Egy történet, amely túlmutat az általunk látott világon, és olyan dimenzióba visz el minket, ahol a határok az élet és a halál, a látható és a láthatatlan között húzódnak, és ahol a cselekmény nem lineáris vonalon halad, hanem időnként felvillan. Ez olvasható Alessandro Baricco legújabb, Abel című regényének fülszövegében: a könyv 2023. november 7-én került a könyvesboltokba Olaszországban. 

Alessandro Baricco elsősorban a Novecento, a Tengeróceán és a Selyem című bestsellerregényeiről ismert, de kulturális műsorok televíziós műsorvezetőjeként, drámaíróként és esszéíróként is népszerű. 

A torinói szerző a magyar olvasók körében sem ismeretlen, eddig 14 kötete jelent meg a Helikon Kiadó gondozásában. 

A 27 fejezetből álló történetben elmerülhetünk az ősi bölcsességben, a sámánok, az amerikai őslakosok spirituális víziójában, akik meglovagolják a képzeletbeli Nyugatot, ahol egy szerelmi történet is kibontakozik. A történet egy képzeletbeli Nyugaton játszódik, ahol a 27 éves Abel a seriff. A fiú legendává válik, amikor egy rablásnak sikerül véget vetnie azzal, hogy egyszerre két fegyverrel lő különböző célpontokra. Erre kevés férfi képes, ezért a helyiek „misztikusnak” tartják.

Űr keletkezett benne

Alessandro Baricco néhány éve még azon gondolkodott, hogy számos regény megírása után az írást szeretné elválasztani a pénzkeresettől – olvasható a La Repubblica hasábjain, ahol feltette magának a kérdés: mi lenne, ha nem azért írna, hogy eltartsa magát? Vajon továbbra is csinálná? Jobban vagy rosszabbul írna? 

Azt hiszem, ezeket a kérdéseket minden író felteszi magának. Nem olyan eredeti ez. A szakmai életem során meghoztam már néhány döntést, és arra jutottam: ha soha többé nem írok alá egy szerződést sem, vagy nem adok ki könyvet, akkor sem kerül bajba senki körülöttem. Voltak ugyanis más munkáim is, amelyeken dolgozhattam. Belevágtam, jól döntöttem.

Szóval letette a tollát, és egy darabig egy sort sem írt. De idővel hiányérzete támadt, úgy érezte: űr keletkezett benne. 

Az a helyzet, hogy számomra az írás a megélhetés mellett mindig egyfajta lelkigyakorlat volt, amelyben remete lehetek, amelyben meditálhatok. A tökéletes élethez hasonlít. 

Négy-öt éve, amikor egy séta után hazaért, bekapcsolta a számítógépét, megnyitott egy fájlt, és azt írta: „Metafizikai western”. „Nem volt történetem, cselekményem még kevésbé, és őszintén szólva, egy árva karakterem sem. De írnom kellett, minél előbb meg kellett csinálnom. Hagytam, hogy a semmiből előbukkanjon egy egyszerű jelenet.”

És miért pont western? Baricco azt mondta: „Nem volt időm meg kedvem világokat építeni, mint máskor. Készen kellett valami, a műfajok ebben az értelemben tökéletesek: az anyag jó része már az asztalon van, mindössze játszani kell vele. És a műfajok közül a westernt szeretem a legjobban. Talán azért, mert az összes többi benne van.”

Az Abel című kötet 2019 óta készült, de egyrészt a koronavírus-járvány, másrészt a leukémiája hátráltatta a szerzőt. Ahogy azt korábban megírtuk, Baricco az idei PesText meghívására érkezett volna Budapestre, de az utat kiújuló leukémiája miatt le kellett mondania. 

Összehúzzuk magunkat, és kivárunk

A 65 éves olasz író legutóbbi, Az ifjú ara című regénye 2015-ben jelent meg, azóta viszont „csak” esszéket ír. Ilyenek a Helikon Kiadó gondozásában megjelent Barbárok és A játék című esszékötetei is, amelyekben a digitális forradalom hatásairól értekezik.

Ez olvasható ki abból az interjúból is, amelyet még januárban adott a 24.hu-nak. Itt egyebek mellett arról beszélt, hogy „összességében a digitális forradalom nagyobb egyenlőséget hozott, és gyengítette a privilégiumokat. Kiszélesítette az információkhoz való hozzáférést, az emberek manapság aktívabban vehetnek részt a közügyek alakításában.

Az internet hatalmas erőforrás, amely bosszantó kihívást jelenthet bármilyen túlterjeszkedő hatalom számára. Természetesen rengeteg probléma van, de a digitális társadalom ezzel együtt is nyitottabb és szabadabb, mint a korábbiak, és szerintem ez így marad a jövőben is. Ez a folyamat most némileg megtorpant, és visszacsúsztunk a XX. századi üzemmódba. A háborútól, a járványtól és a klímakatasztrófától való félelem bénítóan hatott az emberekre. Mint az állatok a vadonban, mi is összehúzzuk magunkat, és kivárunk

– fogalmazott Baricco, majd hozzátette: „De öt éve nem ilyen volt a helyzet, és remélem, hogy nemsokára megint más lesz. Ez egy hullám, ami nemsokára elcsitul, és folytathatjuk az új világ építését.”

(Borítókép: Alessandro Baricco Barbárok és A játék című esszékötete. Fotó: Kaszás Tamás / Index)