Idehaza és világszerte is egyre nagyobb teret nyer az üvegművesség. Lapunk Lukácsi László friss Prima Primissima díjas üvegszobrászművészt kérdezte többek között arról, hogy mi a célja és mi a jövője ennek a művészeti ágnak, van-e utánpótlás Magyarországon, valamint választ kaptunk arra is, hogy mi a legértékesebb tárgy, amit valaha készített. Azt is megtudtuk: fektetik-e üvegbe a magyarok a pénzüket.
Lukácsi László üvegszobrászművész is Prima Primissima díjat nyert 2023-ban, de nem ez az egyetlen siker, amit az üvegművészek elkönyvelhetnek idén. Néhány napja derült ki ugyanis, hogy
az üvegművesség felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára.
Ez segíteni fogja ezen gazdag élő hagyomány és a sokszínű üvegkészítő technikák tudatosításának terjesztését, emellett ösztönzi majd a párbeszédet az üveges közösség körében a felterjesztő államokban (Csehország, Finnország, Franciaország, Magyarország, Németország, Spanyolország) és máshol is világszerte.
Lukács László az Index kérdésére elárulta, sokkhatásként élte meg (pozitív értelemben), hogy Prima Primissima díjat kapott, így a színpadon is alig bírt megszólalni. Az esélytelenek nyugalmával indult a gálára, mert itthon két Prima-jelölt művésztársa is ismertebb nála. Már a díjra jelölését is megtiszteltetésként vette. Az elmúlt időszakban külföldről több nemzetközi díjat is sikerült hazahoznia, és hosszú idő után nagyon jólesik neki az itthoni elismerés.
Azzal kapcsolatban pedig, hogy az üvegművesség felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára, azt mondta: „az üveg igazi nagy túlélő. A múltba és a jövőbe tekintve is bizonyít, kiválóan teljesít. Épp ezért abszolút megérdemli, hogy az UNESCO örökségvédelmi listájára felkerült. Nem hiába dolgozott ezért jónéhány művészkollégám, múzeumok és intézmények. Ezúton is köszönet érte nekik!”
Lukácsi László Ferenczy- és Fujita-díjas üvegszobrászt gyermekkorától vonzza az üveg, ez az emberi kultúrát évezredek óta elkísérő, egyre nagyobb teret hódító, csodálatos anyag. Jellegzetes, természet ihlette műveit síküvegből és tükrökből építi fel, majd a végső formát precíz csiszolással alakítja ki. Üvegszobrai Európa, Japán és az Egyesült Államok jelentős múzeumi és privát gyűjteményeiben is megtalálhatók. Számos nemzetközi díjjal is jutalmazták. Egyik legfontosabb a kanazawai nemzetközi üvegkiállítás arany díja, amelyet sok száz alkotó közül egy üveglegyezővel nyert el.
Lukácsi László természetesen a díj után sem dől hátra, így a jövőbeni terveiről is beszélt:
Szeretnék továbbhaladni az általam választott úton, szeretnék előrukkolni régóta dédelgetett üvegálmaimmal. És amit nagyon szeretnék: elérni, hogy saját ritmusomban, nyugodtan alkothassak.
Felvetődik a kérdés, hogy vajon mi is a célja az üvegművészetnek. Pusztán a gyönyörködtetés? Lukácsi László szerint viszont épp itt az ideje, hogy belássuk: nem az anyag határozza meg azt, hogy milyen művészeti kategóriába préselünk be egy művészt.
Az üveg az egyik legsokoldalúbban megjelenő alapanyag. Építészeti designként éppúgy találkozunk vele, mint funkcionális formában, de itthon is el kell fogadnunk végre kortárs fine artként, azaz képzőművészetként. Minden művész máshogy, szuverén módon nyúl az üveghez, más tulajdonságát szereti, használja. Van, aki üzen és mesél, van, aki direkt sokkol, keresi az anyag fizikai határait, van, aki az optikájával játszik… Mindnek van létjogosultsága.
Csaknem negyvenéves pályafutása alatt sok visszajelzést kapott. Megtapasztalta, hogy a szobrai a szemlélőknek szokatlan élményt nyújtanak: szeretik megérinteni őket, és általuk interaktívvá válni.
Az üvegművészet múltja és jövője is szóba került, valamint az is, hogy van-e elég szakember idehaza, akik átadhatnák a tudást a fiatal nemzedéknek. Ugyan a tavalyi üveg nemzetközi éve, most a Prima Primissima díj és az UNESCO-örökség miatt az elmúlt időszakban elég nagy rekflektorfény vetült az üvegművészetre, ám Lukácsi László szerint ez a sikerfolyamat sokkal korábban kezdődött: már a 60-as évek Amerikájában.
Az úgynevezett Stúdió Üveg mozgalom idején a hatalmas gyárak mellett kisebb műhelyekben is megindult a kreatív kísérletezés, alkotás, dacolva a bonyolult, költséges és sokszor veszélyes technológiákkal: festők, szobrászok, fémművesek, keramikusok váltottak üvegre mint innovatív, izgalmas, végtelen arcú alapanyagra.
Azóta már az Egyesült Államokban, Európában és a Távol-Keleten is számos rendkívül komoly privát és múzeumi gyűjtemény specializálódott az üvegművészetre. Nemzetközi versenyek, biennálé, művésztelep szerveződött. Seregszemléken is rendszeresen részt vesznek, megmérettetnek az alkotók.
Mi néhányan, magyar alkotók még az analóg körülmények között csatlakoztunk ehhez a folyamathoz, de a mai szabadabb, nyitottabb világban egyre több kolléga indul útnak, hogy tanuljon, tapasztalatokat szerezzen. Mindez katalizálja az itthoni tendenciákat, így szerencsére a hazai visszhang is erősebb már.
A művész azt is elmondta, hogy a kétezres évek elején még nagyon kevesen tudtak arról itthon, ha magyar üvegművész Japánban vagy Amerikában nyert díjat, és a külföldi szerepléseiket is sokáig teljesen maguk szervezték. Neki például minden menedzselési feladatot a felesége, Borbás Dorka Ferenczy-díjas üvegművész intézett. A magyar művészettörténészeket, kurátorokat, galériásokat, megbízókat és gyűjtőket csak utólag hódította meg az üveg.
Ami a magyarországi oktatást illeti, több középszintű, illetve felnőttképzési lehetőségen túl a magyar művészeti karokon is van üvegszak, különböző specifikációval, de a már harminc éve működő bárdudvarnoki művésztelepen is folyik oktatás, ahol a művész „kiváló kollégái tanítanak”. Nemzetközi alkotótelepekre is hívták őt és kollégáit kurzust tanítani, hiszen „a magyar üvegművészet tényleg a világ élmezőnyébe tartozik”.
A Glassification utazókiállítás is – tíz művésszel – ezt reprezentálja, viszi hírüket a nagyvilágba. A művész úgy látja, a kortárs magyar üvegművészek sokszor a technológiailag nehezebb utat, a már-már lehetetlen szakmai bravúrt választják önkifejezésükre, ebben rejlik a sikerük.
De természetesen sosem szabad elbíznunk magunkat. Az online fórumokon, nemzetközi vásárokon, kiállításokon megtapasztalhattam, hogy a nemzetközi mezőny egyre szélesebb, izgalmasabb. Rengeteg a tehetséges művész!
Tehát képzés az van, már csak az a kérdés, hol lehet gyönyörködni ezekben a tárgyakban. „Sajnos az Iparművészeti Múzeum több évtizedre bezárta kapuit, üveggyűjteménye Csipkerózsika-álmot alszik” – mondta a művész, hozzátéve, hogy Veszprém viszont, úgy tűnik, megragadja a történelmi pillanatot. Múzeumuk ugyanis már most nagyobb kollekcióval rendelkezik, mint Budapest, ráadásul a Veszprémi Önkormányzat, a Pannon Egyetem és a Bohus-Lugossy Alapítvány kooperációja nyomán merész álmaik vannak: a magyar üveg nemzetközileg is méltó, széles körű reprezentálása a céljuk.
Bár nagyon értékes dolgokról beszélünk, azt gondolnánk, hogy ha megkérdezünk valakit, mibe fekteti a pénzét, az üveg aligha szerepel a listáján. A művész szerint azonban ez nincs így:
Ellent kell mondanom. Szerintem kissé dekadens világunk szerencsére polarizált annyira, hogy – a nemzetközi trendeknek megfelelően – itthon is jelen van már az a gyűjtőréteg, amely érti, szereti, és áldoz kortárs üvegművészetre.
Sőt, a felesége és néhány kollégája munkásságában azt tapasztalja, hogy egészen nagyméretű üveginstallációk megrendelésére is sor kerül már.
S hogy mi a legdrágább alkotása? Számára eszmei értelemben az a legértékesebb műve, amelyet idegen országban, ismeretlen látogatók közönségdíjasnak jelöltek, hiszen ez a legőszintébb, legfüggetlenebb dicséret. Anyagi értelemben viszont az üvegszobrok ára – értelemszerűen – az elnyert díjak, gyűjteményi és kiállítási szereplések alapján változik: jó esetben folyamatosan emelkedik.
Nem ritka, hogy nemzetközi galériások látogatnak meg személyesen. Például a floridai Imagine Museum tulajdonosnője is járt nálunk, több szobrot is rendelt. Ő kérte, hogy életem legnagyobb üveglegyezőjét az ő gyűjteményébe készítsem el. Az volt a legdrágább művem.
A magyarországi üvegművesség a német és a velencei típusú üvegfúvásban gyökerezik, vagyis a melegen, formába fúvott üveggyártáson alapul. Az üvegtárgy végleges formáját számos munkafolyamat során nyeri el, speciális szaktudást igényel például a csiszolása, ólmozása, festése is. A 19–20. század fordulóján – többek között az Arts and Crafts mozgalom és a szecesszió hatására – nagy figyelem irányult az üvegre az építészet, illetve az iparművészet területén. Napjainkban az üveggel foglalkozó szakemberek által tovább öröklődik a tudás, legyenek művészek, alkotók, restaurátorok, csiszolók vagy üvegfúvók.
(Borítókép: Lukácsi László üvegszobrász Tinnyén 2023. november 16-án. Fotó: Czimbal Gyula / MTI)