Vörösmarty Mihály a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. Nevéhez nem kisebb művek fűződnek, mint a Szózat, a Csongor és Tünde vagy a Gondolatok a könyvtárban. Életműve hatalmas és megkérdőjelezhetetlen, ahogy népszerűsége is az mind a mai napig, azt viszont kevesen tudják róla, hogy életében sosem vetette fel a pénz, és akkor még finoman fogalmaztunk. Kvízünkkel a 223 éve született Vörösmarty Mihályra emlékezünk.
Az 1830-as évek vége felé Vörösmarty Mihály úgy állt nemzete előtt, mint a legnagyobb tehetség minden addig fellépő magyar költő között. Dicsőségével nem járt együtt anyagi jóléte, megélhetéséért erős küzdelmet vívott, a családi élet boldogsága azonban kárpótolta gondjaiért. Nejét, Csajághy Laurát, 1843 tavaszán vette feleségül.
Az 1848-as szabadságharc eseményei őt is magukkal ragadták. Csatlakozott Kossuth Lajos pártjához, képviselőséget vállalt, mindvégig híven támogatta a nemzeti kormányt, a világosi katasztrófa után bujdosni kényszerült. A sok izgalom tönkretette, megtört lélekkel vonult szülőföldjére, falusi gazda lett, szűkös viszonyok között éldegélt nejével, fiával és két leányával.
Szívelégtelensége 1853 őszén komolyabbra fordult, és hullámzó állapotú tüdővizenyő fejlődött ki nála. 1854. november 17-én a költő egész családjával Pestre költözött, hogy állandó orvosi felügyelet alatt lehessen. Azon az emeleten vett ki lakást, amelyben 25 évvel korábban barátja, Kisfaludy Károly lakott és meghalt. A lépcsőn felmenet összerogyott; lefektették, de nem kelt fel többé; utoljára november 19-én délután egy órakor Deák Ferenc és Kemény Zsigmond látogatta meg, s alighogy távoztak, Vörösmarty délután negyed kettőkor, életének 55. évében meghalt.
Vörösmarty temetése olyan díszes volt, amilyet Pest még sohasem látott. Ha életében szűkölködni hagyta is nemzete, halála után annál fölemelőbben nyilvánult meg az országos gyász.
Vörösmarty Mihály és Deák Ferenc híresen nagy barátságot ápolt. És hát, ahogy mondani szokták, bajban ismerszik meg a barát. Deák Ferenc pedig nem hagyta, hogy az egyébként is szegény körülmények között élő Vörösmarty család a családfő elvesztése után még mélyebbre süllyedjen.
Deák gyűjtést szervezett számukra, levélben még Karácsonyi Guidó magyar grófot is megkereste, akit megkért, hogy támogassa az adománygyűjtő akciót – áll az Arnacumon megtalálható levélben.
Szóval Deák Ferenc 1855. december 17-i, azaz nem sokkal karácsony előtt papírra vetett levelében ezt írja: „Kitűnő sükert, fényes dicsőséget aratott, de értéket nem szerzett, még annyit sem, amivel családjának jövőjét biztosíthatta volna.
Óhajtása volt a boldogultnak, mit élte végnapjaiban is nyilvánított, hogy elhagyott árváinak gyámja legyek. Harmincévi szoros barátság kötött engem őhozzá, s én szent kötelességemnek tartom óhajtását valósítani, de ha véle közelebbi személyes viszonyban nem álltam volna is, bizalmát megtiszteltetésnek tekinteném.
Deák aggódott a családért, de bizodalmát fejezte ki, hogy az emberek, akik a magyar irodalom által szerették és tisztelték barátját, majd a családját is felkarolják.
A felhívást eredetileg hírlapokban akarta közzétenni, de erre nem volt lehetőség, mert „az ilynemű nyilvános fellépés tiltva lőn. A magyar akadémia elnökeinek sem sikerült e részben engedélyt kieszközleni, s a magánútoni segélyezés van egyedül megengedve.
Szent kötelességet teljesítek tehát, a honfinak, hű barátnak és gyámnak kötelességét, midőn a magyar irodalom barátinak sorában Kegyedet is tisztelettel s bizalommal megkérem, hogy segítse kegyed nemes lelkű adakozás által letörleni az atyátlan árváknak könnyeit, kik atyjokban mindenüket elvesztették, segítse meghálálni a lángszellemű költőnek jeles érdemeit maradékaiban, s ekképp leróni a nemzet legszentebb tartozását.
Tehát csak a magánútoni segélyezés volt engedélyezve, Karácsonyi Guidót ezért arra is megkérte, hogy barátai és ismerősei körében is terjessze a hírt, és adakozzanak a nemes célra. „Nemcsak készpénzt, hanem bármi kamatozó státuspapirost s úrbéri kárpótlási kötelezvényt is hálás köszönettel fogadok.”
Özvegyének és három gyermekének gyámolítására Deák Ferenc felszólítása nyomán néhány hónap alatt százháromezer pengőforint gyűlt össze.
Most pedig ön is tesztelheti, mennyit tud Vörösmarty Mihályról.