A 19. században gyökerező ausztriai karácsonyi dalt olyan sokszor dolgozták fel különböző zenészek, hogy ha Bing Crosby 1942-es változatának 2 perc 40 másodperces hosszát tekintjük az átlagnak, egy hétig hallgathatnánk a slágert anélkül, hogy akár egy verziót is meg kéne ismételnünk – olvasható a The Washington Post cikkében, amelyet a Kultúra.hu szemlézett.

A második helyen a Summertime szerepel George Gershwin Porgy és Bess című operájából, a dobogó harmadik helyét pedig egy másik ünnepi klasszikus, a White Christmas szerezte meg.

Kórusok, opera-, sanzon- és popénekesek egyaránt hozzányúltak a dalhoz, de jazz-, surf- és punkegyüttesek is elkészítették a saját változatukat. A Csendes éjt már több száz – például japán, kelta, arab és szuahéli – nyelven hallhatta a közönség.

Remény és béke árad belőle

Sarah Everly, a Floridai Állami Egyetem zenetudománnyal foglalkozó egyetemi docense szerint a szerzemény népszerűségének egyik kulcsa az 1816-ban írt szöveg.

Azt hiszem, van valami mélyebb jelentése a dalszövegnek: a tartalma túlnő a keresztény üzeneten és a karácsony ünnepén

– mondta. „Egyfajta egyetemes remény és béke árad belőle” – teszi hozzá.

George Plasketes, az Auburn Egyetem médiatudományban és popkultúrában jártas professzora a „comfort food”-hoz, a vigaszt és feltöltődést nyújtó ételekhez hasonlította a slágert. Ahogy az Amazing Grace, a Silent Night is egyike azon melódiáknak, amelyek minden nemzedékben nyomot hagynak – nemcsak a szöveg, de a dallam révén is.

Különböző korok zenei ikonjait ihlette meg a dal: Frank Sinatra a negyvenes, a The Temptations és a Simon & Garfunkel a hatvanas, a Boyz II Men és az „ünnepek királynője”, Mariah Carey a kilencvenes években dolgozta fel. A legfrissebb változatok Taylor Swift és Dolly Parton nevéhez kötődnek.

Az újragondolások közül három is felkerült a Billboard top 100-as listájára.