Minden kicsit is tudatosabb felnőtt tisztában van vele, hogy az a kép, amit az ismerőseink festenek magukról a közösségimédia-oldalakon, néha köszönőviszonyban sincs a valósággal. A posztok láttán mégis szorongást, sóvárgást, megmagyarázhatatlan szomorúságot élhetünk át, ezek ugyanis tudattalan folyamatok, olyan érzelmek kapcsolnak be, amelyek gyökere sokkal mélyebben van. Erről mesél nekünk Tari Annamária a legújabb könyvében, amely Hol a boldogság mostanában? címmel jelent meg a Central Kiadói Csoport gondozásában.
Van, aki karácsony előtt néhány nappal már mindennel elkészült, az ajándékok becsomagolva, a sütemények dobozban pihennek, a lakás ragyog, a fa is feldíszítve. A család minden tagja a gyerekektől a nagymamán át a kutyáig ünnepi hangulatban várja az csengettyűszót. Szóval minden szép és jó – legalábbis a Facebookon látható posztok szerint.
A mi önbecsülésünk pedig – ha ebből akarjuk meríteni – szép lassan a negatív tartományba csúszik, hiszen éppen összevesztünk az apósunkkal, nem kaptunk friss halat, és a fenyőfatalp is eltűnt.
Ugyanez érvényes a két ünnep közötti kirándulásokra, utazásokra és természetesen a szilveszteri bulikra is, hiszen mindenki sokkal menőbb helyeken pihen és szórakozik, mint mi. Ha viszont úgy érezzük, hogy mi még menőbbek vagyunk, akkor azt nekünk is haladéktalanul közhírré kell tenni.
Ez a jelenség sokunknak ismerős, és próbáljuk is a helyén kezelni, de nem mindig tudjuk. Mégpedig azért nem, mert ehhez nem elég a tudatosság, néha mélyebbre kell ásni ahhoz, hogy megértsük a lelkünk mozgatórugóit. Ezekre ad nagyon gazdag, izgalmas, szakszerű, mégis könnyen megérthető magyarázatot Tari Annamária Hol a boldogság mostanában? címmel megjelent legújabb könyve.
Ez már a sokadik a szerző azon munkáinak sorában, amelyek az internet veszélyeire hívják fel a figyelmet, és ebben már szóba kerül a mesterséges intelligencia (AI), a deep fake (amely emberek arcát felhasználva hamis képeket, videókat kreál) és a TikTok is. De ne olyasfajta üres riogatásra gondoljunk, mint amit az internet megjelenése óta annyiszor hallhattunk, hogy lassan immunissá váltunk rá: ha ezt a könyvet elolvassuk, ezerszer is meggondoljuk, hogy okostelefont vagy laptopot adunk-e egy kisgyerek kezébe, hogy a társkereső appon megismert szimpatikus idegennel néhány üzenetváltást követően komolyabb jövőt tervezzünk, vagy hogy az erőfeszítést követelő dolgozatokat a mesterséges intelligenciával írassuk meg.
Ezek az infokommunikációs kütyük ugyanis nem csupán – az életünket megkönnyítő – eszközök: alapvetően befolyásolják az érzelmi és mentális állapotunkat, alakítják az idegrendszerünket, és végső soron a személyiségünket is. Csecsemő- és kisgyerekkorban pedig másképp fejlődik (vagy nem fejlődik) az agy, ha ilyen ingerekkel bombázzuk.
Minden korosztályban van olyan csoport, amely jobban ki van téve a veszélyeknek, de léteznek olyan lelki működési mechanizmusok, amelyeket általános érvényűnek tekinthetünk.
Ahhoz, hogy alapvetően jól legyünk a bőrünkben, el kell tudnunk viselni a szeparációs szorongást, valamint belsőleg kell előállítanunk az önbecsülést és az önbizalmat.
Akkor is tudnunk kell szeretni és elfogadni magunkat, ha aznap éppen senki nem dicsért meg bennünket. Emellett a kellemetlen érzések jelentkezésekor, a magánytól, az elhagyatottságtól és az elutasítottságtól való félelemből nem szükséges azonnal rávetni magunkat az ismerőseinkre, hogy biztosítsák számunka az érzelmi infúziót. Csak a csecsemőknek van szükségük arra, hogy azonnal kielégítsék az – érzelmi – szükségleteiket (de nekik nagyon), később meg kell tanulnunk, hogy a frusztráltság, a nehézség, a kudarc az élet velejárója.
A könyvből megtudhatjuk, hogy milyen gyerekkori hiányokra, traumákra vezethetők vissza azok az érzéseink, amelyek egyébként is léteznek, de amelyeket az internet csak még jobban felerősít és felgyorsít, plusz még újakat is kreál. A könyvben foglaltak alapján a szülők jobban megérthetik a kamasz gyerekeiket, és tudatosodhat bennük, hogy ha nem akarják, hogy kapcsolódásra és valódi megküzdésre alkalmatlan, boldogtalan generációk nőjenek fel, akkor mire kell figyelniük.
Nagyon erős lehet a túlterheltségből adódó önfelmentés is, de a szerző velünk van, nekünk drukkol, és próbál segíteni.
Iszonyatosan nehéz letenni a telefont, nem nézegetni, monitorozni folyamatosan, hogy mások mit csinálnak, nem várni valahonnan kedves üzenetet, bókot, megerősítést, hogy szeretnek és elismernek minket, mert anélkül is tudjuk, hogy szerethetők és értékesek vagyunk. Még akkor is, ha olykor hibázunk, ha balul sülnek el a dolgok, ha nehéz érzések vesznek erőt rajtunk, és akár órákig nem válaszolnak az üzenetünkre.
Mi mással segítenénk a gyerekeinknek, mint azzal, ha megmutatjuk: lehet unatkozni, nem kell, hogy három percenként történjen valami, és játékkal, beszélgetéssel vagy kirándulással megpróbáljuk őket – és magunkat – a valóságban tartani.
Tari Annamária
Hol a boldogság mostanában? – AI/deepfake/TikTok/valosag
2023 / Central Könyvek
(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)