Az Index munkatársai idén is igyekeztek sokfelé eljutni, így sokféle színházi előadást láttunk: magyar és külföldi, zenés és prózai produkciót, nagyszínpadi és kamara-előadást, jártunk vidéken és a fővárosban, Színházi Olimpián és nyári fesztiválon. Év végi válogatásunk nem kíván átfogó képet mutatni, de még keresztmetszetet sem ad az elmúlt év bemutatóiból. Azokat az előadásokat gyűjtöttük csokorba, amelyek nekünk tetszettek.
Budapest / Rózsavölgyi Szalon / rendező: Őze Áron
Sümegi Noémi
A Rózsavölgyi Szalon a főváros leginkább formabontó, és egyben legklasszikusabb színháza. Formabontó, mert asztaloknál ül a közönség, mint egy polgári szalonban, előadás előtt ehet, ihat, kávézhat, és klasszikus, mert mindenféle kísérletezés nélkül mond el emberi történeteket. Ilyen mese Laetitia Colombani Miért pont kivi? című színdarabja, amelyet a Kőszegi Várszínházzal közös produkcióban mutattak be.
Adott négy szereplő, akik a saját stratégiáik szerint próbálnak boldogulni, míg rá nem jönnek, hogy a másikra vannak utalva. Barnabé Leroux (Schneider Zoltán) munkájában minden rendben, megbízható könyvelő. A magánéletéről mindez már nem mondható el, hiszen hobbiból például panaszleveleket irkál, a fiával viszont ritkán találkozik, és akkor is több köztük a kommunikációs zavar, mint a bensőséges párbeszéd.
Barnabé heti egyszer pszichológushoz jár, de Mademoiselle Payne (Takács Katalin) inkább amolyan egzaltált társalkodónő, ott sem jutnak túl mélyre, de a kettősük legalább nagyon vicces. Barnabé fia, Benoit Leroux (Varga Ádám) légiutas-kísérő – a fiú és a pszichológusnő akkor lép akcióközösségre, amikor próbálják kitalálni, mi lehet a baja a kedves papának, hiszen mindenáron azt akarja elhitetni a környezetével, hogy a hűtőjéből csak úgy eltűnt egy joghurt, méghozzá a kivis.
A megoldás a negyedik szereplő maga (Lilyt Kiss Anna Gizella alakítja), és bár ez a fordulat is szellemes, a történet inkább a lélektani csavarok miatt érdekes. Schneider Zoltán minden mélységét és fázisát megmutatja a rideg medvéből kedves mackóvá váló apának, elhisszük neki, hogy sohasem késő nyitni, vállalni az érzéseinket, felülvizsgálni az előítéleteinket, megölelni a másikat.
Gaston Core / Oulouy – Sziget Fesztivál
Rimay Ádám
Noha nem színház és nem is klasszikus színházi közeg, a 2023-as Sziget Fesztivál igyekezett a szín- és táncművészet nemzetközi nagyjainak és magyar különlegességeinek teret adni, idei programkínálatában. Bár minden évben akad példa hasonlóra, 2023 különleges volt. Számos színpaddal és előadótérrel készültek a szervezők, a legnagyobb játszóhelyen pedig páratlan előadást láthattunk.
Egy rinocéroszfaj kihalása ihlette táncperformansz elevenedett meg a színen. Magját a tehetetlenség, a tomboló düh és az elengedés adta. Elképesztő energiák szabadultak fel, ahogy a híres táncművész, Oulouy előadta a – Gaston Core által koreografált – darabot. Egymaga betöltött egy teljes színtársulatnak elegendő teret, és képes volt fenntartani a feszültséget az első pillanattól az utolsóig – holott sokszor csupán minimális mozdulatokat tett.
Nem kellett mögé képzelnünk történetet, de annyira univerzális volt a megvalósítás, hogy kedvünk szerint azt is megtehettük volna. Látszott, hogy Oulouy fejében az első mozzanattól az utolsóig konkrét gondolatok voltak, közlési vágy, amely a három oldalról körbeült tér minden szegletében átjött. Hibátlan performanszt kaptunk, ami még jó ideig hatással volt ránk.
Dunaújváros / Bartók Színház / rendező: Dicső Dániel
Benapo
Szent teheneket simogatni bátor dolog. Amikor Charles Webb The Graduate című regényéből 1967-ben Diploma előtt címmel film készült (rendezője, Mike Nichols 1968-ban Oscar-díjat kapott érte) már lehetett tudni, hogy ez a történet sokáig szóbeszéd tárgya lesz. És nem azért, mert egy fiatalember és egy érett, férjes asszony vonzalma tabutéma volna, hanem azért, mert ez még ma is tabutéma.
Csak ez olyan, hogy ha valaki egyszer már megmutatta a titok természetrajzát, színészek arcai kapcsolódnak hozzá, akkor nem könnyű a beégett verzión változtatni. Sem újjal előállni úgy, hogy semmi se változzon, semmi se kopjon, koszolódjon.
Dicső Dániel pazar szereposztás mellett képes volt arra, hogy feledtesse Dustin Hoffman kényszeredett mosolyát, Anne Bancroft légies alakját, és főleg Simon és Garfunkel Mrs. Robinson című dalát. Az előadással ugyanis (Csiby Gergely és Dobó Kata főszereplésével) szintén maradandót alkotott. Nem félt attól, hogy kivezesse a pajtából a szent tehenet. Nem vágta le, nem bántotta, csak megsétáltatta a napfényben, és hagyta, hogy paripának lássuk.
A Bartók Színház az utóbbi években egészen komoly, újító előadásokkal mutatja meg, hogy a színházra mint kulturális térre, alkotóműhelyre, találkozási pontra nagyon is szükség van. A Diploma előtt című előadás ennek bizonyítéka, olyan, amit látni kell.
Budapest / Katona József Színház / rendező: Tarnóczi Jakab
Dzsubák Tamás
Klasszikusokat érdemes elővenni, újra és újra átlapozni. Hagyni, hogy meséljen a múlt. Meglátni benne a jelent. Tanulni belőle, ha van rá akarat. Anton Pavlovics Csehov Cseresznyéskertje jó példa erre. Tudja ezt a budapesti Katona József Színház, amely előszeretettel nyúl vissza a múltba ötletért. A színdarabot Tarnóczi Jakabra bízták, aki fiatal kora ellenére bejáratott rendezővé vált az elmúlt években.
Akár a tisztelet jele, akár nem, Morcsányi Géza fordítását használták, aki idén januárban halt meg. A szöveg modern és remek, olyan, mintha a mában szólna. Erre Tarnóczi is rátesz egy lapáttal. A színtér szinte teljesen üres. Ez elsősorban a gazdasági megszorítások miatt alakult így. Hogy ennek ellenére vagy épp emiatt, mindegy, mert működik. A színészek játéka, gesztusai, energiája bőven betöltik a teret, s a nézők lelkét.
A szereposztás bitangerős. A fiatalok és a tapasztaltabb színészek izgalmas fúziója keveredik a játéktérben. A teljesség igénye nélkül írjuk, hogy Rujder Vivien Ánya, Pálmai Anna Várja, Elek Ferenc Borisz, Kocsis Gergely Leonyid bőrébe bújt. Az előadás elején megérkezik Ljuba (Ónodi Eszter), a mindenét elvesztő földbirtokosné, aki az elmúlt öt évet Franciaországban töltötte. Majd megjelenik Jermolajként Vízi Dávid is, aki most is kiemelkedően alakít. Kivételes tehetségű színművész egyre nagyobb és üdébb színfoltja a társulatnak. Drámai szerepekben is.
Jermolaj szerint a cseresznyéskertet el kell adni. Nincs mese. Lehet küzdeni ellene, de nem érdemes. Ettől még tragédia. Vagyis veszteség. Feldolgozni a múltat a jelenben, hogy továbbmehessünk. Csak menjük. Ha más nem, feküdjünk fel a vízre, s engedjük, hogy sodorjon.
Megható, hogy épp Szacsvay László alakítja az idős Firszt, a szolgát. Ő nem akar elmenni. Nem is teszi. Marad. Nem csak önszántából, hanem mert a többiek ott hagyják. Véletlenül. Gyönyörű, ahogy a Cseresznyéskert itt mennyire párhuzamba állítható, finoman, és véletlenül sem erőltetetten az idén negyven éves Katona József Színházzal.
Budapest / Centrál Színház / rendező: Puskás Samu
Kozics Júlia
Kétbalkezes alak, akit mindenki ismeri, vagy legalábbis mindenki hallott már róla. Miatta törik ki a szék lába, romlik el az időjárás, válik ecetté az alkohol, valamint miatta esik a tőzsde és dől be az ingatlanpiac. Ő nem más, mint Fekete Péter, aki elhozta az évad egyik legszórakoztatóbb, kétfelvonásos darabját a Centrál Színház fennállásának 20. évfordulója alkalmából.
Puskás Samu rendezésében Magyar Attila, Alföldi Róbert, Básti Juli, Martinovics Dorina, Balla Eszter és Fehér Tibor játszik egy színpadon. A kétbalkezes főszereplőt – mint 20 éve, úgy most is – Magyar Attila játssza, aki egyszerűen zseniális alakítást nyújt, nem tudunk nem hangosan nevetni minden egyes szaván és mozdulatán.
Alföldi Róbert kiválóan alakítja a folyton részeg Charlie bácsi szerepét: már-már úgy tántorog a színpadon, mintha tényleg ivott volna pár felest, és bármi, amit mond, mosolyt csal a néző arcára. Básti Juli – mint Szőnyi Ella – nagyságos asszony igazi dámaként, vagy inkább dívaként áll előttünk. Érdes hangjával és karakán megjelenésével minden nézőt levesz a lábáról. Még azt is megmagyarázza, hogy Charlie bácsi nem is részeg, hanem valamifajta vegyész, aki igen jól bánik az alkohollal.
Az 1930-as évek Budapestjén játszódó megejtő mese alapszituációját tekintve igencsak aktuális ma is, a zenével és tánccal tarkított jelenetek pedig remekül színesítik az amúgy sem unalmas történetet. Gyerekek és felnőttek számára is élvezhető színdarab.
(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)