Új kiállítás nyílt Nánási Pál stúdiójában, ahol a fotóművész a mesterséges intelligencia és a kiterjesztett valóság eszközeivel dolgozott. A tárlat régi és új fotográfiákból áll össze, utóbbiakhoz négy színészt és két táncművészt kért fel az alkotó. Nánási Pál azt szeretné, ha a művészek megtanulnák eszközként kezelni a mesterséges intelligenciát, ezáltal új lehetőségeket megnyitva az alkotók számára.
Mindenki retteg a mesterséges intelligenciától – legalábbis mindenki, aki úgy érzi, a munkáját fenyegeti. Nánási Pál fotóművészt sem kerülte el az újítás szele, amikor pedig először látta, hogy mire képes a modern világ robotikus hatalma, azt mondta kollégáinak, érdemes lesz lassan új hivatás után nézni.
Megálltam a konyhában este, a telefonomat fogtam a kezemben, és ott volt előttem egy nejlonzacskóban két körte. Amit láttam – hátulról érkező fény, konyhapult, zacskóban a két körte, háttérben tűzhely –, leírtam az AI-nak, és olyan brutálisan fantasztikus képet csinált, amit ha nekem kellett volna megfotózzak, órákig tartott volna, és nem lett volna olyan szenzációs. Ez volt az a pillanat, amikor azt gondoltam: vége. Ha ezt meg tudom csinálni egy telefonnal a kezemben 15 perc alatt, egy totálisan hibátlan, szépen bevilágított képet, akkor hova tovább
– mesélte nekünk Nánási Pál új fotókiállításának megnyitóján.
Az alkotó, noha továbbra is aggódik, hogy a folyamatos technológiai újítások mennyiben fogják megváltoztatni a fotóművészetet, mára inkább eszközként tekint a mesterséges intelligenciára, és úgy véli, meg kell tanulnunk használni azt:
Ez az egész kiállítás egy kísérlet, egy játék, ahol megnézzük, hogy ez a technológia mit tud. Idővel letisztul, és jövőre egy még inkább tematizált kiállítás születhet egy külső helyszínen, mert nagyon izgalmas, és rettentő sok van benne. Pontosan tudom, hogy a művészvilág, a fotós világ mennyire irtózik az AI gondolatától, de szolgálatunkba kell állítani. Akkor eszközzé válik, és tud hozzáadott értéket képviselni.
A mostani tárlat három részből áll:
Utóbbiakat a háromdimenziós mozikhoz hasonló piros-kék hatással látta el a művész, amit a helyszínen kitett 3D-szemüvegekkel nézhet meg a vendég. Akkoriban Nánási Pál azzal kísérletezett, hogy miként lehetne a mozivásznon elterjedt technológiát a fényképészetben is alkalmazni, most pedig az aktuális újdonság, a mesterséges intelligencia integrálása a célja.
Ebben olyan jól ismert színészek lettek partnerei, mint Pokorny Lia, vagy Scherer Péter. Eleinte a művészek nem is értették, hogy pontosan mi fog történni, de a folyamat végére annyira belelendültek, hogy szimpla modellekből és fotóalanyokból proaktív alkotótársakká váltak.
Spontán improvizációs játékot találtam ki nekik, azt értették és nagyon élték. Megtanultam, hogy színészekkel akkor lehet jól dolgozni, ha helyzetbe hozod őket [...] Péterrel nagyon sokat beszélgettem, és már most számtalan ötlete van, hogy mi lehet ennek a folytatása, hogyan lehet »megőrülni« ebben a dologban
– mondta kérdésünkre Nánási Pál.
Míg a legtöbb kiállítás arra próbál manapság összpontosítani, hogy az ember a telefonja helyett a műveket szemlélje, itt abszolút fordítva van a helyzet. A tárlaton elengedhetetlen segédeszköz az okostelefon, valamint egy különleges applikáció, az Artivive.
A programot megnyitva, a mobiltelefon kameráján keresztül figyelve az addig statikus fotók megelevenednek, mozgóképekké válnak. Két alkotást számunkra is biztosított a Nánási Galéria, így olvasóink is kipróbálhatják ezt. Egy jó minőségű kijelzőn levideózva a műveket bárki az otthonában életre keltheti a fotókat.
Aki elmegy a kiállításra, láthatja, hogy nem csupán egyféle sémáról beszélünk a „megelevenedés” alatt. Van, ahol az egyszerű portréfotóból videófelvétel válik, másutt képsorozat vagy animáció. Akad olyan, ahol rétegzetten, háromdimenziósan a térben jelenik meg a tartalom, de olyan is van, amikor a kép egy AI által generált alkotás, amit a videós alkalmazás visszafejt az eredeti fotóra. Az alkotó, aki pedig kezeli a képeket, online bármikor képes változtatni a tartalmat, ezáltal ugyanarra az alapra új kiállítást is készíthet idővel.
A projekt másik különlegessége, hogy nem csupán fotográfiákkal működik, hanem szinte bármilyen térelemmel. A műterem egy részét is meganimálta a művész, így némi kutatás után ráleltünk, melyik falra kell irányítani a telefon kameráját, hogy elinduljon az animáció. Nánási Pál elmondta, hogy következő nagy terve ennek a továbbfejlesztése. Szeretne egy olyan sorozatot készíteni Budapest épületeiről, ahol a városba lehel új életet, olyat, aminek csupán kreativitása szab határt:
Az a tervem, hogy olyan emblematikus épületekkel dolgozzak, amelyek az időjárás változásának hatására sem alakulnak át jelentősen. Tiszta homlokzatokat fogok keresni. Úgy kell elképzelni, mint az Indiana Johnsban: amikor abból a szögből, akkor és úgy süt oda a nap 6 óra 57-kor, odamegy az ember, és a telefonjával életre kelti. Tartalmilag még ki kell találni, de nagyon izgat az ötlet. Kicsit olyan, mint egy kincskeresés, ahol akár percenként tudom változtatni a megjelenő tartalmat.