A Déry Tibor özvegyének végakarata alapján létrejött Déry díjat minden évben odaítélik az irodalmi élet kimagasló alkotóinak. Az első Déry-díjat még 1984-ben adták át (akkor még Déry Tibor-jutalom néven), és a korábbi díjazottak között szerepel Csukás István, Esterházy Péter, Spiró György, illetve Ottlik Géza. 

A pénzjutalommal járó kitüntetés forrása a Déry-hagyaték, beleértve a Déry-művek után keletkező jogdíjak összegét is. Az elismerést odaítélő kuratórium elnöke Schein Gábor, titkára az Artisjus főigazgatója, Szinger András, tagja Bán Zsófia és Keresztesi József. Idén úgy döntöttek, a kitüntetést Ilma Rakusa, Ladik Katalin, Mohácsi István, Mohácsi János és Nagy Gabriella kapja – írja az MTI.

Mint megfogalmazták, az idei díjazottak egyike, Ladik Katalin költő, performer, képzőművész, színész 1942-ben született, elvégezte az újvidéki Drámai Stúdió színésziskolát, és 1977-től 1992-ig az Újvidéki Színház állandó tagja volt. 1992-ben települt át Magyarországra, ahol az Élet és Irodalom és a Cigányfúró című irodalmi folyóirat versrovatát vezette, 1993 és 1998 között a HangÁr hang- és színművészeti oktatási központ tanára volt. Verseket 1962-ben kezdett publikálni, azóta huszonkét önálló és tizenhat idegen nyelvre fordított kötete jelent meg. Számos színpadi mű, hangjáték, kísérleti zenemű, performance alkotója és előadója. Kapott Kassák Lajos-díjat, József Attila-díjat, Hazám életműdíjat, Magyarország Babérkoszorú díjat és a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést. Tagja a Magyar Írószövetségnek, a Szépírók Társaságának, a Magyar PEN Klubnak.

Megosztott Déry-díjat kap Mohácsi István és Mohácsi János. Előbbi író, színdarabíró, dramaturg, aki negyedszázada kezdett drámaírással foglalkozni testvére, Mohácsi János mellett, akivel azóta több mint hatvan darabot írtak vagy írtak át, ezeket országszerte játsszák, jelenleg többek között a Vígszínházban, Nyíregyházán és Tatabányán.

Műveikkel hétszer nyerték el a Színikritikusok díját, hatszor az Országos Színházi találkozó díját, megkapták a Szép Ernő-jutalmat, valamint a Kortárs Magyar Dráma Díjat. Mohácsi János rendező, színész, egyetemi tanár, forgatókönyvíró pedig 1983 és 2010 között a kaposvári Csiky Gergely Színház rendezője volt, ezt követően szabadúszóként, valamint a Nemzeti Színház külsős rendezőjeként dolgozott. 2016-tól a mai napig a Miskolci Nemzeti Színház rendezője.

Rendezett a Bárka Színházban, a Radnóti Miklós Színházban, a Vígszínházban, a kecskeméti Katona József Színházban, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban, a Pécsi Nemzeti Színházban, a székesfehérvári Vörösmarty Színházban, a szombathelyi Weöres Sándor Színházban. 1996-ban Jászai Mari-díjjal, 2008-ban Érdemes Művész címmel tüntették ki.

A szintén díjazott Nagy Gabriella író, szerkesztő, irodalomszervező az ELTE BTK-n magyar és esztétika szakon szerzett diplomát. 1994 és 2012 között szerkesztő-korrektorként és irodalmi rendezvények szervezőjeként dolgozott a Műcsarnokban. A Litera irodalmi portálnak alapításától, 2002-től szerkesztője, 2015-től főszerkesztője. Szerkesztője volt az Alibi hat hónapra antológiasorozatnak, tagja a József Attila Kör Irodalmi Egyesületnek. 1992 óta publikál verset, prózát, kritikát, négy önálló kötete jelent meg: Vállalok bérbe sírni (versek, 2000); Idegen (regény, 2003); Üvegház (regény, 2013), Elviszlek Amerikába (regény, 2023). A Budapest Nagyregény egyik szerzője. Elnyerte a Bródy Sándor-díjat, a Pro Literatura díjat és az Osvát Ernő-díjat. 2016 óta az Irodalom Éjszakája rendezvénysorozat kurátora. A Szépírók Társaságának tagja.

Ilma Rakusa svájci író, fordító 1946-ban született Rimaszombatban, édesanyja magyar, édesapja szlovén anyanyelvű volt. 1951-ben költözött Zürichbe, ahol ma is él. Több országban tanult szlavisztikát és romanisztikát, később egyetemi docensként, újságíróként (a Neue Zürcher Zeitung és a Die Zeit munkatársaként), fordítóként jelentősen hozzájárult a kelet- és közép-európai irodalmak közvetítéséhez (magyarból Nádas Pétert, Kertész Imrét fordított).

Számos vers- és elbeszéléskötete, esszégyűjteménye jelent meg. 2009-ben Mehr Meer címmel (magyarul a Magvető adta ki), tíz évre rá Mein Alphabet címmel publikált memoárt. Műveit húsz nyelvre fordították, kapott svájci Buchpreist, berlini Literaturpreist, Kleist-díjat, tagja a Német Nyelvi és Irodalmi Akadémiának, illetve a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.