Ma már alapvetés, és jóformán minden háztartásban megtalálható a csokoládé, akár ital, akár szilárd édesség formájában. Régen azonban ez csupán a gazdagok kiváltsága volt. A legérdekfeszítőbb kérdés a finomsággal kapcsolatban azonban mégiscsak az, hogy mikor és hogyan vált a tél italává.
Érdemes először egy kis időutazást tennünk 1585-be, ugyanis ekkor kezdték el Spanyolországon keresztül Európába szállítani a kakaóbabot, miután a spanyolok gyarmatosították Amerikát. Angliában még szükség volt száz évre ahhoz, hogy igazán népszerűvé válhasson ez az új keletű finomság, azonban ezután sorra nyíltak a csokoládéházak – kezdetben természetesen csak Londonban.
Az új ital népszerűsége a hozzá kapcsolódó kellékek robbanásához vezetett.
George Garthorne londoni ezüstműves 1685-ben készítette el a legkorábbi ismert ezüst csokoládéedényt vagy chocolatière-t Angliában – írja a BBC.
Az 1690-es években megépült a White's Mayfair, a Saunders's és az Ozinda's csokoládéház is a londoni St James's Streeten, valamint a Cocoa-Tree, Pall Mallba. A citrushéjjal, jázminnal, vaníliával, pézsmával és ámbrával átitatott csokoládé drága áru volt, és a csokoládéházak gyakran belépési díjat kértek.
A gazdag londoniak – akik látszólag semmit sem tudtak mérsékelten, visszafogottan csinálni – elkezdtek csokoládékonyhákat telepíteni otthonaikba.
A személyzetnek bele kell kezdenie egy fáradságos folyamatba, amelyben a kakaóbabot megpörkölték, egy forró kőlapon pépesítették, majd tömbökké formálták, amelyeket több hónapig érlelni kellett.
Mivel egyértelmű, hogy egy időigényes folyamatról beszélhetünk, ezért arra is könnyű következtetni, hogy a csokoládékészítés nem volt mindenki számára elérhető egészen addig, míg el nem indult annak tömeggyártása.
1729-ben adta meg az engedélyt II. György király egy olyan csiszológépre, amellyel finomabb csokoládéport lehetett gyártani.
A szabadalom jogosultja Walter Churchman volt, aki vízhajtású kereket használt egyszerre több bab összezúzására. Cégét Bristolból Londonba költöztette, és olyan csokoládétablettákat gyártott, amelyek gyorsabban oldódnak, mint a kézzel készített termékek.
Az üzlet Joseph Fry kezébe került, és az Egyesült Királyság legnagyobb kereskedelmi csokoládégyártójává vált, mígnem 1919-ben egyesült a Cadbury's-szel. Ez az egyesülés hatalmas változást hozott a csokoládé és az emberek kapcsolatába, ugyanis már nemcsak a gazdag elit, hanem a polgárság számára is elérhetővé vált a különleges édesség.
A ma fogyasztott forró ital sokban eltér az eredetitől, de kijelenthető, hogy időigényes előkészítése és forró hőmérséklete miatt válhatott elsősorban a tél főszereplőjévé. Ha kipróbálnánk egy igazi, autentikus angol forró csokit, kövessük Hannah Glasse receptjét, mely 1805-ben íródott.