A mexikói Nemzeti Képzőművészeti és Irodalmi Intézet mély szomorúsággal jelentette be a Facebook-oldalán Ana Ofelia Murguia halálát, akinek művészi karrierje a közlésük szerint létfontosságú volt Mexikó előadó-művészete számára. Azt ugyanakkor nem fejtették ki, minek a következtében hunyt el. 

Részvétünket és meleg ölelésünket küldjük családjának és barátainak

– tette hozzá az intézet.

A december 31-én 90 éves korában elhunyt színésznő 1933-ban született Mexikóvárosban, és több mint 100 szerepben tűnt fel a mozivásznon, a színpadon és a televízióban.

Köztük volt a 2017-es Coco című film, amelyért a Disney és a Pixar két Oscar-díjat is bezsebelt a legjobb animációs filmért és a legjobb eredeti dalért járó kategóriákban. Murguia szólaltatta meg az alkotásban az idős Coco mamát, aki a film végén az aranyszoborral jutalmazott Remember Me című dalt énekli el dédunokájával, Miguellel – írja a The Guardian.

A színésznő ugyanakkor a Cocót megelőzően sem volt kevésbé ismert szülőhazájában, mivel számtalan produkcióban láthatták őt. Gyakran alakított gonosztevőket, és a karrierje hét évtizeden át tartott.

A mexikói Nemzeti Színházművészeti Iskolában tanult színészetet. Első színházi szerepét 1954-ben kapta, majd tíz évvel később találta meg őt az első filmes felkérés. 1979-ben, 1986-ban és 1996-ban elnyerte a legjobb női mellékszereplőnek járó elismerést az Ariel-díjátadón, és ő tartja a rekordot is, mivel további ötször jelölték, ám ezek közül egyik kitüntetést sem neki ítélték meg.

2011-ben elnyerte a Arany Ariel életműdíjat, amellyel a mexikói moziipar jelentős alakjait ismerik el. Ő volt az egyik utolsó sztár a mexikói mozigyártás aranykorából, amikor az ország filmipara kivirágzott az 1940-es és 1950-es években. Utolsó szerepét a 2018-as José José: El Príncipe de la Canción című sorozatban játszotta, amely egy fikciós életrajzi film a mexikói popénekesről, José Joséról. Még tavaly áprilisban vehette át a Medalla Cátedra Bergman kitüntetést a moziiparban nyújtott szolgálataiért, és ahogy beszédében kifejtette: 

A színészet az életem szenvedélye, soha nem azért dolgoztam, hogy díjat zsebeljek be. Mindig is szerettem ezt a hivatást, amelyre véletlenül találtam rá. Boldog vagyok. Nagyon szerencsés nőnek érzem magam.

(Borítókép: IMDb)