John Malkovichcsal nem bánt kesztyűs kézzel az élet. Gyermekkorában családon belüli erőszak áldozata volt. Felnőttként pedig öt év alatt négy családtagját is elvesztette, mégis úgy gondolja, ő a legszerencsésebb ember. Kvízünkkel a kétszeres Emmy-díjas amerikai színészt, John Malkovichot köszöntjük, aki ma lett 70 éves.
Idillinek tűnhet, ha valaki olyan családban nő fel, amelyben a szülők köztiszteletben álló személyek, a közösség megbecsült tagjai. Azt képzelhetjük, hogy gyerekeik jó példát látva, a család védő, óvó szárnyai alatt nőnek fel.
Tündérmese.
John Malkovich esetében mindenképp. Gyermekkorában a családon belüli erőszakot is elszenvedte, az apja és Danny bátyja ugyanis rendszeresen bántalmazta fizikailag.
Semmi figyelemre méltó nem volt ebben. Átlépték a határt, és megvertek. Ez akkoriban nagyon gyakori volt. Persze, felnőttkoromban is sok erőszakot szenvedtem el. De mi van akkor?
A fiatal Malkovichot addig bántalmazta a bátyja, mígnem egy nap konyhakéssel eredt a nyomába: „Testvérem nem kapott semmi olyat, amit nem érdemelt volna meg. Nem azt mondom, hogy nem szerettem őt – már elment. Szórakoztató, intelligens és éles eszű volt, mégis sokat kínzott engem. Az emberek belefáradnak abba, hogy kínozzák őket.”
Malkovich erről a The Guardian című lapnak beszélt. Azt is elmondta, hogy 16 évesen belefáradt a túlsúlya miatti zaklatásba is: hónapokig tartó zselédiétát tartott, amelynek köszönhetően testsúlyának csaknem egyharmadát ledolgozta.
Túlsúlya miatt nemcsak a családi körben, hanem az iskolában is megalázták: társai Malackának hívták. „A gyerekek nem túl kedvesek” – mondta. Az önbizalmát viszont ekkor sem vesztette el. „Régebben baseballoztam, fiatal koromban apám volt az edzőm. Mindig azt mondta nekem: ha feleannyira törődnék a játékkal, mint azzal, hogyan nézek ki játék közben, akkor nagyon jó baseballjátékos lehettem volna.”
Valójában Malkovich profi dobó akart lenni. S csak azért kezdett el színészkedni, mert rajongott egy lányért a drámacsoportban.
Malkovich színészi karrierjét hiába övezi számtalan színpadi és filmes siker, ma sem ül a babérjain, keményen dolgozik. Hogy ezt szenvedélyből vagy pénzért teszi? „Mindkettő. Mindig is szerettem dolgozni, de szerencsém volt.”
Pedig az élet felnőttkorában sem bánt vele kesztyűs kézzel. Négy testvére közül hárman az ötvenes éveikben haltak meg. John számára pokoli volt ez az időszak.
De mit tehetsz ellene? Amanda, majd anya, Danny, aztán Rebecca – és mindez öt év alatt, 2009 és 2014 között zajlott le. Próbálok nem aggódni olyan dolgok miatt, amelyeket nem tudok irányítani. Hacsak az anyád nem volt egy szörnyű ember, nem hiszem, hogy bárki is élvezné a családja vagy a testvérei halálát. Szerettem őket. De hát mit tehetek? Ez az élet utolsó lépése.
Szokatlan, hogy valaki ennyire elfogadó legyen, főleg úgy, hogy még vallásosnak sem mondja magát. A felvetésre a színművész egy történettel válaszolt. Amikor egy kanadai kisvárosban forgattak egy filmet, megkérték, hogy beszéljen egy leukémiás kisfiúval, akinek kihullott a haja.
Az emberek valamiért úgy gondolják, hogy a színészek nemcsak a filmekben, hanem az életben is nagyobb hatással vannak emberekre. Ezt mondtam a fiúnak: »Ugyanolyan frizuránk van«, ő pedig úgy felelt: »Igen, de nem ugyanazért.«
Malkovich rendíthetetlenül úgy tekint az életre, hogy mindig nagyon szerencsés volt. „Szerencsésebb voltam, mint bárki, akit ismerek. Szerencsésebb, mint a családom többi tagja, akik mind érdekesebbek, tehetségesebbek vagy okosabbak voltak nálam. Amikor szomorú és nehéz dolgok történtek, nem érzem szükségét, hogy panaszkodjak miattuk. Azt hiszem, összességében pozitív ember vagyok.”
Most pedig kvízünkkel tesztelheti, mennyit tud a születésnapos John Malkovichról!
(Borítókép: John Malkovich Rómában a Globo D'Oro 2023 díjátadó ünnepségen a Villa Massimóban 2023. július 5-én. Fotó: Ernesto Ruscio / Getty Images Hungary)