetője. Hozzátette: a pályáztatást – kezdve a pályázati felhívások során alkalmazott kritériumrendszer megfogalmazásától a döntések meghozataláig bezárólag – szakemberekből álló szakmai kollégium végzi.
A Szépírók Társasága – sajnos nem először – a Szépirodalom Kollégiuma által hozott szakmai támogatási döntést politikai döntésnek kívánja beállítani, melyet az általa szervezett adománygyűjtő kampány akciói során kíván felhasználni.
Ezt a leghatározottabban visszautasítjuk.
Sztamenits megfogalmazása szerint az „NKA kollégiumában a szakmai szervezetek, a Magyar Művészeti Akadémia és a Kulturális és Innovációs miniszter delegál 3-3 főt, tehát egy 9 fős szakemberekből álló kuratóriumról van szó, ahol a kurátorok többségi szavazással döntenek, ki-ki a maga szakmai belátása szerint és a maga felelősségére, a demokratikus rendszerek szokásjoga szerint”.
Jelen esetben elutasító döntés született úgy, hogy egyetlen tagnak sem volt kifogása és észrevétele a szavazati eredménnyel kapcsolatban. Az öt altémában meghirdetett felhívásra 187 db pályázat érkezett, amelyből 76 részesült támogatásban, 111-et elutasított a kuratórium.
Ami a fellebbezést illeti, az NKA munkatársa szerint „a pályázati eljárás során az államháztartási törvény végrehajtásáról szóló korm.-rendelet vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően lehetséges jogorvoslati lehetőségként az eljárás minden fázisában, a hivatkozott jogszabály által meghatározott módon kifogást benyújtani, melynek feltételeit mind a felhívás, mind az elutasító levél tartalmazza”.
A Szépírók Társasága az NKA döntését nehezen tudja máshogy értelmezni, mint a hazai független irodalmi-kulturális civil közösség elleni, a független színházak kivéreztetéséhez hasonló egyértelmű és nyílt politikai támadásként, elhallgattatási szándékként. Amint azt a társaság írja:
Tagjaink: a könyvkiadásban, a recepcióban és az irodalom népszerűsítésében évente publikációk ezreivel jelen levő magyarországi és határon túli szerzők maradnak így önképviseleti lehetőség nélkül. Az imént ismertetett pályázati kiírásnak megfelelő írószervezetek közül ráadásul egyedüliként, ami újfent megerősíti a döntés diszkriminatív voltát.
A Szépírók Társasága mellett írók sora állt ki, és tiltakozott a döntés ellen. Háy János szerint ha egy köztestület nem szakszerűen, szakmai alapokon osztja el a rábízott közvagyont, akkor alkalmatlan a feladata ellátására. „Az NKA számtalan döntése felháborodást keltett immáron a konzervatív értékeket vallók körében is. Ez is közéjük tartozik. Nincs olyan idióta magyar író és irodalmár, aki azt gondolná, hogy jó egy hasznosan és felelősen működő szervezetet ellehetetleníteni.”
A Szépírók Társaságának állami, vagyis adófizetői támogatása alapvető kérdés, mondja Petőcz András. Szerinte az irodalom, a művészeti élet sokszínűségét biztosítani kell, különösen egy olyan kis országban, mint Magyarország, egy olyan elszigetelt, rokontalan nyelv esetében, mint a magyar.
Márton László kérdésünkre – igen röviden – egy Esterházy Péter-idézettel válaszolt:
Nem helyeslem.
Az idézett tőmondatot Esterházy Péter Haldimann Évának mondta anno, amikor ő közölte vele, hogy a szüleit annak idején meggyilkolták a nyilasok – tette hozzá Márton László, aki szerint a könnyed, ironikus válasz tartalmazta a bűncselekmény súlyát és a tettesek iránti megvetést is.