„Budapest formáját az adja meg, hogy milyen hangulatban van, aki nézi. Gyere, gyere, bárki vagy is, csinálj egy Budapestet.” Ez az Esterházy Pétertől származó idézet lett a Budapest Nagyregény mottója. Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 150. évfordulójára Budapest főváros nagyszabású irodalmi alkotást hozott létre. Huszonhárom kortárs magyar író és a fővárosi kerületek közös alkotófolyamata tavaly novemberben vette kezdetét.

A mű közösségi, összművészeti események sorozatával dolgozza fel – civilek és huszonhárom kortárs író bevonásával – a főváros másfél évszázados történetét. 

A Budapest Nagyregény célja, hogy a főváros »megragadhatatlan sokféleségét« bemutassa maradandó formában és kézzelfoghatóan. A kötetben a legkiválóbb kortárs magyar írók osztják meg a fővárossal kapcsolatos élményeiket, gondolataikat

– fogalmazott Karácsony Gergely főpolgármester a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban megrendezett könyvbemutatón.

Vámos Miklós az Index kérdésére, miszerint milyen élmény adta a III. kerületről írt története magját, ezt mondta: 

A legfőbb élmény: 28 éve lakom Óbudán, a Duna mentén. Körülbelül ugyanennyi ideje járok egy kis könyvtárba, amely egy iskola földszintjén működik. Nagyjából kéthetente megyek oda, tucatnyi könyvért, törzsolvasójuk vagyok. Mindez több, mint elég ahhoz, hogy a Budapest Nagyregénybe boldogan írjak erről a számomra immár igazán otthonosterületről. További alapanyagot szolgáltatott az engem mindig izgatóhelytörténet. Jó munka volt, élveztem. Persze, fontosabb, hogy az olvasó is így érezzen.

A huszonhárom fejezetből álló kötetet Tasnádi István és Péczely Dóra szerkesztette. Tasnádi István szerint a Budapest Nagyregény hajmeresztő vállalkozásnak tűnik, mert még egyikük sem csinált ilyet. Őt dramaturgként épp ez izgatja ebben: az újdonság és a kihívás. Az volt a céljuk, hogy az egyes fejezetek párhuzamos írása közben organikusan alakuljon ki egy nagy budapesti történet.

Voltak bizonyos alapvetések, amik mentén el lehetett indulni, de az számít igazán, amire ráharap az írók többsége, amitől beindul az ötletelés. Erre volt igazán jó a workshop, hogy lemérjük, mire van nyitottság, és mi az, amit nem kell erőltetni

– fogalmazott Tasnádi, akinek dramaturgként arra kellett figyelnie, hogy mi az írói szándék, azaz jelen esetben mi az a huszonhárom írói szándék, amit neki finoman harmonizálnia kellett, és úgy terelgetni a folyamatot, hogy ne sérüljön az írói szuverenitás, viszont az elkészült fejezet illeszkedjen a nagy egészbe.

Egy csomó mindent látok

Cserna-Szabó András az I. kerületet kapta, aminek azért örül, mert két éve a Széna tér közelében lakik, így a kerülettel élő kapcsolata van. Az Indexnek elmondta: Budapest több kerületében élt már, de a mostani sok szempontból különleges számára.

Kevés helyen van jelen ilyen töménységgel a magyar történelem, mint ezen a téren. Ha kinézek az ablakon, eszembe jut, hogy egykor kórház és börtön is állt itt, aztán piac, gyár, buszpályaudvar, városfal, kávéházak, kocsmák. Ha kinézek az ablakon, látom, hogy Szabó bácsiék reménytelenül küzdenek ’56-ban a szovjet tankokkal, és látom, ahogy 1945 vak telén a németek nem jutnak át a Budavár kávéháztól a Starbucksig. És még egy csomó mindent látok, erről szól a fejezetem.

Kemény István költő a Budapest Nagyregény XXII. kerületét írta, Budafok-Nagytétény fejezetét, amely a hatvanas években és a jelenben játszódik. Mint fogalmazott, a történet alapja egy rendhagyó városnéző hajótúra Buda déli határvidékére. Azon a környéken máskor nem járnak turisták.

„De én talán tudok mutatni nekik egy-két olyan dolgot arrafelé, ami mégis érdekelheti őket, mert bár talán meglepő választásnak tűnhet részemről a XXII. kerület, van közöm hozzá: kilencéves koromig Érdligeten laktunk, és második általánosba Nagytétényben jártam. A házunk mellől pedig, ha lenéztem Tétény felé a lapályra, egy ipari Mordort láttam.”

Dragomán György író a XXIII. kerületről, Soroksárról írt történetet. Az Indexnek azt mondta, a kerülethez nem kötődik, neki ez jutott, de azért örül neki, mert a felesége, Szabó T. Anna a XX. kerületről, Pesterzsébetről írt, amivel egy másik összművészeti projekt, a Pesti Erzsi miatt már sokat foglalkozott. A két kerület pedig ’94-ben vált szét, így ők ketten is eljátszhatnak ezzel, izgalmas lesz megírni, hogy a szereplők is elválnak, ráadásul mivel a fejezetek a kerületek sorrendjében követik egymást, neki jutott a regény befejezésének szép feladata.

A József Attila-díjas író a Budapest Nagyregényt rendhagyó vállalkozásnak tartja.

Sokféle regény létezik, ez városregény. Amikor az ember egyedül ír, a struktúra akkor is nehezen alakul ki, izgalmas látni, hogy épül ez ennyi ember között. Fontos, hogy stílusában nem egységes könyv készült, hanem olyan, amelyben mindenki az egyéni hangján szólalhat meg, de úgy, hogy mégis létrejöjjön a hangokból egy nagy egész

– mondta Dragomán György.