December végéig látható a szegedi Móra Ferenc Múzeumban Az ókori Kína kincsei – A Jáde Császárok kora című kiállítás, amely a maga nemében szenzációs. Fajcsák Györgyi, a tárlat szakmai vezetője az Indexnek azt mondta, a fő koncepció az, hogy a Kínát megalapozó Han-dinasztia korából minél szélesebb tárgyanyagot mutassanak be. Ezek közül kiemelkedik a jádekőlapokból kialakított halotti öltözet.
„Szenzációs, hogy a szegedi Móra Ferenc Múzeum azon szerencsés intézmények közé tartozhat, amelyeknek Kína kiadott egy jádepáncélt és számos jáde- és bronztárgyat” – nyilatkozta az Indexnek Fajcsák Györgyi. A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum igazgatója – aki a szegedi kiállítás szakmai vezetője – arról is beszélt, a kínai policy az, hogy az állam egyszerre csak egy jádekőből készült, évezredes, a császári temetkezések során használt páncélt adhat ki külföldi múzeumoknak. Idén Szegedre esett a kínai kulturális minisztérium választása.
„Kínában nem törekszenek arra, hogy felnyissák a császársírokat, ezért ritkán bukkannak a régészek a féldrágakőből készített, temetésekhez használt ruházatra” – mondta Fajcsák Györgyi. Az igazgatónő emlékeztetett arra, hogy bár az első császár, Csin Si Huang-ti sírjához tartozó világhírű terrakotta hadsereget 1974-ben megtalálták, az uralkodó központi sírhelyét azóta sem háborgatták. A több négyzetkilométeres sírkertnek mintegy 200 sírját kiásták, de a császáréhoz nem nyúltak.
Kínában ez kegyeleti kérdés. A császárt az Ég fiának tartották
– magyarázta a sinológus, aki hozzátette, hogy a jelenlegi ateista vezetés is nagy becsben tartja a régi császárokat. „A konfucianizmus nem egy vallás, hanem egy etikai rendszer, amelynek alapvető szabálya az áldozatbemutatás az ősöknek, s az elődök tisztelete” – tette hozzá Fajcsák Györgyi, aki szerint a nyugati emberek egyáltalán nem értik Kínát és a kínaiak gondolkodását.
A kínai civilizációnak nagyon hosszú, legalább 5000 évre visszanyúló történeti hagyománya van. Talán az egyik legfontosabb korszak – az egész császárság kereteit kialakító birodalom – a Han-dinasztia regnálása volt, amely a Krisztus előtt harmadik évszázadban indult el. A Kínai Birodalom párhuzamosan fejlődött a Római Birodalommal.
A Han-uralkodócsalád annyira meghatározó volt Kínában, hogy az ország lakói magukat ma is „hanoknak” hívják. Mintegy 450 évig állt fent, amelynek két nagy időszaka különböztethető meg: az úgynevezett Nyugati és a Keleti Han-dinasztia
– mesélte az igazgatónő. Rómával ellentétben a kínaiaknál nem volt akkora különbség a meghódított, illetve az egybeolvasztott kultúrák között. Ennek fő oka, hogy a Kína határain megjelenő nomád népek hamar asszimilálódtak.
Míg a nyugati civilizációkban az arany és az ezüst bírt jelentős értékkel, addig a kínai civilizációban a jádetárgyak és a bronztárgyak számítottak a legnemesebbeknek.
A kínaiak hite szerint a jáde segítségével biztosítani lehet a túlvilágra való eljutást. Ez a féldrágakő kemény, nagyon nehezen megmunkálható, tartós, és olyanfajta tulajdonságok kötődnek hozzá, ami az örök élethez, a túlvilági hithez nagyon szorosan kapcsolhatóak.
„A szegedi kiállításnak az volt a fő koncepciója, hogy a Kínát megalapozó Han-dinasztia korából minél szélesebb tárgyanyagot (főként adatolt régészeti ásatásokból származó kerámiákat, jáde-, lakk- és bronztárgyakat) tudjunk bemutatni” – mondta az igazgatónő.
Az első évezred elején még csak az arcot takaró jádemaszkokat használtak a temetkezéseknél. Jól kimutatható, hogy a IV. század körül megjelent egy újfajta túlvilághit, amely szerint létezik egy birodalom – a kínai birodalom nyugati és keleti határán –, a halhatatlanok birodalma.
A kínaiak úgy tartották, ha valaki elhunyt, akkor a testében lévő két lélek közül az egyik a testben marad (po lélek), a másik a fejtetőn kilépve elindul égi vándorútján a halhatatlanok birodalmába.
A testben maradó léleknek a jól tartására, illetve konzerválására születik meg a jádelapocskákból összeszerkesztett ruha, amely a teljes testet fedi.
A testnyílásokba (például orr, fül, végbél) ugyancsak jádelapokat helyeztek, hogy megakadályozzák a lélek távozását a testből. A kínaiak hite szerint a lélek még hosszú évekig a testben marad, és ennek a jól tartására az élők rendszeresen szertartásokat mutattak be.
A kínaiak a mai napig azt gondolják és azt vallják, hogy az elhunyt családtagok és az élő családtagok együtt alkotnak teljes családot. A halott családtag segíti az élőt, az élő támogatja a halottat, és a kettő együtt adja ki a teljes, kerek egészet
– magyarázta a sinológus. Hozzátette: a jádepáncél a test konzerválására született, ami csak a legelőkelőbbeknek, s az uralkodóknak járt ki.
A jáderuhát – amely teljesen körbezárta a halott testét – kínaiul jádedoboznak (yuxia) is nevezték, egyes lapjait arany-, ezüst- vagy rézszállal, sőt selyemmel varrhatták össze. A Nyugati Han-korban az uralkodók és a magas rangú hivatalnokok még egyaránt temetkezhettek aranyszállal összevarrt jádepáncélban, a Keleti Han-korban ez már csak a császárok kiváltsága lett.
A császári család tagjai és a magas rangú hivatalnokok – társadalmi státuszukat jelezve – ezüsttel, rézzel vagy selyemmel összeerősített jáderuhában nyugodhattak sírjukban.
A Szegeden kiállított jádeöltözet – ami december végéig tekinthető meg – a Nyugati Han-korból származik. A Kelet- és Dél-Kínában virágzó Chu állam egyik uralkodójának vagy feleségének sírjában tárták fel (Anhui tartomány, Xiaoxian megye), akiket megilletett az aranyszállal összevarrt jáde halotti öltözet viselésének joga. Chu állam uralkodói a császári Liu család tagjaként a Kr. e. III. századtól uralkodtak a keleti területeken, s az uralkodó feltétlen bizalmát élvezték. Uralkodásuk és temetkezésük is tükrözte a császári ház gyakorlatát.
A Móra Ferenc Múzeumban látható különleges jáderuha 1460 darabból áll. A jádelapok összeerősítéséhez 958 gramm aranyat használtak fel.